Tamási

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Koordináták: é. sz. 46.62950° k. h. 18.28473°

Tamási

Tamási címere

Közigazgatás

Ország

Régió

Megye

Kistérség

Rang

Irányítószám

7090

Körzethívószám

Népesség

8684 (2007)

Népsűrűség

77,56 fő/km²

Földrajzi adatok

Terület

111,96 km²

Időzóna

CET, UTC+1

Elhelyezkedése

Tamási

é. sz. 46.62950° k. h. 18.28473°

Tamási város Tolna megyében, a Tamási kistérség közponja.

[szerkesztés] Fekvése

Tamási város Tolna megye észak-nyugati részén, a Somogy-Tolnai dombság területén fekszik. A Kapos folyótól nyugatra fekvő kistájegységet Kelet-külső-somogyi dombságnak nevezik, ettől keletre pedig a Sió-Sárvíz völgyéig a Tolnai-Hegyhát található.

A Kelet-külső-somogyi dombság jellemzően enyhén hullámos felszínű, széles és viszonylag egyenes dombhátakkal rendelkező terület, amit jellemzően észak-déli irányú kis patakok völgyei tagolnak. A tájegységet egy markáns nyugat-keleti irányú törésvonal, a Nagy-Koppány patak völgye vágja ketté. A Nagy-Koppány völgyének legmélyebb része Tamásinál +106 mBf tengerszint feletti magasságú, míg a város déli részén a Kis-Likas hegy eléri a +247 mBf tengerszint feletti magasságot is.

A dombvidéki területek felszíni kőzete megfelelő mésztartalmú lösz, melyeken kiváló termőképességű termőföldek alakultak ki. Tamási területén az átlagos aranykorona (AK) érték 28,5. A patakvölgyeket jellemzően egy-kétszáz méter széles öntéstalajú, vizenyős rétek illetve galériaerdők kísérik. A Nagy-Koppány menti településekre jellemző, hogy a patak jobb oldalán a településektől délre húzódó dombokon szőlőhegyek alakultak ki. Tamási kiemelkedően nagy szőlőhegyi területtel rendelkezik, ahol azonban egyre több lakóház és üdülőépület is megjelenik.

A térség vízhálózatát kisebb patakok jellemzik, melyeket a Nagy-Koppány – amely maga is tulajdonképpen patak – gyűjti össze, és vezeti Regöly külterületén a Kaposba. A Kapos viszont Tamásitól észak-keletre, Tolnanémedinél ömlik a Sióba. Tamási külterületén a vízfolyásokon számos mesterségesen felduzzasztott kisebb-nagyobb halastó található, főként a Gonozdi-patakon, a Szentmártoni patakon és a Cseringáti patakon. A Regöly külterületén található Nagy-Koppány vizén felduzzasztott Pacsmagi tórendszer északi nyúlványa Tamási külterületét is érinti.

Tamási erdősültsége csak 17%, (2181 ha), azonban az erdők zöme a város déli részén összefüggő tömbben található, mely a Gyulaji erdőség része.

[szerkesztés] Története

Tamási nagy történelmi múltú település. E vidék már az őskorban is (bronz- és vaskor) az átlagosnál intenzívebben lakott volt. A régészeti leletek tanusága alapján a rómaiak korában uradalmi központ jellegű település állhatott errefelé. A középkorban Tamási főúri birtokközpont volt várkastéllyal, és Tolna megye egyik jelentős mezővárosává fejlődött. Tamási mai közigazgatási területén a középkorban hét falu állott fenn. A török terjeszkedés során az elsők között pusztította el Tolna megye vidékét. A település a hódoltság alatt kisebb jelentőségű török várral rendelkezett. A hódoltság után Tamási ismét városias fejlődésnek indult, a környező vidék vásár-központja lett. A Dél-Dunántúlon a meggyérült lakosság miatt német bevándorlókat telepítettek le, akiknek köszönhetően a térség mezőgazdasága felvirágzott. A németajkú népesség egy része elmagyarosodott, más része viszont évszázadokon át megőrizte nemzeti kultúráját. A 19. század végi fejlődés csak részlegesen érintette Tamásit, mivel a vasúti fővonalak elkerülték, miközben ekkoriban gyorsult fel pl. Dombóvár és Bátaszék városias fejlődése. Tamásiban csak helyi jellegű, és főként a helyi mezőgazdasághoz kapcsolódó ipar fejlődött ki. A járási székhely szerepkör hatására fontos igazgatási intézmények települtek Tamásiba. A város fejlődése a két világháború között lelassult, ezt a város építészeti arculata is tükrözi. Az 1960-as évektől a szocialista vidékfejlesztés idején Tamási új közintézményekkel, lakóteleppel és új ipari üzemekkel bővült, melynek következtében városi címet nyert.

