Alekszej Grigorjevics Sztahanov

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Alekszej Grigorjevics Sztahanov (oroszul: Алексей Григорьевич Стаханов) (1906. január 3. – 1977. november 5.) szovjet bányász, a sztahanovista mozgalom névadója.

[szerkesztés] Élete

Lugovajában, Orjol közelében született. 1927-ben kezdett dolgozni a Donyec-vidéki Centrálnaja-Irmíno bányában. 1933-ban légkalapács-kezelő lett, majd 1935-ben bányásztanfolyamon vett részt. 1935. augusztus 31-én 102 tonna szenet bányászott 5 óra 45 perc alatt, ami előírt mennyiségének 14-szerese volt. Szeptember 29-én új csúcsot állított fel, 227 tonnát termelt egy műszak alatt ^[forrás?]. Ezzel névadója lett a munkásokat nagyobb termelékenységre ösztönző, a szocialista gazdasági rendszer fölényét hirdető sztahanovista mozgalomnak. A képe újságokban és plakátokon jelent meg, még a Time magazin címlapjára is kikerült.^[1][2]

1936-tól 1941-ig a moszkvai Ipari Akadémai hallgatója volt, majd 1942-ben kinevezték a karagandai 31-es bánya igazgatójának. 1943 és '57 között a Szénipari Minisztériumban dolgozott, 1957-től a Csisztjákovantracit szövetkezet igazgatóhelyettese, végül 1959-től 1974-es nyugdíjazásáig a Torezantracit szövetkezet 2/43-as bányaigazgatóságán főmérnök-helyettes.

Kétszer házasodott, második felesége 17 évvel volt fiatalabb nála. Négy gyermeke született. Alkoholizmussal is küzdött, ezért idővel Sztakanovnak (pohár oroszul) is nevezték. Élete végén idegbetegséggel került kórházba és ott is hunyt el.^[3]

[szerkesztés] Kitüntetései

Sztahanov a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának is tagja volt, több más kitüntetés mellett kétszer kapott Lenin-érdemrendet, egyszer a Munka Vörös Zászló érdemrendjét, 1970-ben a Szocialista Munka Hőse kitüntetést adományozták neki. A Bányászok Napja is az ő tiszteletére lett augusztus utolsó vasárnapja. Szülővárosát, az ukrajnai Kadijivka (ukránul: Кадіївка) bányászvárost 1978-ban Sztahanovra keresztelték át.

[szerkesztés] Valós teljesítménye

A The New York Times egy 1985-ös cikkében rámutat, hogy Sztahanov valójában csak azért tudta véghezvinni ezt a hőstettet, mert a párt előre megszervezte az eseményt és több bányász segített neki. Idézték Konsztantyin G. Petrovot, a Centrálnaja-Irmíno párttitkárát aki szerint: „Nem kellett, hogy Sztahanov legyen az első... bárki lehetett volna. Végül is nem egy bányászon múlt a rekord megdöntése, hanem egy új szénfejtési módszeren.” ^[4]

[szerkesztés] Források