Alessandro de' Medici
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
 (1510 – 1537) |
|
| Felesége | Margit, pármai hercegnő |
| Gyermeke | Giulio (törvénytelen) |
| Apja | VII. Kelemen pápa |
| Született | Firenze 1510 |
| Meghalt | Firenze 1537. január 6. |
Alessandro de' Medici (Firenze, 1510 – uo., 1537. január 6.) a firenzei köztársaság vezetője 1530 októberétől, majd Firenze hercege (1532. május 1. – 1537. január 6.).[1]
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
Alessandróról egyesek azt állították, hogy Lorenzo (1492-1509) urbinói herceg fia; mások pedig azt, hogy magáé Giulio bíborosé (1478-1534), az anyja pedig egy nápolyi arab rabszolganő vagy a római Campagna egy parasztasszonya.[2] Silvio Passerini (1469–1529) bíboros felügyelete alatt nevelkedett a firenzei Medici-palotában – egészen 1527-ig – két rokonával együtt: Medici Katalinnal (1519- 1589), a későbbi francia királynéval és Ippolito de' Medicivel (1511-1535).[3] Mikor megérkezett Firenzébe a hír, hogy Rómát a császári capatok kifosztották (Sacco di Roma), a polgárok jelszavakat kiabáltak az utcákon és hálaadó énekeket zengtek. A mikor a pápai megbízott, Passerini bíboros Ippolitóval és Alessandróval elmenekült, a nép kidobálta VII. Kelemen képmását – a Santissima Annunziata-templomból – a téren darabokra tépte. Elfogadták a köztársaság alkotmányát és egyéves időtartamra egy Medici-ellenes gonfalonierét választottak meg Niccolò Capponi személyében.[4]
[szerkesztés] Firenze vezetője
[szerkesztés] Politikai váltás
Alessandro 1530-ban, spanyol zsoldosok élén vonult be szülővárosába. Mielőtt a firenzeiek megadták magukat, Kelemen ígéretét vették, hogy a várost továbbra is a Signoria fogja kormányozni. Azonban a fegyverletételt követően véglegesen megszüntették a Signoriát.[5] Raffaele Girolamit, az újonnan megválasztott gonfalonierét halálra ítélték, habár ezt az ítéletet később életfogytig tartó börtönre változtatták. Vezető polgárok csoportját örökre száműzték a városból. Pótlásukra a pápa – az ekkor 19 évese, sötét bőrű, göndör hajú – Alessandro de' Medicit állította Firenze élére, aki számára megvásárolta a pennei hercegséget és akit V. Károly (1500-1558) természetes leányával, Margittal (1522-1586) szándékozott összeházasítani.
[szerkesztés] Hercegi kormányzás
Mikor herceggé kiáltatta ki magát sértette a republikánus érzékenységet, ezért Alessandrót felkérték, hogy kérje ki egy firenzei polgárokból felállított tanács véleményét. Egy darabig így is tett és a nép fokozatosan megnyugodott. A firenzeiek úgy látták, hogy habár Alessandro durva és csúnya fickó, az idő múlásával fel lehet fedezni benne egy-két jó vonást is. VII. Kelemen pápa halála azonban újra felébresztette a régi félelmeket, s mielőtt véget ért volna a tél, a félelmek be is igazolódtak. Alessandro a választott tanácsokkal való megbeszéléseknek még a látszatát is beszüntette. Egyre inkább hajlott arra, hogy a tekintélyelven alapuló kormányzás iránti ifjú hajlamát kiélje, s egyben szexuális kilengései is egyre vadabbak lettek. Megbántotta a polgárokat azzal is, hogy a Palazzo della Signoria nagyharangját, amelyet – mintegy jelképezve a Köztársaság halálát – a téren szétzúztak, beolvasztatta és családját dicsőítő érmeket veretett az anyagából, a címerét meg felvésette a Porta alla Giustiziánál kibővített erőd kapubejárata fölé. Begyűjtetett minden fegyvert – még a templomokban feogadalmi ajándékként felfüggesztetteket is –, új és hatalmas erődöt építtetett, a Fortezza da Bassót. Az emberek már zsarnokgyilkosságról is suttogtak, de még frissen élt emlékezetükben a hosszú ostrom emléke és a száműzötteket visszatartotta bajaik erőszakos orvoslásától a gondolat, hogy tettük újabb császári seregeket hozhat a város nyakára. Egy darabig reménykedtek, hogy a féltékeny Ippolito elintézi az ügyet a firenzeiek helyett. Ippolito készen is állt rá, hogy V. Károly német-római császár udvaránál bepanaszolja Alessandrót, de még mielőtt ezt megtehette volna, 1535. augusztus 10-én Itriben meghalt.
[szerkesztés] Házassága és halála
A megállapodásoknak megfelelően lezajlott Alessandro és a 14 éves Margit esküvője. Alessandro a markában tartotta Firenzét, jobban mint bármikor előtte. Láthatóan azon igyekezett, hogy a lehető legjobban kihasználja szerencséjét.[6] Huszonhat éves korában orgyilkos tőre végzett vele, s ez már jóval előbb megtörtént volna, ha Firenze nincs olyan szoros gúzsba kötve.[7] A merényletre rokona, Lorenzaccio de' Medici (1514-1548) házában került sor 1537. január 6-án – a Háromkirályok ünnepén –, melyet Michele Tavolaccio Scoroncolo vitt véghez.
[szerkesztés] Jegyzetek
- ^ Klaus-Jürgen Matz: Ki mikor uralkodott, kormányzott? Magyar Könyvklub, Budapest, 2003. 68. p.
- ^ Hibbert, Christopher: A Medici-ház tündöklése és bukása. Holnap Kiadó, Budapest, 1993. 223. p.
- ^ Watson, Francis: Medici Katalin élete és kora. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1987. 35. p.
- ^ Hibbert, C.: i.m. 235. p.
- ^ Watson, F.: i.m. 42. p.
- ^ Hibbert, C.: i.m. 240-241. p.
- ^ Watson, F.: i.m. 42. p.
| Firenze hercege |
