Ston

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

	A helyszín szerepel az UNESCO világörökségi javaslati listáján

**Ston**
Kormányzat

Népesség
Város ()	fő
Földrajzi jellemzői
Területe
Teljes	km²

Ston kisváros Horvátország-ban, a Peljesac-félsziget bejáratánál.

Tartalomjegyzék

1 Fekvése
2 Története
3 Nevezetességei
4 Hivatkozások
5 Galéria

[szerkesztés] Fekvése

A Peljesac-félsziget bejáratánál felvő kisváros. Dubrovnik-tól északra, az Adriai-tenger mellett található.

[szerkesztés] Története

Ston várfala

Ston

Ston, várfalak

Ston már az ókor-ban lakott hely volt, a városka helyén egykor a Turris Stagni nevű római, majd kisebb középkori település állt.

A IX. század-ban már ortodox püspöki székhely volt, majd egy ideig a boszniai zahumijei zsupánsághoz tartozott, majd Simeon cár, később a szerbiai Nemanjidák, s később a bosnyák királyok uralma alatt állt.

A XIV-XV. században, a Raguzai Köztársaság felvirágzásával egyidőben a Peljesac-félsziget, s Ston hajósgazdáinak hajói járták a tengereket egészen a XIX. századig, amíg a vitorláshajóknak végképp be nem alkonyult.

A település két részből; Nagy-Ston (Velki-Ston), és Kis-Ston (Mali Ston)-ból álló kisváros.

1333-ban két Ston Raguza birtokába került, s ezzel stratégiai fontosságot kapott, a várost előretolt erődítménnyé építették ki oly módon, hogy a Kis-Stoni-csatornától a Nagy-Stoni öbölig húzódó bástyákkal megrakott várfallal vágták el a Peljasec félszigetnek itt legkeskenyebb részét. Az erődrendszert a XIV. század-tól a XVI. század elejéig olasz építőmesterek tökéletesítették, biztosítva a köztársaság uralmát.

Kis-Ston a szárazföldet a Peljesac-félszigettől elválasztó róla elnevezett csatorna partján fekszik, míg Nagy-Ston tőle alig 1 km-re, a félsziget déli részébe hosszan benyúló öböl legbelső pontja közelében terül el.

Az alig három utcából, és a hegyoldalból lefelé futó sikátorokból, szűk utcácskákból álló Kis-Stont még a Dubrovnikiak alapították 1334-ben, várfalakkal választva el a tornyokkal védett kikötőtől, ahova a városkából a kikötői kapu vezet.

Kis-Ston fő nevezetességeihez tartozik az osztrigahalászat, és osztrigatelepei.

A városka falaitól zárófal húzódik a gerincig s onnan lefelé, összekötve Kis- és Nagy-Ston erődítményrendszerét. A domb túloldalán fekszik a Kis-Stontól alig 1,5 km-re fekvő, külön városfalakkal körülzárt Nagy-Ston.

Nagy-Ston főtere a település nyugati szélén levő előerőd mellett elhaladva érhető el. A tér közepén hatalmas datolyapálmákkal övezett park, s a park mentén egymás mellett sorakozó épületek épületek; a volt köztársasági iroda gótikus épülete, az egykori püspöki palota, melynek földszintjén van a kőtár, ahol Ston kőemlékeit mutatják be, a ferencrendi zárda, s nem utolsósorban a főtér ékessége a középkori hangulatú, szép későreneszánsz kori barokk díszkút.

Nagy-Ston városkapuja előtt elterülő délre néző öbölben látható a ma is üzemelő sólepárlók távolba vesző fehér rekeszeinek sokasága.

[szerkesztés] Nevezetességei

Kis- és Nagy-Ston városfalai és bástyái, melyek a hagyomány szerint a Kínai nagyfal után következő legnagyobb fennmaradt

védőfalak.

Kis-Ston osztrigahalászata, és osztrigatelepe.

Nagy-Ston sólepárló telepe a városka előtti öbölben.

Püspöki palota - Nagy-Ston főterén, az épület alsó szintjén lévő kőtárral.

Díszkút - Későreneszánsz kori barokk stílusú.

Szent Miklós ferences templom és rendház - A templomban Trogiri Balázs festette, négy evangélista képével díszített Krisztus a kereszten című képe látható.