Algír óvárosa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Világörökség

m·v·sz

Algíri Kaszba

A dejek palotájának bejárata

Adatok

Ország

Típus

Kritériumok

Felvétel éve

Elhelyezkedése

Algíri Kaszba

Algír óvárosa, hivatalos megnevezéssel az algíri Kaszba az algériai főváros I. kerülete, 1992 óta világörökségi védelmet élvező középkori városmagja, amely a tengerpartig ereszkedő Szahel-dombok oldalán terül el, mintegy 60 hektáron. Több iszlám nagyváros erődített középkori részét illetik hagyományosan a kaszba megnevezéssel (arabul القصبة, jelentése ’a fellegvár’), de egyedül az algíriról mondható el, hogy az óváros neve önmagában is: Kaszba.

[szerkesztés] Története

A mai óváros helyén az i. e. 6. században a föníciaiak építettek kereskedelmi raktár- és elosztóhelyet, amely később immár Icosium néven a karthágóiak, a berberek, a rómaiak, a bizánciak, végül a 7. században az arabok kezére került, ekkor már jórészt elnéptelenedve. A 10. században berberek alapítottak újra várost e helyen, amely fontos kereskedelmi központtá vált. A 16. század elején a spanyolok foglalták el több más part menti településsel együtt, majd 1516-ban az arab Barbarossa kalózfivérek fiatalabbika, Haireddín tette meg támaszpontjává a dombon ülő várost. 1518-ban Haireddín a török szultántól beglerbégi címet kapott, és a spanyolokat kiűzve oszmán fennhatóság alá helyezte a vidéket, amelyet ezt követően a dejek kormányozták. A Portától távol nagyobb szabadságot élvező Algír a 16–18. században saját kalózflottával rendelkezett, amivel megalapozta gazdagságát, s rendkívül forgalmas kereskedőváros hírében állt. A 18. századot követően mind nagyobb számban betelepülő európaiak, és nyugati stílben épült házaik nyomában a régi arab város jelentős, a Kaszbán kívül eső része elpusztult. A műemlékmentő munkálatok szórványosan már az 1920-as években megindultak, de csak Algéria függetlenné válása után, az 1970-es évek elejétől gyorsultak fel a középkori városmag megőrzését célzó munkálatok. Ennek eredményeként a városkép átrajzolása és a hagyományos építészeti megoldások modernizálása nélkül sikeresen újították fel a Kaszbát úgy, hogy közben a lakóházak komfortfokozatát is a modern elvárások felé közelítették.

[szerkesztés] A helyszín

A Kaszba – szűk, girbegurba utcácskák és festői házak alkotta útvesztő – két részre oszlik: a dombot koronázó, a voltaképpeni kaszba körül felépült felsővárosra (medinára), és a magaslat lábánál, a tengerparton elterülő alsóvárosra. Legmagasabb pontján eléri a 118 méteres tengerszint feletti magasságot, így a felsővárosi utcák – helyenként lépcsők – meglehetősen meredeken futnak le a tengerpartra. A város virágkorában, a 16–17. században épült a városmagnak később nevet adó fellegvár (kaszba), valamint ma ismert formájában maga a városnegyed is, az Algírt kormányzó dejek palotájával egyetemben. A Kaszba az oszmán fennhatóság alatt sem törökösödött el, de a városképre a török hadi építészet és az arab építészeti hagyományok különös ötvöződése jellemző. A felsővárosban található a város legrégebbi mecsetje, az almorávida Júszuf ibn Tásufín által a 11. század második felében építtetett, majd 1794-ben felújított el-Kebir-mecset. További jelentős szakrális épületek az Ali Becsnin-mecset (1623), az oszmán hódoltság alatt épült, nagy ovális kupolájú el-Dzsedíd-mecset (1660), valamint a két minarettel is büszkélkedő, Baba Hasszán emeltette Kecsaua-mecset (1794). A központi, négyszögletes átriumok (dárok) köré épült teraszos, fehérre meszelt lakóházak rendkívül gazdag belső díszítése a kereskedőváros dicső múltjáról vall.