The March of the Black Queen
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
| Queen The March of the Black Queen |
||
|---|---|---|
| Album | Queen II | |
| Megjelent | 1974. március 8. (UK) 1974. április 9. (US) |
|
| Felvételek | 1973 | |
| Stílus | Progresszív rock | |
| Hossz | 6:33 | |
| Kiadó | EMI/Parlophone (UK) Elektra Records/Hollywood Records (US) |
|
| Szerző | Freddie Mercury | |
| Producer | Queen, Robin Cable és Roy Thomas Baker | |
| Az album dalai | ||
| Nevermore (8) |
The March of the Black Queen (9) |
Funny How Love Is (10) |
A The March of the Black Queen egy dal a brit Queen együttes 1974-es Queen II albumáról. A szerzője Freddie Mercury énekes volt, mint ahogy a Fekete oldalon helyet kapó összes dalnak.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Áttekintés
Ez volt a korai korszakuk egyik legbonyolultabb dala, amely sokak szerint zeneiségében megelőlegezi a későbbi Bohemian Rhapsodyt[1]. Több mint hatperces hosszával az album leghosszabb dala, több alkalommal változik a hangulata és a tempója: 8/8-as és 8/12-es ütemek váltják egymást. Ez, és a kiemelkedő vokális megoldások erősítik azt a nézetet, hogy a Queen progresszív zenekar volt[2].
A szövegét az album egészéhez hasonlóan misztikus légkör lengi át, központjában a Fekete Királynő áll. Érdekes ellentétben áll a Fehér oldal White Queen című dalával: míg az ott emlegetett Fehér Királynő vágyat ébreszt, addig a Fekete Királynő megaláz és rabszolgává tesz. Mindazonáltal konkrét kapcsolat nincs a két mű között. Eme dal írásakor merült fel az az ötlet Mercuryban, hogy az albumot két eltérő stílussal rendelkező, úgynevezett Fekete és Fehér oldalra kellene bontani:
Először nem volt mély jelentése vagy koncepciója az albumnak. A felvételek ideje alatt gondoltuk ki hirtelen. Megírtam a March of the Black Queen dalt, kifejezetten az albumra. Ekkor találtuk ki az elképzelést a fehér és fekete oldalakról, amelyek fehér és fekete hangulatokat tükröznek vissza. Ez jó kontrasztot adott.[3]
Az albumon közvetlenül utána a Funny How Love Is következett, a két dal zökkenőmentesen úszik egymásba. A CD-s kiadásokon szükségszerűen szét kellett darabolni az ilyen dalokat, ebben az esetben érezhetően hibáztak a hangmérnökök, hiszen a dal zenei lezárása – a végén lévő erőteljes kórus csúcspontja – átcsúszott a következő dalba.
Bár túl bonyolult volt, hogy élőben is előadják, egyes részeit még így is eljátszották a korai 1970-es években.
1995-ben egy japán videojátékot neveztek el róla: Ogre Battle:The March of the Black Queen. A játék alfejezeteinek a címe is Queen dalokból eredt, például: Let Us Cling Together és In the Lap of the Gods.
[szerkesztés] Közreműködők
- Ének: Freddie Mercury, Roger Taylor
- Háttérvokál: Queen
Hangszerek:
- Roger Taylor: Ludwig dobfelszerelés
- John Deacon: Fender Precision Bass
- Brian May: Red Special, Ludwig harangjáték, háttérvokál
- Freddie Mercury: Bechstein zongora
[szerkesztés] Hangminta
- The March of the Black Queen (fájlinfó) — lejátszás a böngészőben (béta)
- Nem tudod lejátszani a fájlt? Olvasd el a Wikipédia:Média segítség lapot.
[szerkesztés] Források
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Dalszöveg
- Gitár tabulatúra
- Egy 1974-es koncerten
- Black and White Queen Analysis (angol nyelven)
| A Queen II album dalai |
|---|
| Fehér oldal: Procession · Father to Son · White Queen · Some Day One Day · The Loser in the End Fekete oldal: |
Könnyűzenei portál: összefoglaló, színes tartalomajánló lap
