Van Halen
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
| Van Halen | |
 A Van Halenlogója |
|
| Információk | |
| Eredet | California, USA |
| Aktív évek | 1974 – napjainkig |
| Műfajok | Hard rock, heavy metal |
| Kiadó | Warner Bros. |
| Honlap | Official Van Halen Website |
| Tagok | |
|---|---|
| David Lee Roth Eddie Van Halen Wolfgang Van Halen Alex Van Halen |
|
| Korábbi tagok | |
| Michael Anthony Sammy Hagar Gary Cherone Mark Stone Mitch Malloy |
|
A Van Halen egy amerikai hard rock együttes, melyet 1974-ben alapított Eddie Van Halen, Alex Van Halen, David Lee Roth és Michael Anthony. Az együttes 1978-as bemutatkozó albuma, a Van Halen mérföldkőnek számít a hard rock és heavy metal történetében[1]. Ezzel a sikeres albummal kezdetét vette a sikersorozat, a Van Halen kereskedelmileg és kritikailag az egyik legmegbecsültebb metal együttes lett. Különösen a gitáros, Eddie Van Halen híresült el virtuóz és érzékeny gitárjátékáért, és technikai újításiért, egyike lett a könnyűzene legbefolyásosabb gitárosainak[2].
1978-tól 1998-ig 11 stúdióalbumot bocsájtottak ki, ebből mindegyik Top 20-as lett a Billboard albumlistáján[3]. Világszerte 75 millió albumot adtak el[4] (ebből 56.5 milliót csak Amerikában [5]), és különböző Grammy-díj jelöléseket szereztek[6] . Jump című slágerük az első heavy metal mű volt, amely első lett a Billboard Hot 100 listán[forrás?]. Egyike azon ritka előadóknak, akiknek két albumuk is 10 milliós értékesítés felett van Amerikában (mások: Beatles, Led Zeppelin, Def Leppard, Pink Floyd).
Az eredeti felállás ma már nem érvényes, 1985-ben David Lee Roth othagyta az együttest, őt követte Sammy Hagar (1985-1997, 2004-2005) és Gary Cherone (1997-1999).
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Története
Az együttes 1974-ben alakult, eredetileg Mammoth néven. Miután kiderült, hogy egy helyi együttes már létezik ezen a néven, Roth javaslatára a Van Halen név mellett döntöttek.
Kaliforniában hamar ismert klubzenészek lettek, a leghíresebb helyeken játszhattak. Egyik fellépésüket látta Gene Simmons, a KISS együttes basszusgitárosa 1977-ben, és úgy döntött, támogatja a demófelvételeiket. Simmons ajánlotta, hogy változtassák a nevüket Daddy Longlegs-re, de a tagok nem hajlottak erre.
[szerkesztés] Az aranykor (1978-1984)
Ted Templeman vezetésével stúdióba vonultak, és gyors munka után 1978-ban megjelentették a Van Halen című debütáló albumukat. Az album a Billboard albumlistán a 19., az angol albumlistán a 34. helyet érte el. A gyors munka számlájára írható, hogy kisebb hibák maradtak a felvételeken, koncertalbum utánérzést kölcsönözve az lemeznek. Dacára az egyszerű stúdómunkának, az album az innovatív technikai kísérletezéséről lett híres, és a zenetörténet egyik legsikeresebb debütálása lett[7]. Tartalmazott már eredeti, saját írású dalokat (Ain’t Talkin’ ’Bout Love, Eruption, és Runnin’ With the Devil) és feldolgozásokat is (Kinks: You Really Got Me és John Brim: Ice Cream Man). Az albumot majdnem egy év koncertezés követte, ahol megalapították a hírnevüket izgalmas és engeriával teli élő előadásaikkal is.
1979-ben visszatértek a stúdióba, és kiadáták a hasonló stílusú második lemezüket, a Van Halen II albumot. Ezen már egy Top 20-as kislemez is szerepelt, ez volt a Dance the Night Away.
A következő négy évben kiadott albumok és a koncertturnék hatására a világ egyik legsikeresebb hard rock előadói lettek[8]. Ritmusos, himnusz-szerű hard rock dalaik, és koncertbéli tombolásaik (főleg Roth színpadi mutatványai) a fiatalok között népszerűvé tették őket, ellenben a szülők rémálmai lettek. A harmdik albumukat, Women and Children First címen 1980-ban bocsájtották ki, és olyan népszerű dalokkal szilárdították a hírnevüket, mint az And the Cradle Will Rock... és az Everybody Wants Some!. 1981-ben, a negyedik albumuk, a Fair Warning felvételei közben kezdtek nőni a feszültségek az együttesen belül. Eddie Van Halen komolyabb és bonyolultabb kompozíciókat szeretett volna írni, míg David Lee Roth a popos dalokat részesítette volna előnyben. Roth és a producer engedtek Eddie nyomásának, de a Fair Warning kevéssé volt sikeres, és nem tartalmazott egy kislemezslágert sem.
