1755-ös lisszaboni földrengés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Az 1755-ös lisszaboni földrengés első rezdülését november 1-jén 9.30-kor észlelték. A pár perccel később érkező második, már annyira erős volt, hogy a fél várost romba döntötte. A rengés epicentruma Algarvérában volt, mégis Lisszabon, a legnépesebb település szenvedte el a legtöbb kárt. Több, mint 20 templom omlott össze és maga alá temette a mindenszentek napjára összegyűlt tömeget. A harmadik rengést már gyorsan terjedő futótűz követte. Pár órával később a Tajo óriási hullámokat vetett ki magából és elöntötte a város alsó részét. Csak Lisszabonban 15 ezer ember vesztette életét. A királyi család épp belémi kastélyában tartózkodott, emaitt sérülések nélkül úszták meg az eseményt. Lisszabon legszebb épületeiből is számtalan elpusztult a bennük lévő arannyal, értékes bútorokkal és festményekkel együtt.

A földrengés nagy hatással volt az európai gondolkodásra. Sok szemtanu beszámolója jelent meg az újságokban. Heves vita alakult ki azon, hogy a földrengés természeti jelenség vagy isteni harag jele volt, Lisszabon ugyanis híres volt gazdagságáról és inkvizíciójáról. Neves irodalmi személyek vitatták írásaikban az eseményt. Voltaire egy versében elismerte a gonosz létezését, az embert pedig gyengének és boldogtalan sorsra ítéltnek nevezte.

A földrengés után azonnal I. János miniszterelnöke, Sebastiao José de Carvalho de Melo, a későbbi Marques de Pombal már megrajzolta új várostervének körvonalait. Pombal első intézkedése ez volt: Temessék el a holtakat és etessék meg az élőket”. Fokozatosan újjáépítette a várost. Hatékony intézkedésével teljes politikai hatalmat szerzett magának.

Mivel ezt a rengést vizsgálták először részletesen, ekkorra tehető a modern szeizmológia születése. Mai álláspont szerint az 1755-ös földrengés a Richter-skála szerinti 9-es fokozatot is elérte és epicentruma az Atlanti-óceánban volt kb. 200 km-re nyugat-délnyugatra a St. Vincent-foktól.

[szerkesztés] Érdekességek

Marie Antoinette későbbi francia királyné a monda szerint a földrengés napján született; a keresztszüleinek választott portugál királyi pár a tragédia miatt nem tudott részt venni a keresztelőjén. Később sokan baljós előjelnek tartották mindezt. (A valóságban azonban Marie Antoinette egy nappal később, november 2-án jött a világra.)

Részlet Ellen G. White amerikai adventista írónő A nagy küzdelem c. könyvéből, amelyben így írja le a lisszaboni földrengést :

"...1755-ben volt a történelem legszörnyűbb földrengése. Bár az emberek általában a lisszaboni földrengésként említik, de kiterjedt Európa.. Afrika és Amerika nagy részére. Érezték Grönlandban, a nyugat-indiai szigeteken, Madeira szigetén, Norvégiában és Svédországban, Nagy-Britanniában és Írországban. Nem kevesebb,mint négymillió négyzetmérföldet érintett..." A szerző arról ír könyvében, hogy a Biblia jövendölései megemlítik ezt a katasztrófát is, a Biblia erről a Jelenések könyve 6,12. versében tesz említést, mint Jézus második eljövetelének egyik előzményéről. Ezt követi a következő jel, amely szerint a nap feketévé változik, ez a földrengést követően huszonöt évvel,1980.o5.19-én következett be.