Örvös mangábé
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
 Státusz: mérsékelten veszélyeztetett
|
|||||||||||||||||||||||
 |
|||||||||||||||||||||||
| Rendszertan | |||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
|||||||||||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||||||
| Cercocebus torquatus (Kerr, 1792) |
|||||||||||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||||
Az örvös mangábé (Cercocebus torquatus) a cerkóffélék családjába (Cercopithecidae), azon belül pedig a cerkófmajomformák alcsaládjába (Cercopithecinae) tartozó faj.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Előfordulása
Sierra Leonétól Kamerunig, Nyugat-Afrika óceán közeli országaiban, valamint Kongóban a Kongó folyóig terjedt el.
Elsődleges, másodlagos, galéria- és mocsárerdőkben fordul elő.
[szerkesztés] Megjelenése
A hímek testhossza 47-67 cm, a nőstényeké 46-59 cm, farokhossza 40-75 cm, a hímek magassága 40-45 cm, a nőstényeké 38-42 cm, a hímek testtömege 7-12,5 kg, a nőstényeké 4,5-7 kg. Testfelépítése az üstökös mangábééra emlékeztet, szőrzete szürke, fehéres hátszíjjal, farka szürke, fehér csúccsal; a farkát gyakran a hátára csapva hordja. Világos pofaszakálla hátrafelé áll, felső ajkai fehérek. Hosszú farka van, melyet ha lennt tartózkodik az állat a földön függőlegesen, zászlószerűen felmereszt. A hímeknek sajátos torokzacskója van.
[szerkesztés] Alfajai
Két alfaja van:
- az örvös mangábé (Cercocebus torquatus torquatus), melynek fejteteje vörösesbarna, széles nyakörve fehér
- a fehértarkójú mangábé (Cercocebus torquatus lunulatus), melynek fejtetején félhold alakú, fehér folt látható.
Korábban e faj alfajának vélték a szerecsenmangábét is (Cercocebus atys), melynek a szemhéjai fehérek, fejteteje pedig nem vörös. Mára a legtöbb kutató elismeri, mint önálló fajt.
[szerkesztés] Életmódja
Az örvös mangábe ritkán megy le a talajra. 10-20 főből álló csoportokban él, melyek több hímből, sok nőstényből és azok kölykeiből állnak. A csoporton belül az egyedek hangokkal, mimikával és különböző testtartásokkal tartják egymás között a kapcsolatot. A hímek nagyon barátságosak a fiatal állatokkal, a kölcsönös szőrápolás, a mimika és egy sor nyugtató, illetve jó hangulatról árulkodó hangadás erősíti a kötelékeket. Az örvös mangábék gyakran cerkófmajmokkal képeznek közös csoportokat, és riasztóhangjaikkal figyelmeztetik egymást a közeledő ellenségre.
Ellenségei a leopárd, az afrikai aranymacska és a nagy ragadozó madarak. Veszély esetén az állatok megmerevednek vagy a fák törzsén függőlegesen lerohanva egy mocsárba menekülnek.
Gyümölcsöket, dióféléket, magvakat, leveleket fogyaszt, néha elkap néhány rovart is a levelek között. Az örvös mangábé erős fogai segítségével a kókuszdiót és más pálmák termését is fel tudja nyitni.
[szerkesztés] Szaporodása
Szexuális viselkedéséről, ivari magatartásáról, utódneveléséről és a kicsik fejlődéséről a szabad természetben jószerével semmit nem tudunk. A nőstény 175 napnyi vemhesség után egyetlen utódod hoz a világra. A kicsi felnevelésében részt szokott venni a csapat többi nősténye is. A nőstények három, a hímek csak öt vagy hét éves korukban lesznek ivarérettek. A hímek ivarérettségük elérése után elhagyják szülőcsoportjukat, a nőstények ellenben életük végéig ott maradnak. Fogságban elélhetnek akár 30 évig is, a szabad természetben várható élettartamuk minden bizonnyal alacsonyabb.
[szerkesztés] Természetvédelmi helyzete
A fajt érintik ugyan az élőhelyin tapasztalható erdőirtások, ennek ellenére állományai viszonylag stabilak. Ezért a Természetvédelmi Világszövetség a "mérsékelten veszélyeztetett" kategóriába sorolta.
[szerkesztés] Forrás
- Groves, Colin (16. November 2005). in Wilson, D. E., and Reeder, D. M. (eds): Mammal Species of the World, 3rd edition, Johns Hopkins University Press, 153. ISBN 0-801-88221-4.
