Váncsa István

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Váncsa István (született 1949. június 11., Biharnagybajom), újságíró.

Írásaira jellemző a fanyar humor, az ironikus, egyéni stílus. Általában az egyszerű emberhez, vagy annak nevében szól.

Nem ismeretlen témák számára a buddhizmus, az okkult és az igazi tudományok, az informatika és a konyhaművészet.

Írásai előbb az Új Írás (1973), majd az Élet és Irodalom (1975) hasábjain jelentek meg. 1975–80 között tévékritikus.

1976-tól az Élet és Irodalom munkatársa; először tervezőszerkesztő, 1990-től főszerkesztő-helyettes, 1993-tól szerkesztő, 1995-től ismét főszerkesztő-helyettes. 1991-től a Számítástechnika főmunkatársa. A kilencvenes évek elejétől a Hócipő állandó publicistája. A Heti Hetes televízióműsor gyakori vendége.

Egyik hobbija a főzés. Felesége Molnár Erzsébet, neves publicista.

Tartalomjegyzék 1 Díjai 2 Főbb művei 3 Érdekességek 4 Külső hivatkozás

[szerkesztés] Díjai

• Opus-díj (1992)
• Pulitzer-emlékdíj (1993)
• A Krúdy Gyula Alapítvány díja (1993)
• Literatúra-díj (1996)
• Szabad Sajtó-díj (1996)
• Maecenas-díj (2001)
• Prima Primissima-díj (2004)

[szerkesztés] Főbb művei

• 1993.: Körutazás Amnéziában
• 1997.: Első oldal (Kovács Zoltánnal és Megyesi Gusztávval)
• 2001.: Hírvilág – Információs társadalom kicsiknek és nagyoknak
• 2004.: Váncsa István szakácskönyve

[szerkesztés] Érdekességek

• Nevéhez fűződik az egyik magyar ékezetes tesztszöveg: „öt szép szűzlány őrült írót nyúz”.
• „Dűljön össze ez a vendégfogadó” című cikke (1979. Karácsony, Élet és Irodalom) éles kritikája volt a szocialista rendszernek, és nagy feltűnést keltett.

[szerkesztés] Külső hivatkozás

• Élet és Irodalom
• Hócipő
• Molnár Erzsébet, Váncsa István feleségének lapja
• Interjú a Muvesz-vilag.hu-n