Szegényített urán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Ebben a szócikkben egyes szerkesztők szerint sérül a wikipédia egyik alappillérének számító semleges nézőpont elve, vagy egyes megfogalmazásai reklámízűek. A vita részleteihez lásd a vitalapot . Ha a sablon elhelyezője nem indokolta e lépését a vitalapon, bátran távolítsd el!
Az ezen a lapon látható jelölés 2007 áprilisából származik.

Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szövegét, tartalmát.
Részletek a cikk vitalapján.
Az ezen a lapon látható jelölés 2007 áprilisából származik.

Ezt a szócikket át kellene dolgozni, hogy megfelelő minőségű legyen.
További részleteket a cikk vitalapján találhatsz.

A szegényített urán (más néven gyengített urán) olyan urán, amelyben a hasadóanyagként használható 235-ös izotóp aránya kisebb a természetes 0,71%-os aránynál (általában 0,2-0,4%). A szegényített urán az urándúsítás melléktermékeként jön létre. Nagy sűrűsége miatt ideális lövedékek anyagának (67%-kal nagyobb a sűrűsége mint az ólomnak), azonban alkalmazása etikai kérdéseket vet fel.

Tartalomjegyzék

1 Radioaktív sugárzás
- 1.1 Gyengített urán fizikai tulajdonságai
2 Használata a világban
3 UNEP tanulmány
4 Német kutatás
5 Források
6 Lásd még

[szerkesztés] Radioaktív sugárzás

Elnevezésük Helfire, Smart Bombs, Advanced Penetrators vagy Bunker Busters. Az a közös bennük, hogy valamennyit gyengített uránból (depleted uranium: DU: gyengített uránium) készítették. A gyengített urán az, ami visszamarad, amikor természetes uránból kivonják az atomerőműi fűtőanyagokhoz vagy az atomfegyverekhez szükséges U-235 hasadó izotópot. Az U-235 azonban csak az összes urántartalom körülbelül 5 százalékát teszi ki, úgy, hogy a gyengített urán szinte teljes egészében az U-238 izotópból áll. Az U-238 sugárzásának felezési ideje 4,5 milliárd év, a sugárzás – soha be nem következő – megszűnését a tudomány a felezési idő tízszeresében számolja. A gyengített urán és a természetes urán között semmi vegyi vagy mérgezési hatásbeli különbség nincs, csupán a sugárzása alacsonyabb körülbelül 40 százalékkal. A gyengített urán az atomipar hulladéka, aminek semmiféle említésre érdemes felhasználhatósági lehetősége nem létezik. Szerte a világon 1,1 millió tonna gyengített urán fekszik el tárlókban; amihez évente legkevesebb 46 000 tonna jön hozzá. A gyengített urán előállításának éllovasai az Egyesült Államok és Oroszország, messze mögöttük Nagy-Britannia és Kína.

[szerkesztés] Gyengített urán fizikai tulajdonságai

A hadsereg a gyengített urán hálás átvevőjévé vált, mivel a gyengített urán a hagyományos anyagokkal szemben a különleges előnyökkel bír a lövedékgyártásban. A gyengített urán sűrűsége kb. 19 kg/dm³, ami 70 százalékkal nagyobb az óloménál és közel annyi mint az aranyé vagy wolframé, csakhogy azoknál összehasonlíthatatlanul olcsóbb. Ezen túlmenően a gyengített urán pirofóros, azaz finoman eloszlatva gyulladásra hajlamos, ami fokozza a lőszer romboló hatását.

[szerkesztés] Használata a világban

Az elmúlt 14 év háborúiban (Irak, Kuvait, Bosznia, Koszovó, Szerbia, Montenegró, Afganisztán) közel 1,4 millió lövedéket lövöldöztek szét, ez 400 000 kilogramm gyengített uránnak felel meg. Az USA mellett Franciaország, Nagy-Britannia, Izrael, Pakisztán, Oroszország, Szaúd-Arábia, Thaiföld és Törökország bírnak vagy fejlesztenek gyengített urán lőszereket.