A következő albumuk, a Driver Down egy újabb feldolgozással tarolt, Roy Orbison Pretty Woman című slágerével. Az ezt követő koncertturné során a Van Halen a legmagasabb fizetett zenészcsoport lett: egyetlen 90 perces előadásukért 1 millió dollárt kaptak 1983-ban. Ezzel egészen 1990-ig Guinness-rekorderek voltak[9].
Ezutáni, 1984-ben megjelent albumuk, az 1984 egyaránt művészi, kritikai[10] és közönségelismerést kapott, csak Amerikábn 10 millió feletti eladást produkált. Eddie Van Halen saját, újonnan épített 5150 nevű stúdiójukban vették fel. Szokatlan volt tőlük a billentyűs hangszerek használata. Első számú kislemezét, a Jumpot ilyen szintetizátorhang, és himnusszerű szöveg jellemezték. Ez a dal (heavy metal dalként elsőként) listaveezető lett a Billboard Hot 100 kislemezlistán, és Grammy-díj jelölést hozott a zenekarnak. Emellett nagy slágerek lettek a további kislemezek is: Panama, Hot for Teacer és I’ll Wait. Az album második lett a Billboard albumlistán, akkoriban Michael Jackson Thrillerje uralta a lista élét (ezen albumon ugyancsak közreműködött Eddie Van Halen, a Beat It dalban). A legnagyobb kereskedelmi siker idején csúcsosodott ki Eddie és David Lee Roth között feszültség: Eddie nehezményezte David hivalkodó hivalkodó viselkedését és színpadi előadását, David pedig rossz szemmel nézte Eddie más zenészekkel való munkáját. Ennek eredményeként 1985. április 1-jén Roth kilépett a zenekraból.
[szerkesztés] Sammy Hagarral (1985-1996)
Eddie Van Halen először Patty Smythnek, a Scandal énekesnőjének, de az nem fogadta el az ajánlatot. Az együttest bemutatták Sammy Hagarnak (aki a 70-es években a Montorse együttesben énekelt). Hagar egy nagyon sikeres évet tudhatott maga mögött szólóban, és 1985-ben elvállalta a Van Halen felkérését az énekesi posztra.
A vele készült legújabb albumuk az 5150 volt, amely Eddie saját stúdiójáról kapta a nevét. Az 1984 albumhoz hasonlóan szintetizátor-vezérelt volt a hangzása, kislemez sikerei a Why Can’t This Be Love?, a Dreams és a Love Walks In voltak. Az első albumuk volt, amely listavezető lett a Billboard albumlistáján. A Hagar-éra legerősebb albumának tartják, helyet kaptak rajta az Eddie által vágyott bonyolultabb dalok (az önelemző Best Of Both Worlds), és a sikerhez szükséges party-rock szerzemények is (Summer Nights és Good Enough).
A következő tíz év kettős tendenciával telt el: az együttes nagyobb kereskedelmi sikereket ért el, mindazonáltal a régi rajongók nehezteltek Roth távozásáért. A dalok hossza növekedett, míg azelőtt alig érték el a három percet, most megszokottak lettek az ötperces szerzemények. Ez Sammy Hagar szövegírói munkájának tudható be. A szövegek kifinomultsága és Eddie gyakori szintetizátorjátéka a poposabb hangzás irányába terelte a zenekart. A régi rajongók ezt a soft rock Van Hagar stílust nehezen, vagy egyáltalán nem fogadták el.
Ennek ellenére az albumaik sikeresek voltak, a Hagarral készült négy stúdióalbum mind első helyen végzett a Billboard albumlistán, számos sikeres kislemezt jelentettek meg (öszesen 11 lett listavezető a Billboard Mainstream Rock listáján, ez a mai napig hivatalos világrekord[11]). Két Grammy-díj jelölést is szereztek a For Unlawful Carnal Knowledge albumért, és meg is nyerték a Best Hard Rock Performance with Vocal award kategóriát.
1996-ban, a Twsiter című filmhez készülő dalbetétek felvétele alatt a Van Halen testvérek és Hagar közti ellenségeskedés a tetőpontját érte el, végül megváltak Hagartól. Utóbbi azt nyilatkozta, hogy kirúgták, a Van Halen testvérek szerint önszántából ment. A médiabotrány nem használt az együttesnek, és az elsért sikerek nagy elvárásokat állítottak a következő énekes személyét illetően.