[szerkesztés] Gazdaság

Tamási kedvező mezőgazdasági adottságú területen fekszik, ahol az agrár-gazdálkodás nagy múltra tekint vissza. A városban a rendszerváltásig eredményesen működött a termelőszövetkezet és az Állami Gazdaság. A rendszerváltás után a földterületek és a mezőgazdasági üzemek is mind magántulajdonba kerültek. A földterületeknek mintegy 10%-a, emellett a nagyobb mezőgazdasági üzemek egy része (Központi major, Cseringátpuszta, Fornád, Adojánpuszta, Leokádipuszta) külföldi (német) érdekeltségű vállalkozások (Donauland, Tolnaland) kezébe kerültek. Jelenleg Tamásiban 9 mezőgazdasági Kft., 2 Bt. és 3 gazdaszövetkezet működik. 100 ha feletti területen mintegy 20 egyéni és társas vállalkozás tevékenykedik.

A privatizáció nyomán nemcsak a gazdálkodó egységek felaprózódása következett be, hanem a legnagyobb baj az, hogy a mezőgazdasági vertikum is szétesett. A mezőgazdasági vertikumban a növénytermesztés vetésforgója, a takarmánytermelés, az állattartás, a trágyázás szorosan összefüggenek, viszont a kis területen gazdálkodó, illetve állatot nem tartó üzemeknél ezen egymásra-épülés megszűnik, monokultúrák alakulnak ki, ami a talajpusztulás fokozódásához vezet. További gond a kisüzemeknél a gépkapacitások hiánya, másutt feleslege, kihasználhatatlansága. A kistermelők kiszolgáltatott helyzetben vannak a terménytárolás, szárítás és értékesítés terén is. A térségben a gabonafélék fő felvásárlója az Agrograin Rt. hőgyészi telepe, valamint a Concordia Állami Közraktár Tamásiban. Időnként a Kiskun-Mill Tamási üzeme is részt vesz a felvásárlásban. Az olajosmagvak egyetlen hazai feldolgozója Martfűn található, így monopolhelyzete miatt a felvásárlási árak rendkívül alacsonyak. A cukorrépa potenciális vevője a Kaposvári Cukorgyár.

A kedvezőtlen piaci körülmények miatt az állattenyésztés volumene drasztikusan visszaesett, a háztáji állattartás pedig gyakorlatilag szinte megszűnt. Nagyobb állattartó majorok működnek Fornádon (tehenészet), Kecsegén (pulyka), Páriban (juh), Leokádiapusztán (sertés). Kisebb sertéstelep működik Szemcsepusztán, ugyanitt több vállalkozó tart kisebb számban lovakat is. Cseringátpuszta és Adorjánpuszta telepein az istállók üresen romladoznak. Jelentős a térségben a halászat, Tamási halastavain 9 vállalkozás működik.

A város jelentős szőlő- és gyümölcstermesztési hagyományokkal rendelkezik, miután a Tolnai borvidék Tamási körzetében fekszik. A legelterjedtebb helyi szőlőfajta az olaszrizling. Korábban a termelőszövetkezet Tuskóson nagyüzemi szőlőültetvényt is telepített és borfeldolgozó üzemet létesített. Tamásiban 530 szőlőskert található, a nagyobb termelők hegyközségbe tömörültek, ennek jelenleg 183 tagja van. A szőlő termőterületek csökkenőben vannak, mivel nehéz a szőlő és a bor értékesítése, a fiatalokban kevesebb a hajlandóság a szőlőmegmunkálásra, és végül a szőlőhegyeken egyre több lakóház és üdülőtelek jelenik meg, csökkentve a szőlővidék területét. A szőlőskerteket jelentős vadkár is sújtja.

Az erdőgazdálkodás elsősorban a Gyulaj Erdészeti és Vadászati Rt. Tamási Erdészete keretében folyik. Az erdőgazdaság 23 ezer hektáron gazdálkodik, ebből Tamási területén 1695 hektáron érdekelt. Tamási területén ezenkívül még 496 ha magán-erdő található. Az állami erdők a város közigazgatási területének délnyugati részén találhatók, a Gyulaji vadrezervátum részeként, mely Tamásin kívül nagyobbrészt gyulaji, kocsolai és regölyi területeken nyugszik. Az állami erdők zöme cseres-tölgyes, és kiemelkedő nevezetessége a világhírű dámvad-állomány. A magánerdők zöme akác, kevés nemes nyár.

