Zsámbék

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Koordináták: é. sz. 47.54818° k. h. 18.71847°

Zsámbék

Zsámbék címere

Közigazgatás

Ország

Régió

Megye

Kistérség

Rang

Irányítószám

2072

Körzethívószám

Népesség

5068 (2007)

Népsűrűség

141,02 fő/km²

Földrajzi adatok

Terület

33,67 km²

Időzóna

CET, UTC+1

Elhelyezkedése

Zsámbék

é. sz. 47.54818° k. h. 18.71847°

Zsámbék nagyközség Pest megyében, a Pilisvörösvári kistérségben.

Nem tévesztendő össze a(z) Zsámbok című lappal.

[szerkesztés] Fekvése

Budapesttől nyugatra 30 km-re, az 1-es főút illetve az M1-es autópálya és 10-es főút között fekszik, a Zsámbéki-medence észak-nyugati részében. Annak névadó települése. Földrajzilag a Gerecse tájegység egyik nyúlványához tartozik. Környező települések: Tök, Perbál, Páty, Herceghalom, Mány, Bicske, Szomor.

[szerkesztés] Nevének eredete

A település nevét a "zsombék" szóból származtatják. Környéke forrásokban dús és vizenyős volt. Más források szerint III. Béla király idején egy Zsámbéki nevezetű családot telepítettek le ide.

[szerkesztés] Története

Már a pattintott kőkorban is lakott volt, jelentős kelta , római és avar leletek is előkerültek a környékről, így az itt feltárt kelta postakocsi maradványai, melyek a Nemzeti Múzeumba kerültek (ez azt bizonyítja, hogy a hely már akkor is utak menti település volt), vagy a II. század-ból származó bronz harsona, mely legkorábbi hazai zenei emlékeink közé tartozik.

Az 1050-es években kőtemplom állt itt. III. Béla király felesége, a francia király húga, a kíséretével érkező Aynard lovagnak adományozza Zsámbékot és környékét. E család építi 1220 körül a korábbi templom helyén a késő román-kora gótikus háromhajós bazilikát, amely rom mivoltában is a magyar építészettörténet egyik kiemelkedő emléke. Mellette található – szintén romos állapotban – a premontrei rend kolostora. A tatárok a templomot a községgel együtt elpusztították, de IV. Béla újjáépíttette. Mivel a település Esztergom és Székesfehérvár között fekszik félúton, ezért már a középkori magyar állam első századaiban fejlődésnek indul.

1467-ben Mátyás mezővárosi rangra emeli. A várat 1467-ben fiának Corvin Jánosnak adományozza.

1541-ben a törökök elfoglalják Zsámbékot, és 145 évig birtokolják, a fontos útvonal védelmére erősséget építettek itt. Uralmuk alatt a harcokban rongálódott meg a templom és a kolostor, az utóbbiban – a feljegyzések szerint – még a XVII. században is laktak. E korból származik a Török-kút is.

1686-ban Bottyán János – a későbbi Vak Bottyán – a Fehérvárról Budára igyekvő törökök egy nagyobb lovascsapatát megsemmisítette itt.

1689-ben a Zichy család vásárolja meg a települést, és az 1710-es években a végvári harcokban lerombolódott vár helyén felépíti a korabarokk várkastélyt. A török idők alatt elmenekült illetve elpusztult lakosok helyére a törökök kiüzése után német telepeseket hívnak be, a település gyors fejlődésnek indul, hamarosan már a mezővárosok közt szerepelt.

Templomát is helyreállították, de 1763-ban a nagy komáromi földrengéskor újra megrongálódott. Ettől kezdve elhanyagolták, csupán a XIX. század végétől – amikor a műemlékvédelem intézményessé vált – kezdték ismét gondozni, az időközben lebontott kolostor földalatti maradványaival együtt.

Az 1737-39-es pestisjárvány emlékét, a kastéllyal szemben felállított pestisszobor őrzi.