Tömlősgombák
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
 |
|||||
 Sarcoscypha austriaca
|
|||||
| Rendszertan | |||||
|---|---|---|---|---|---|
|
|||||
|
|
|||||
|
|||||
A tömlősgombák (Ascomycota) a gombák (Fungi) országának legkiterjedtebb és legheterogénebb törzse. Az összes gombafaj mintegy 30%-a tartozik közéjük, ha nem számítjuk ide a konídiumos gombákat (Deuteromycota), melyek tulajdonképpen egy mesterséges taxont alkotnak mindazon gombák számára, amelyek fejlődési ciklusát nem teljesen ismerjük.
Más rendszertani felosztások a tömlősgombákat nem törzsnek, hanem osztálynak (Ascomycetes) tekintik a valódi gombák (Fungi) törzsén belül.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Életmód
Tömlősgombák a laikusok által is ismert élesztőgombák, penészgombák, liszharmatgombák vagy éppen kucsma-, illetve szarvasgombák a termőtestes nagygombák köréből. Életmódjuk tekintetében változatosak: elsősorban növényi és állati hulladékokon élő szaprotrófok, de növények parazitái és mikorrhizaképzők is akadnak közöttük. Számos képviselőjüknek különösen nagy a jelentősége a cellulóz, a lignin és a keratin lebontásában. Sokuknak komoly gyakorlati jelentősége van, mivel mint fitopatogén szervezetek hatalmas károkat okoznak a mezőgazdaságban. Nagyszámú tömlősgombafaj él együtt szimbiózisban algákkal mint zuzmó.
[szerkesztés] Felépítés
Vegetatív testük egysejtű vagy válaszfalakkal tagolt haploid micélium. A sejtfal anyaga kitin. A szeptumok falán egyszerű pórus van, amelyen keresztül a plazma és a sejtszervek migrációja figyelhető meg. Csak az élesztőszerű tömlősgombáknál áll a telep egy sarjadzással keletkező pszeudomicéliumból vagy csupán sarjsejtekből. A többi tömlősgomba termőtestet (ascocarpium) képez.
[szerkesztés] Szaporodás
Az ivaros szaporodás alkalmával a haploid micéliumon ivarszervek, anterídiumok és aszkogóniumok alakulnak ki. Az aszkogóniumok párzófonalat (trichogin) fejlesztenek az anterídium irányába. A hím jellegű sejtmagvak ezen keresztül vándorolnak az aszkogóniumba. Az összeolvadást vagy plazmogámiát nem követi azonnal kariogámia, ezáltal magpáros sejtek, majd azokból magpáros ("aszkogén") hifák jönnek létre. A magpáros vagy dikariotikus hifákból jön létre a termőtest(ascocarpium). A termőtest kialakulása a tömlősgombákra általánosan jellemző. Ennek előzményeit korábban a járomspórás gombáknál láthattuk, amely a zigospóra körül elhelyezkedő valamiféle védő- vagy burokhifákból állt. A kariogámia a dikariotikus hifa végsejtjében horogképzéssel megy végbe. A horogképződés mechanizmusa meggátolja két azonos ivarjellegű sejtmag összekerülését. A zigótát tartalmazó sejt megnyúlik, sporangiummá alakul, majd először meiózissal és azt rögtön követő mitózissal - általában nyolc - spóra alakul ki. Ezt a megnyúlt sporangiumot nevezzük tömlőnek vagy aszkusznak , a benne kifejlődött spórákat pedig aszkospóráknak. Az aszkospórák tehát endogén módon keletkeznek, majd a tömlő felszakadásával vagy annak szabályos nyílásán át jutnak a szabadba. A tömlők a termőtestben elszórtan, vagy réteget alkotva helyezkednek el. Ez a termőréteg (hymenium) az aszkuszok tömött sorából és a közöttük elhelyezkedő steril hifákból (paraphysis) áll.
Fejlődésmenet
A kicsírázó aszkospórák haploid micéliumot (fonalat) hoznak létre, melyeken ivarszervek (aszkogónium, antherídium) alakulnak ki. Egyeseknél ugyanazon a fonalon jön létre mindkét ivarszerv (homothallikusak), mások esetében csak különböző fonalakon létrejött ivarszervek között jön létre a megtermékenyítés (heterothallikusak). Az aszkogóniumok trichogint (párzófonalat) fejlesztenek az antherídiumok fele, amelyen keresztül annak sejtmagjai átvándorolnak, létrehozva a magpáros gombafonalat (dikariotikus hifát). Ezekből jön létre a termőtest, melynek termőrétegében (himénium) kialakulnak a tömlők (ascusok). Itt történik a magok összeolvadása (kariogámia), melyet azonnal meiózis, majd mitózis követ, létrehozva a 8 haploid aszkospórát.
[szerkesztés] Rendszertan
A régebbi, tradicionális rendszertani felosztások a termőtestek formája és felépítése szerint történtek.
A korszerű genetikai alapú rendszertan a következő osztályokat különíti el:
- Hemiascomycetes vagy Saccharomycetes
- Arthoniomycetes
- Dothideomycetes
- Eurotiomycetes
- Laboulbeniomycetes
- Lecanoromycetes
- Leotiomycetes
- Lichinomycetes
- Orbiliomycetes
- Pezizomycetes
- Sordariomycetes
- Neolectomycetes
- Pneumocystidomycetes
- Schizosaccharomycetes
- Dérgombák (Taphrinomycetes)
[szerkesztés] Alternatív osztályozás
Egy másik rendszertani felosztás, amely a tömlősgombákat osztályként kezeli, az aszkusz szerkezete (a tömlő rétegei és felnyílásának módja) és a termőtestek keletkezési módja szerint a következő négy alosztályt különbözteti meg:
- élesztőszerű tömlősgombák alosztálya (Protoascomycetidae)
- rovarparazita tömlősgombák alosztálya (Laboulbeniomycetidae)
- valódi tömlősgombák alosztálya (Euascomycetidae)
- dérgombák alosztálya (Taphrinomycetidae)
[szerkesztés] Forrás
 |
Ez a biológiai tárgyú lap még csak csonk (azaz erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
