Teleki József (főispán)
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
széki gróf Teleki József (Huszt, 1738. december 21. – Szirák, 1796. szeptember 1.), főispán, koronaőr, műgyűjtő és író.
Teleki László főkormánytanácsos és Ráday Eszter fia. (Ráday Eszter II. Rákóczi Ferenc kancellárjának, Ráday Pálnak a lánya volt.) Unokaöccse volt a könyvtáralapító Teleki Sámuel erdélyi kancellárnak.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
Hét éves volt, amikor Losoncra került iskolába, 10 éves koráig ott tanult, majd magánnevelők tanították. 16 éves korában Bod Péterhez küldték tanulni Magyarigenbe, ahol filozófiát, teológiát, és históriát tanult. Bod Péter iskolájából (akárcsak Sámuel nagybátyja), a marosvásárhelyi kollégium tanulója lett, történelmet, teológiát, filozófiát és matematikát hallgatott.
1759-től a bázeli iskolába került, Daniel Bernoulli magántanítványaként. Szülei nehezen engedték el az egyetlen fiúgyermeküket. Bázel városában több hónapig együtt időzött Teleki Sámuellel, aki hasonló útvonalon járt iskolába, mint ő. A bázeli egyetemen először jogot tanult, de nemsokára a természettudományok felé fordult érdeklődése. Ekkor kezdett könyveket is vásárolni, nemcsak a professzorainak tankönyveit, hanem filozófiai, szépirodalmi, művészeti, és zenei tárgyú könyveket. Ezen kívül útleírásokat, útikönyveket is vásárolt.
Járt az akkori főúri és magánkönyvtárakban, valamint a szerzetesrendek könyvtáraiban is.
Bázel után a leydeni egyetemeken tanult, itt meglátogatta Rousseau-t is. Ekkor már több nyelven beszélt, a magyaron és románon kívül latinul, németül és franciául.
Többször utazott hosszabb időre Svájcba, Hollandiába, Németországba és Franciaországba. Utazásai alatt találkozott a felvilágosodás időszakának jeles személyeivel, tudósokkal, bejáratos volt a legelőkelőbb szalonokba is. Utazásáról naplót írt.
1761 áprilisában szülei Bécsben várták. A legnagyobb probléma a könyveivel adódott, a vámon több könyvet visszatartottak, ennek elintézése pár napig Bécsben tartotta családjával együtt. Ez alatt az idő alatt az a megtiszteltetés érte, hogy kihallgatáson lehetett a királynőnél, Mária Teréziánál.
Hazatérve a református hitvédelemnek szentelte idejét.
Ettől kezdve hol otthon, hol Bécsben intézte a családi ügyeket. 1772-ben a marosvásárhelyi református kollégium főgondnoka lett.
1781-ben Marosvásárhelyen a királyi Tábla ülnökévé nevezték ki.
1782-ben Békés megye főispánja, és év végén Ugocsa megye főispánja lett.
Az 1790-1791-es országgyűlésbe is beválasztották képviselőként.
Az 1790-es országgyűlésben még a Habsburg-ellenes táborhoz tartozott. A francia forradalom után viszont az udvarhoz lett hű, konzervatív protestáns szellemisége támadta a Voltaire által képviselt felvilágosodás eszméit.
1791-ben a református zsinat elnökévé választották.
1795-ben lett a Szent Korona őre.
[szerkesztés] Könyvgyűjtői tevékenysége
Utazásai során főleg modern szemléletű könyveket vásárolt. Később megvásárolta Péczeli Józsefné elhunyt férjének könyveit, a 692 kötetes főleg francia nyelvű, a felvilágosodás időszakával kapcsolatos könyvtárát. Cornides Dániel magyar történelemi könyvtárát is megszerezte, mely 2000 kötetes volt, mellette érmeket is vásárolt tőle. Sok könyvet vásárolt meg Johann Georg Schwandner osztrák történetíró hagyatékából is.
A könyveket három helyen tette könyvtárba, Pesten, Marosvásárhelyen, és Szirákon.
Pesten 1721 kötetes könyvtárat tartott fenn.
Marosvásárhelyen a 1763-ban helyezte el könyveit a mai Máramaros bank épületében. Ezen a helyen egyúttal állatokból, matematikai és fizikai műszerekből múzeumot rendezett be. A könyvtár katalógusát fiai, László és István fia végezte el az általa Párizsból hazahozott katalógusi minta alapján.
Halála után a könyvek a Teleki örökösökhöz kerültek, majd a könyvek nagy része az Akadémia könyvtárában lelte meg végső helyét.
Tudósok mecénása volt, tehetséges embereket istápolt.
Fennmaradt könyvtára felbecsülhetetlen értéket képvisel.
[szerkesztés] Fő művei
- Essoi sur la foiblesse des esprits-forts (Leyden, 1760, Amsterdam, 1762)
- Atyafiúi barátságnak oszlopa (költemény, Kolozsvár, 1779)
- Sermo quem . . , in frequentissimo omnium regni Hungnriae statuum et ordinum conventu die 13. Martii 1791 Posunii habuit (H. n.)
- La cour de Louis XV. Journal de voyage du comte J. Teleki (Kiadta Tolnai Gábor, Bp., 1943)
[szerkesztés] Külső hivatkozás
Erdély-portál: összefoglaló, színes tartalomajánló lap
[[Ka
)