Alfred Kinsey
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Alfred Charles Kinsey (Hoboken, 1894. június 23. – Bloomington, 1956. augusztus 25.), amerikai biológus, az entomológia és a zoológia professzora, a később róla elnevezett kutatóintézet alapítója. Az emberi szexualitással foglalkozó kutatásai radikálisan átalakították a nyugati világ szexualitásról való gondolkodását.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
Kinsey 1894-ban született, erősen vallásos, konzervatív családban. Már fiatalon nagy érdeklődést mutatott a természet iránt. Apja nyomására azonban mérnöknek kezdett tanulni a Stevens Institute of Technology-ban, ám két év után otthagyta az egyetemet. 1916-ban egyetemi diplomát szerzett biológiából és pszichológiából a Bowdoin College-ban. Tanulmányati a Harvardon folytatta, ahol 1919-ben doktori fokozatot szerzett. Tudományos munkásságának középpontjában a gubacsdarazsak álltak.
Kinsey 1921-ben feleségül vette Clara Bracken McMillent, négy gyermekük született. Kinsey biszexuális irányultságát számos független forrás is megerősítette.[1]
[szerkesztés] A Kinsey-jelentés
Kinsey-t gyakran a szexológia, az emberi szexualitás tudományos tanulmányozásának megalapítójaként tartják számon. A szexualitás témájával az 1930-as években kezdett foglalkozni. Egy 1935-ös előadásában a „későn házasodás” (vagyis a szexuális önmegtartóztatás) káros fiziológiai hatásairól elmélkedett. Ezt követően a Rockefeller Alapítvány támogatásával nagyszabású kutatási programba kezdett. A kutatási eredményeket két kötetben (az ún. Kinsey-jelentés) publikálta. Az 1948-ben megjelent első kötet[2] a férfiak, az 1953-ban megjelent második kötet[3] a nők szexuális viselkedésével foglalkozott.
[szerkesztés] A Kinsey-skála
Bővebben: Kinsey-skálaKinsey visszautasította a szexuális irányultság hagyományos kategóriáit (heteroszexuális, homoszexuális, biszexuális). Véleménye szerint a szexualitást olyan kontinuumként (Kinsey-skála) kell felfogni, amelynek egyik végpontján (0-s érték) a kizárólag heteroszexuális, a másik végpontján (6-os érték) a kizárólag homoszexuális irányultságú emberek találhatók. Az emberek többsége valahol a két véglet között található. A szexuális ingerekre nem reagálókat (aszexuálisok) az X kategóriába sorolta.
[szerkesztés] Statisztikai adatok
A jelentés szerint a férfiak 46%-a reagált élete során legalább egyszer azonos neműekkel kapcsolatos ingerre, 37%-uknak homoszexuális kapcsolata is volt.[4] A 20 és 35 év közötti férfiak 11,6%-a azonos mértékben vonzódik nőkhöz és férfiakhoz,[5] 10%-uk élete során legalább három évig döntően homoszexuális irányultsággal rendelkezett.[6] A 20 és 35 év közötti egyedülálló nők 7%-a, a férjezett nők 4%-a vonzódik azonos mértékben a férfiakhoz és a nőkhöz.[7] A 20 és 35 év közötti nők között 2-6%-ra tehető a döntően homoszexuális irányultságú nők aránya.[8]
[szerkesztés] Kritikák
A kutatás módszertanát számos kritika érte. Egyrészt a mintában jelentősen felülreprezentáltak voltak bizonyos társadalmi csoportok (a megkérdezettek 25%-a börtönviselt, 5%-a prostituált volt). Másrészt csak olyan emberek adatait tartalmazta, akik hajlandóak voltak a kutatásban részt venni. Mivel a szexualitás az 1940-es évek Amerikájában tabutémának számított, ez is torzított mintát eredményezett.
A kritikákra válaszolva Paul Gebhard, az Kinsey által alapított intézet későbbi vezetője, fejlett statisztikai módszerekkel próbálta a mintát megtisztítani a fent említett torzító hatásoktól. Az 1973-ban publikált jelentés[9] szerint – a kutatók legnagyobb meglepetésére –, a megtisztított adatok nem tértek el jelentősen a Kinsey által korábban publikáltaktól.
[szerkesztés] Jegyzetek
- ^ James H. Jones: Alfred C. Kinsey : A Public/Private Life (W W Norton & Co , 1997) ISBN 0393040860
- ^ Alfred C. Kinsey, Wardell B. Pomeroy, Clyde E. Martin: Sexual Behavior in the Human Male (W.B. Saunders, 1948) ISBN 0-253-33412-8
- ^ Alfred C. Kinsey, Wardell B. Pomeroy, Clyde E. Martin: Sexual Behavior in the Human Female (W.B. Saunders, 1953). ISBN 0-253-33411-X.
- ^ Kinsey (1948), 656.o.
- ^ Kinsey (1948), 651.o.
- ^ Kinsey (1948), 651.o.
- ^ Kinsey (1953), 499.o.
- ^ Kinsey (1953), 488.o.
- ^ Paul H. Gebhard és Alan B. Johnson: The Kinsey Data: Marginal Tabulations of the 1938-1963 Interviews Conducted by the Institute for Sex Research (Indiana University Pressm, 1998) ISBN 0253334314
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- A Kinsey Intézet honlapja
- American Experience – Kinsey
- Ma sincs bocsánat a szexuális tabuk leleplezésére (HVG, 2006. augusztus 23.)