A világ gyengített uránium leltára

Ország	Szervezet	DU anyag (tonnában)	Jelentett
USA	DOE	480,000	2002
Oroszország	FAEA	460,000	1996
Franciaország	COGEMA	190,000	2001
Egyesült Királyság	BNFL	30,000	2001
Németország	URENCO	16,000	1999
Japán	JNFL	10,000	2001
Kína	CNNC	2,000	2000
Dél-Korea	KAERI	200	2002
Dél-afrikai Köztársaság	NECSA	73	2001
ÖSSZESEN		1,188,273	2002

Source: WISE Uranium Project

[szerkesztés] UNEP tanulmány

Az ENSZ környezetvédelmi szervezete, a United Nations Environment Programme (UNEP) az A-10-es bombázó földi cél elleni jellegzetes támadását 2 másodperces tűzcsapásként írja le, aminek során mintegy 200 lövedék, egyenes vonalban, egymástól 1-3 méteres távolságra körülbelül 500 négyzetméteres területet terít be. Ebből a 200 lövedékből azonban alig 10 talál célba vagyis 5 százalék, a maradék eltűnik a talajban. A UNEP azzal számol, hogy Koszovóban körülbelül 30 000 gyengített urán lövedéket lőttek ki. A UNEP-től 2000 novemberében kiküldött Balkan Task Force kereső-expedíció azonban mindössze csak 7 teljes és 1 fél lövedéket talált meg. És éppen itt kezdődik a bonyodalom: eddig csak a mérgezési és környezetvédelmi szempontból célba talált, csekély számú gyengített urán lövedéket vették számításba, amik becsapódáskor elégnek uránoxid-porrá és terhelik a levegőt vagy megfertőzik a tárgyi környezetet. A gyengített lövedékek sokkal nagyobb, azon hányadának sorsa, amelyek – anélkül, hogy célba találtak volna – a földbe csapódtak, messzemenően ismeretlen. Radionuklidkénti veszélyessége mellett az urán mérgező nehézfém, ami elsősorban a csontozatban dúsul fel és különböző betegségeket okozhat, kezdve a vesék, a tüdő, és a máj működési zavaraitól, folytatva a rákig és az öröklési anyag megváltoztatásáig. Az uránterheléseket különösen azoknál a katonáknál hozzák kapcsolatba az úgy nevezett öbölháborús tünetcsoporttal, akiket ezeken a területeken vetettek be; olyan körülmény, ami a gyengített uránnak a Metal of Dishonor elnevezést (a becstelenség féme) elnevezést hozta meg a veteránok körében.

[szerkesztés] Német kutatás

A németországi braunschweigi Szövetségi Mezőgazdasági Kutatási Intézet tudósai öt éve vizsgálják átfogó és jelentős költségráfordítású kísérletekben azokat a tényezőket, amik szerepet játszanak az urán és oxidjai talajban történő feloldódásában. A talajokban beállított uránkoncentrációk megfeleltek az „átlagos DU-belövés” terhelésének. Az eredmények azt mutatják, hogy a talajba uránoxidként bevitt urán fizikai-kémiai és biológiai folyamatoktól feloldódódik és a növényektől felvehetővé válik. 3 év elteltével a talajból az oda bevitt urán közel 40 százaléka mobilis vegyületekbe ment át. A növények az ilyen mobilis uránvegyületeket vagy felvehetik vagy átkerülhetnek a talajokba és a vizekbe. A Szövetségi Mezőgazdasági Kutatási Intézet kísérleteiben a növényektől felvett uránmennyiségek közvetlenül a talajban lévő uránkoncentrációtól függtek. A növények föld feletti részeibe a talajban lévő összes urán mennyiségének 0,4-0,6 százaléka vagy a rendelkezésre álló urán hányadának 5-6 százaléka ment át. A növények uránkoncentrációi már a legcsekélyebb terhelési fokozatban is akár ezerszeresét is elérték az ellenőrzési csoportban megállapítottaknak. A Szövetségi Mezőgazdasági Kutatási Intézet tudósai azt is megállapították, hogy az urán mobilizálása növekszik a talaj csökkenő termőképességével (alacsony PH-értékek, a növényi tápanyagot jelentő ásványi anyagok – elsősorban a foszfor – alacsony tartalma). A háborús területeken azonban éppenséggel a kevésbé talajok a jellemzőek és a lakosság rá van szorulva az önellátásra a saját talajokból. Mindkét szempont jelentősen fokozza a gyengített urán hatásainak súlyosságát, „a becstelenség / gyalázat féme” elnevezés valóban helytálló.