A koponya

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

A koponya (The Skull) Philip K. Dick egyik novellája, amit 1952-ben írt. Először az If magazin 1952. szeptemberi számában jelent meg, magyarul a Lenn a sivár Földön című novelláskötetben olvasható.

[szerkesztés] Történet

A 22. században vagyunk. A legjelentősebb politikai hatalom az Első Egyház, aminek érdekes múltja van: a Vallás egy állítólagos Alapító ötlete alapján alapul, aki még a 20. században azt tanácsolta, hogy az akkori állandó háborúk helyett inkább maradjon mindenki otthon, és törődjön a saját dolgával. Az Alapítót ezért kivégezték, de a mondák szerint halála után is megjelent egyszer, amiből a nép azt vonta le, hogy feltámadt, tehát ő az Isten. A Vallás gyorsan terjedt, és a 22. századra elnyomott minden más hatalmat, és a tanítás szerint (habár háborúk már nincsenek) gátolja a fejlődést és kialakítja az anarchiát.

Conger orvvadásznak felajánlják a választási lehetőséget: vagy letölti a hátralevő hat évét a börtönben, vagy visszamegy az időben, és megöli az alapítót – akiről nem tudni semmit, egyedül a koponyája maradt fenn ismertetőjelként – mielőtt elmondhatná végzetes beszédét. Conger az utóbbit választja: fogja a koponyát és visszamegy az Alapító felakasztása utáni napra, ahol az újságból kikeresi az elfogás napját és helyét. Miközben az időgépéhez megy vissza, egy szembejövő nő elkerekedett szemekkel nézi őt.

Conger visszautazik az Alapító elfogása előtti napra, Cooper Creekbe, és megpróbál összeismerkedni a helyiekkel. Megtudja, hogy a városban mindenki ismer mindenkit, tehát hamar észre fogják venni, ha idegen érkezik a városba. Conger elkezd flörtölni Lorával, amit nem néz jó szemmel Bill, Lora szeretője. Védekezésül Congernek használnia kell egyik 22. századi fegyverét. Bár ebből a tettéből kimagyarázza magát, kommunistának nézik és üldözni kezdik. Menekülési lehetősége lenne ugyan, de a feladata miatt nem akar elmenni a helyről, ahol az alapító fel fog bukkanni. Már majdnem elérkezett a pillanat, amikor Conger újra kezébe veszi a koponyát és rájön, hogy az a sajátja. Egyszeriben minden világossá válik előtte, úgyhogy (tudván, hogy sorsát nem változtathatja meg) kimegy a rendőrök és a gyülekező nép elé, és egy paradoxonban mondja el saját történetét: Aki gyilkol, meghal; de aki feláldozza magát, az ismét élni fog.