Abu Rajhán al-Bírúní
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Abū Rayḥān Muḥammad ibn Aḥmad al-Bīrūnī, névváltozat: Albiruni, Alberuni (Kát, Horezm, 973 szeptember 15. - Ghazna, 1048. december 13.) perzsa asztrológus, csillagász, orvos, geográfus, matematikus, indológus.
Munkáit arab nyelv és perzsa nyelven írta. Kát kikötőnegyedében született, erre utal ragadványneve is (birún arab jelentése: kint, kívül). Matematikát és aztronómiát tanult, majd mint asztrológus a tabarisztáni fejedelem udvarába került, innen hívta meg udvarába a tudomány- és művészetpártoló Mahmud. Levelezésben állt Avicennával. Élete végén visszavonult Ghaznába, és tudományos munkákkal foglalkozott. Első munkája az „al-Aszár al-báqija an al-qurún al-khálija” (Az elmúlt századok fennmaradt emlékei) című, az ókori népekről szóló hatalmas, ma is forrásként használt munka. Földrajzi leírásai közül kiemelkedik az utazásai során szerzett tapasztalatokat feldolgozó és a korabeli Indiáról hű képet nyújtó „Tahqiq má li'l-Hind” (Az Indiában történt dolgokról). Az arab és perzsa változatban is elkészített „at-Tahfím li-aváil Szináat at-tandzsím” (Értekezés az asztrológia tudományának kezdetéről) századokon át a matematika és a geometria tankönyve volt. Bírúní az arab tudományos próza egyik legkiválóbb mestere volt, kortársai közül szaktudásával és kritikai szellemével emelkedett ki. Stílusa egyszerű, világos, nem követte a korában divatos retorikus irányzatot.
[szerkesztés] Művei
[szerkesztés] Források
Világirodalmi kisenciklopédia I-II (Budapest, 1976) ISBN 963 280 286 4