[szerkesztés] David Lee Roth rövid visszatérése
Nem sokkal Hagar távozása után David Lee Roth visszatért az együtteshez. Megjelentették az első válogatáslemezüket, erre két Daviddel készült friss dal is rákerült. A Best of Volume I első lett a Billboard albumlistáján. Mindazonáltal a két Van Halen testvér továbbra is énekesekat hallgattak meg. Az 1996-os MTV Video Music Awards díjkiosztóra felkérték őket, ahol tizenegy év után újra színpadra lépett a négy zenész. A produkciót felállva tapsolta a közönség, és a rajongók reménykedni kezdtek a folytatásban. Végül is Roth nem lett a Van Halen énekese, sőt, a díjkiosztó után azt nyilatkozta, hogy mindez csak kampányfogás volt a Best of lemezüket támogatandó.
[szerkesztés] Gary Cherone-nal
Folytatdott a keresés az énekes személye után: Toby Jepson, a Little Angels énekese visszalépett a felkérés elől, így találtak rá Gary Cherone-re, aki korábban az Extreme együttes énekese volt. Az együttműködésük eredménye a kísérletező Van Halen III album volt. Sok dal volt hosszabb és éteri (Once), gondolatébresztő (How Many Say I, Eddie énekével) vagy ennek épp ellentéte (From Afar, Josephina). Ezek a változások még több Van Halen rajongót taszítottak el, akik Roth és Hagar hard rock zenéjét szerették. Az album eladásai is gyengék voltak, bár a negyedik helyet érte el a Billboard listán, csak aranylemez minősítést szerzett, és a kislemezek fel sem kerültek a Hot 100 slágerlistára.
1999 elején még olyan hírek terjedtek, hogy új albumon dolgoznak, és egyes dalok címei is nyilvánosságra kerültek, végül mégsem fejezték be a munkát, és novemberben Cherone harag nélkül kilépett a formációból.
[szerkesztés] Négy év hallgatás
2000-től 2004-ig az együttes valójában megszűnt létezni: sem új albumokat nem csináltak, sem hivatalos információkat nem jelentettek meg a jövőről. 2000-ben együtt dolgoztak új dalokon David Lee Roth-al az 5150 stúdióban. Végül Roth és az együttes újra összevesztek, és nem jelent meg új anyag. Még 1999-ben Eddie Van Halennek csípőműtétje volt, majd rákellenes kezelésen vett részt, és 2002-ben bejelentette a teljes gyógyulását. 2001. október 15-én Eddie és 41 éves felesége, Valerie Bertinelli színésznő elvált. Ezek után Eddie visszavonult a nyilvános szereplésektől.
2002-ben a Warner Bros., amely 1978-tól a Van Halen összes lemezét megjelentette, szerződést bontott az együttessel.
2004,2005-ben újabb Sammy-s turné, de végül ez ennyiben is maradt.
[szerkesztés] David Lee Roth visszatér
2007. szeptember 27-től újra turnéznak. Az együttes a (majdnem) eredeti felállásban játszik: Eddie Van Halen-gitár; David Lee Roth-ének; Alex Van Halen-dob; Wolfgang Van Halen-basszusgitár (Michael Anthony helyett)
Zeneportál: összefoglaló, színes tartalomajánló lap
[szerkesztés] Diszkográfia
- Bővebben lásd: Van Halen-diszkográfia
[szerkesztés] Stúdióalbumok
- 1978 Van Halen
- 1979 Van Halen II
- 1980 Women and Children First
- 1981 Fair Warning
- 1982 Diver Down
- 1983 1984
- 1986 5150
- 1988 OU812
- 1991 For Unlawful Carnal Knowledge
- 1994 Balance
- 1998 Van Halen III
[szerkesztés] Források
- ^ hardrock.hu1978: Új technikák a porondon!
- ^ Dinosaur Rock GuitarsEddie Van Halen
- ^ ukmix.org Chart runs
- ^ last.fm Artist Description for Van Halen
- ^ riaa.com Bestsellers
- ^ last.fm Artist Description for Van Halen
- ^ 1970's Best Selling Albums Based on Sales
- ^ VH1 – 100 Greatest Artist of Hard Rock
- ^ ultima-rock Van Halen
- ^ Rolling Stone 1984
- ^ www.prex.com Van Halen Discography
| Van Halen |
| Eddie Van Halen · Alex Van Halen · Michael Anthony · David Lee Roth · Sammy Hagar · Gary Cherone |
| Diszkográfia |
|---|
| Stúdió albumok: Van Halen · Van Halen II · Women and Children First · Fair Warning · Driver Down · 1984 · 5150 · OU812 · For Unlawful Carnal Knowledge · Balance · Van Halen III |
| Koncert albumok: Live: Right Here, Right Now |
| Válogatások: Best of Volume I · The Best of Both's World |
| DVD-k |
| Van Halen - Live Without a Net · Van Halen: Right Here, Right Now - Live · Van Halen: Video Hits, Vol. 1
|
- Zeneportál: összefoglaló, színes tartalomajánló lap