A térségben, sőt az egész megye területén hiányzik a fafeldolgozó-ipar, egy-két kisebb fűrészüzemet leszámítva. A kitermelt fák többségét ezért nagy távolságokra szállítják, és elesnek a fafeldolgozásból kitermelhető plusz jövedelemtől is.

A helyi élelmiszer-feldolgozó ipar hiányos szerkezetű és szűk kapacitású a térség mezőgazdasági termékeinek feldolgozásához. A Dámtej Kft. tejüzeme az egyetlen jelentős élelmiszeripari üzem, melynek vezetése jelenleg éppen Tamási üzemének áttelepítését fontolgatja, ami mind a helyi foglalkoztatásra újabb csapást jelentene. Tamásiban két kisebb húsüzem működött. A helyben termelt hús-áruk többségét legközelebb Szekszárd és Kaposvár húskombinátjaiban lehet feldolgozni.

[szerkesztés] Látnivalók

Esterházy-vadászkastély (18. század)
Vadászmúzeum
Rozália kápolna (Barokk stílusú, más néven Kálvária kápolna gótikus szentélye 1542-ből való. Többször átépítették: a XVIII. században barokk, majd 1896-ban romatikus stílusban, berendezése viszont maradt az eredeti barokk.)
Római katolikus templom (Szent István uralkodásának második felében került sor a templom építésének megkezdésére. Védőszentül Szent Tamás apostolt kapta. Kétszeri átépítésen ment keresztül, mely alkalmával megváltozott a védőszentje, és Szent István képe került a főoltárra, a korábbi védőszent képe egyik mellékoltárra került.)
Termálfürdő és kemping
Gyulaji erdő
Pacsmagi természetvédelmi terület – madárvilág

[szerkesztés] Híres tamásiak

Cser (Stockinger) László jezsuita költő, 1914. december 16-án született. 1933-ban lépett a jezsuita rendbe; 1939-ben saját kérésére a kínai magyar misszióba (Támingba) küldték. A teológiát Sanghajban végezte, 1945-ben szentelték pappá. Rengeteget írt; jó néhány kötete nyomtatásban is megjelent. Egy helyütt "napló-költészet"-ként jellemezte a sajátját, ami "a pillanat, az idő és az időtlen játéka, sugallata, megélése". [New York]]ban, 2004. április 6-án halt meg.
Csuhaj Tünde tojásdíszitő keramikus, 1954-ben született. A Pécsi Művészeti Szakközépiskolában kerámia szakon végezett. Tojás diszítéssel 1990 óta foglalkozik. Liba, hattyú, emu, nandu és strucc tojásokat diszít maratott, fúrt, festett technikával. Hollandiában 2000-ben és 2001-ben és Franciaországban 2003-ban kiállítási első díjat kapott.
Csallány Gábor (Tamási, 1871. május 10. – Budapest, 1945. január 31.) magyar régész, múzeumalapító igazgató.
Könnyü László térképész, tanár, költő, író, publicista és irodalomszervező 1914. február 28-án született Tamásiban. 1936-ban a perecsei, 1936-1937-ben a baracsi, 1937-1940-ben az újiregi, 1940-1942-ben a jászberényi állami iskolákban, 1942-1944-ig a nagykátai állami polgári iskolában tanított. Magyarországon több kötet verse, regénye, színműve jelent meg. Betegsége miatt 1973-ban nyugalomba vonult, 1992-ben bekövetkezett haláláig irodalommal és művészetekkel foglalkozott.
Würtz Ádám festőművész (1927-1994), 1953-ban végez a Főiskolán, Hincz Gyula, Bortnyik Sándor, Pór Bertalan, Koffán Károly osztályában.
Dávid Ibolya politikus, 1954. augusztus 12-én született Baján. Az általános és középiskolát Baján végezte, 1972-ben érettségizett a Tóth Kálmán Gimnáziumban. Ezt követően három évig bedolgozó. 1975-től a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának hallgatója, 1981-ben szerzett jogi oklevelet. A Szekszárdi Ügyvédi Kamara ügyvédjelöltjeként került Tamásiba. 1985-től, miután letette az ügyvédi szakvizsgát, a Tamási Ügyvédi Munkaközösség ügyvédje. 1990. július 15-től főállású képviselõ, ügyvédi tevékenységét szünetelteti. 1989. január óta tagja a Magyar Demokrata Fórumnak.