Andrássy Borbála

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Andrássy Borbála (* Budapest, 1890. január 9. - † Montreal, Kanada 1968. augusztus 18.), teljes nevén csíkszentkirályi és krasznahorkai Andrássy Borbála Mária Theodora grófnő.

[szerkesztés] Családja

Andrássy Borbála grófnő 1890. január 9-én született Budapesten. Édesapja gr. Andrássy Tivadar, Andrássy Gyulának a dualizmus első magyar miniszterelnökének fia. Édesanyja gr. Zichy Eleonóra a századforduló neves szépsége volt. Testvérei: Andrássy Ilona (Cziráky József gr. felesége), Andrássy Katalin (Károlyi Mihály felesége), Andrássy Klára (Odescalchi Károly hg. felesége). Apja korai halála (1905) után nagybátyjuk, ifj. Andrássy Gyula, bel- és külügyminiszter nevelte fel őket, miután feleségül vette özvegy édesanyjukat.[1]

1911. január 30-án kötött házasságot férjével, Pallavicini György őrgróffal. Négy gyermekük született: Pallavicini György, Pálinkás-Pallavicini Antal, Pallavicini Ede és Pallavicini Thyra. Legidősebb fiát, Györgyöt az ÁVO kihallgatásra kérette be, ahonnan a szovjet titkosszolgálat Szibériába hurcolta, ahol 1949-ben hunyt el. Antal fia belépett a Magyar Néphadseregbe, és a rétsági páncélosezred tisztjeként 1956-ban kiszabadította Mindszenty József hercegprímást háziőrizetéből, amiért a forradalom leverése után kivégezték.

[szerkesztés] Naplója

Andrássy Borbála egész életében vezette naplóit, ám korai írásait a kitelepítése előtti éjszakán elégette, félvén, hogy abban az ÁVH másokra is terhelő adatokat találhat. 1951 utáni naplóiból gyermekei 1990-ben két részt bocsátottak kiadásra: a kitelepítése éveiben készült feljegyzéseit, illetve 1956-os írásait.

Andrássy Borbálát 1951. május 22-én telepítették ki Budapestről Besenyszögre, ahol a kitelepítések 1953-as feloldásáig lakott. Besenyszögön egy Fokorú-pusztai kulákcsaládhoz került, akikkel nagyon jó barátságba került, kitelepítésének megszűnte után is meglátogatta őket. Számos arisztokrata és értelmiségi került vele együtt ekkor kitelepítésre. Naplója tárgyilagosan, de nagyon megrendítően mutatja be a kitelepítettek sorsát, a Rákosi-diktatúra kegyetlen parasztellenességét, a mezőgazdasági kollektivizálás folyamatát.

1956-ban már Dénesfán élt nővérénél, Cziráky Józsefné Andrássy Ilonánál. A forradalmat megelőző hetekben jött Budapestre, hogy útlevelének ügyében eljárjon. A forradalom idején a fővárosban ragadt, részletesen beszámolt naplójában a harci eseményekről, hírekről, pletykákról. A forradalom bukása után sok arisztokrata rokonával és többszázezer magyarral együtt elhagyta az országot. Először Bécsbe ment ottani Pallavicini rokonaihoz, majd Olaszországba lányához, Thyrához, végül fiánál, Edénél telepedett le Kanadában. Montrealban hunyt el 1968. augusztus 18-án.