A párizsi Notre-Dame nagyorgonája
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Története
A párizsi Notre-Dame katedrális nagyorgonájának története 1334-re nyúlik vissza. Jean de Bruges építette az első hangszert 1334-ben.
1730-ban XVI. Lajos parancsára kibővítették a hangszert 5 manuálosra, ekkor 46 regiszteres lett. Rengeteg sípot megmentettek a XV. századból. Ezek a mai napig szólnak. 1864 és 1867 között Aristide Cavaillé-Coll Barker-emeltyűk segítségével 86 regiszteresre bővítette.
1900 és 1937 között Louis Vierne volt az orgonista, kérésére 1902-ben átintonálták a hangszert 1932]-ben részben elektronikussá tették a vezérlést, és kisebb bővítéseket eszközöltek rajta.
1959-ben Pierre Cochereau kérésére szintén átintonálták a hangszert, teljesen elektromos vezérlést kapott, a Barker-emeltyűket kiváltották. Részben a Vierne-i elképzelések mentén kezdték a hangszer bővítését. Új, amerikai stílusú játszóasztalt kapott. A mechanikát váltó vezetékek hossza ekkor több, mint 700 kilométer. 1969 és 1973 között 3 regiszter vízszintes trombitával bővítették tovább. Cochereau teljesen megváltoztatta a hangszer hangszínét, saját ízléséhez alakította, úgy, hogy a régi jellege is teljesen megmaradt, sőt egybeolvadt az új regiszterekkel.
Az 1990-es évekre az állapota a rengeteg kábel oxidációs problémái miatt nagyon leromlott. Kiszámíthatatlan és gyakran teljesen működésképtelené vált. A 90-es években indult el a Notre-Dame teljes felujításána, melynek részeként teljesen új vezérlést és játszóasztalt kapott. 1990-1992 között 28 000 munkaórával a teljes sípállományt megtisztították és további két új vízszintes trombitát építettek a homlokzatba. A vezérlést teljesen számítógép alapúvá tették, amit a francia állam felkérésére a francia telekommunikációs cég, a SYNAPTEL készített el. Ezt a digitális vezérlést azóta kicserélték.
A Notre-Dame nagyorgonája ma a világ egyik legjobb hangszere, 113 regiszteres és 5 manuálos. Olivier Latry, Philippe Lefebvre és Jean-Pierre Leguay a három hivatalos orgonista.
[szerkesztés] Orgonisták
- 1334 : Jean de Bruges
- 1392-1415 : Renaud de Reims
- 1415-1436 : Henri de Saxe
- 1436-1440 : Jacques Le Mol
- 1440-1453 : Arnoul Greban
- 1453-1458 : Jehan Bailly
- 1458-1459 : Jehan Campana
- 1459-1463 : különböző orgonisták
- 1463-1475 : Jehan Perrenet
- 1475-1504 : Jehan Hannyn
- 1504-1515 : Jehan Peu
- 1515-1527 : Jehan Regnault
- 1527-1529 : Pierre Mouton
- 1529-1537 : Jehan Regnault
- 1537-1568 : Loys Regnault
- 1568-1570 : Henry Berenger
- 1570-1579 : Jean D’Oisy
- 1579-1580 : Jean Sogard
- 1580-1600 : Pierre Chabanceau de la Barre
- 1598-1600 : Claude Chabanceau de la Barre
- 1600-1610 : Guillaume Maingot
- 1610-1616 : Charles Thibault
- 1616-1618 : Jacques Petitjean
- 1618-1659 : Charles Racquet, 1643 és 1647-1659 között a fia Jean Racquet helyettesítette
- 1689-1730 : Médéric Corneille
- 1730-1755 : Antoine Calviere
- 1755-1789 : Armand-Louis Couperin
- 1755-1760 : René Drouard Du Bousset
- 1755-1772 : Louis-Claude Daquin
- 1755-1761 : Charles-Alexandre Jollage
- 1760-1793 : Claude-Bénigne Balbastre
- 1761-1772 : Pierre-Claude Foucquet
- 1772-1793 : Nicolas Sejan
- 1772-1783 : Claude Etienne Luce
- 1783-1793 : Jean-Jacques Beauvarlet Charpentier
- 1789 : Pierre-Louis Couperin
- 1789-1793 : Gervais-François Couperin
- 1802-1806 : Antoine Desprez
- 1806-1834 : François Lacodre dit Blin
- 1834-1840 : Joseph Pollet
- 1840-1847 : Félix Danjou
- 1847-1900 : Eugène Sergent
- 1900-1937 : Louis Vierne
[szerkesztés] Louis Vierne helyettesei
- 1900-1904 : A. Schmitt
- 1904-1908 : E. Avigne és L’Abbé Levergeois
- 1908-1912 : E. Bourdon és A. Renoux
- 1912-1914 : L. Andlauer és G. Choisnel
- 1914-1923 : M. Dupré
- 1924-1925 : P. Auvray
- 1923-1930 : L. de Saint-Martin
- 1929-1931 : M. Duruflé
- 1931-1937 : L. de Saint-Martin
- 1937-1954 : Léonce de Saint-Martin, helyettese Pierre Moreau 1946
- 1955-1984 : Pierre Cochereau, helyettese Pierre Moreau 1984-ig
- 1985-1990 Yves Devernay
- 1985-től Olivier Latry, Philippe Lefebvre, Jean-Pierre Leguay
[szerkesztés] Az orgona építői
- Jean de Bruges 1334
- Frédéric Schambantz 1401
- Jean Chabancel (F. Schambantz fia) 1415
- Jean Bourdon 1458
- Jean Robelin 1476
- Pasquier Bauldry 1540
- Nicolas Dabenet 1564
- Valéran De Heman 1609 valamint 1620
- Pierre Thierry 1636 valamint 1646
- Jacques Carouge 1672
- Alexandre Thierry – Hippolyte Ducastel 1691
- Jean Bessart 1699
- François Thierry 1730
- François-Henri Clicquot 1783
- Pierre-François Dallery 1812
- Louis-Paul Dallery 1838
- Aristide Cavaille-Coll 1868 valamint 1894
- Charles Mutin 1904
- Société Cavaille-Coll, Joseph Beuchet 1932
- Jean Hermann 1963
- Robert Boisseau 1966
- Jean-Loup Boisseau 1975
- Jean-Loup Boisseau és Bertrand Cattiaux 1992
Philippe Emeriau, Michel Giroud, Société Synaptel
[szerkesztés] Diszpozíció
1972-es diszpozíció:
Az orgona jelenlegi diszpozíciója:
I. Grand-Orgue | II. Positif | III. Récit | IV. Solo | V. Grand-chœur | Pédale |
---|---|---|---|---|---|
56 hang Violonbasse 16 |
56 hang Montre 16 |
56 hang
|
56 hang
|
56 hang
|
Cavaillé-Coll 30 hang
32 hang
|
[szerkesztés] Hangminta
- Pierre Cochereau improvizáció
- Philippe Lefebvre hangszerbemutató 1995
- Philippe Lefebvre improvizációja francia barokk stílusban
- Philippe Lefebvre improvizációja francia barokk stílusban 2
- Philippe Lefebvre improvizál 1992
- Olivier Latry improvizáció 2007
- Jean-Pierre Leguay - Chamades - improvizáció
- Jean-Pierre Leguay - Grand Choeur Symphonique - improvizáció
- Zeneportál: összefoglaló, színes tartalomajánló lap