Északi palota
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
| Ahet-Aton |
|---|
 |
| Királyi palota |
| Északi palota |
| Nagy Aton-templom |
| Kis Aton-templom |
| Maru-Aton |
| Amarnai sziklasírok |
| Amarnai királysír |
| Munkások falva |
| Határkősztélék |
Az északi palota egy épület volt az Ehnaton fáraó által alapított ókori egyiptomi Ahet-Aton északi városrészében. Az itt talált feliratok alapján úgy tűnik, valamelyik királyné (Nofertiti vagy Kia) rezidenciája volt, később átalakították Ehnaton és Nofertiti legidősebb lánya, Meritaton részére. 1923-1924 folyamán tárták fel, azóta a rekonstrukciós munkálatok során több hiányzó oszloptalapzatot pótoltak, és igyekeztek megőrizni az épület eredeti körvonalait.[1] A helybéliek Nofertiti palotájának nevezik[2].
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Felépítése
A négyszögletes alaprajzú, 112×142 méter területű épület egy nagy, két részre osztott belső udvar köré épül. Nyugatra, a Nílus felé nyílik. A bejáraton túl terül el az első udvar, melyet pülón választ el a második udvartól, aminek közepén medence vagy kút volt. Az első udvarból észak felé napkápolna nyílt három oltárral – innen kétoldalt kisebb, feltehetőleg raktárként szolgáló helyiségek nyíltak –, dél felé pedig oszlopokkal alátámasztott terem, melyből a bejárat tengelyére szimmetrikusan további helyiségek helyezkedtek el.[2]
Az első udvartól a másodikat leválasztó falon a hatalmas pülónon kívül két oldalajtó is átvezetett; előttük feltehetőleg szobrok álltak[1]. A második udvar medencéjét vagy kútját fák vették körül. Az udvar északi oldalán oszlopsor mögött három udvar nyílik, ezekből pedig négyszögletes oszlopokkal alátámasztott fedett helyiségek. A palotának ez a része állatkertként szolgálhatott, a hátsó, fedett részek díszítésük alapján különféle állatoknak otthont adó istállók lehettek.[1] A kert déli oldalán valószínűleg az őrök, hivatalnokok és szolgák lakrésze volt, műhelyek, köztük talán egy fajanszékszer-készítőé, és valószínűleg pékség maradványait találták itt.[1] A kert keleti végében emelt terasz mögött oszlopcsarnok nyílt, ebből kisebb oszlopcsarnok, majd kis trónterem, körülötte több helyiség, melyek közt fürdőszoba és alkóvos hálószoba is volt.[2] Az oszlopok elrendezése annyiban érdekes, hogy a középen állók egymástól távolabb álltak – itt feltehetőleg magasabban volt a tető, emiatt vastagabb oszlopok tartották.[1]
Az épületkomplexum északkeleti sarkában, a királyi lakosztálytól északra található a palota leghíresebb része: a süllyesztett kert, melyet három poldalról oszlopsor vesz körül, ami mögött kis helyiségek nyílnak, ezekben feltehetőleg madarakat tartottak. Legészakibb részének középső helyisége, az úgynevezett „zöld szoba” díszítésének témáját a mocsarak élővilágának ábrázolása adja. A falak mélyedései talán fészekrakó helyként szolgáltak. Minden szobából ablak nyílt a süllyesztett kertre.[2] A süllyesztett kertet mészkő csatorna kötötte össze a második udvar medencéjével vagy kútjával, ami vízforrásként szolgált neki.[1]
A palota délkeleti sarkában egy teremből kétoldalt öt-öt hosszú helyiség nyílt, legdélebbi részén peddig hatalmas oszlopcsarnok.[2] Ez a rész eleinte feltehetőleg raktárként szolgált, később lakrésszé alakították át, az oszlopcsarnokot válaszfalakkal kisebb helyiségekre tagolták.[1]
A palota hátsó részében számos lépcsőt is találtak, ami felveti annak a lehetőségét, hogy volt egy második szintje.[1]
[szerkesztés] Díszítése
Az egész palotában a természet adja a díszítés témáját: a falakat állatok, főként madarak és halak képei díszítik, a mennyezetre pedig feltehetőleg szőlőindákat festettek. A padlót szintén természeti képek díszítették; az egész építmény a korszak természetszeretetéről árulkodik. A palota feltárásakor több helyen még látható volt az eredeti festés.[2]
