Serengeti Nemzeti Park

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

A Serengeti egy kopár szavanna, amely Tanzánia északi részén, a Viktória-tótól keletre fekszik egy körülbelül 30 000 km²-es síkságon, és Kenya déli határáig terjed.

Tartalomjegyzék 1 Kiterjedés 2 Története 3 Növény- és állatvilága 4 Konfliktusok 5 Filmdokumentációk 6 Források 7 Külsö hivatkozások

[szerkesztés] Kiterjedés

A „Serengeti” szó a maszáj nyelvből ered, jelentése „végtelen föld”. Délen kiterjedt, síkvidéki füves puszták állnak szemben az enyhén dombos, fákkal gyéren borított északi szavannákkal. A középső terület szinte teljesen kopár, délkeleten pedig a vulkanikus tevékenység által alkotott Ngorongoro Természetvédelmi Terület emelkedik (1981 óta a Világörökség része). A legmagasabb hegyek mintegy 1850 m-rel emelkednek a tengerszint fölé, a szavanna alacsonyabb tájai „csupán” 950 m magasságban fekszenek.

A Serengeti tája közepén található a „Serengeti Nemzeti Park”, amely a maga 14 763 km² kiterjedésével a világ egyik legnagyobb és minden bizonnyal legismertebb nemzeti parkjának számít. Ezenkívül 1981 óta az UNESCO a Világörökségek között tartja nyilván, és egyike a bioszféra-rezervátumoknak.

[szerkesztés] Története

Tanzánia gyarmatosításáig a környék természeti- és állatvilága nem volt veszélyben, mivel az őslakosok harmóniában éltek a természettel, és csak létszükségleteik kielégítésére vadásztak. Ez a 19. században változott meg, a fehér bőrű telepesek érkezésekor. A betelepülők nagyvadakra vadásztak, modern fegyvereikkel kérkedésből vagy haszonlesésből tömegével pusztították az állatokat, és az állományt jelentősen megtizedelték.

A vadak szándékos mészárlása végül szükségessé tette egy természetvédelmi terület kialakítását a szavanna mint élőhely és az ott honos állatok megóvása céljából. Ez a terület a 19. században még a nomád életmódot folytató maszáj törzs legelője volt. Ironikus módon épp a természet ellen mit sem vétő maszájok életterét és szabadságát korlátozza a rezervátum létrejötte.

A Serengeti 1929 óta részben vadrezervátum; 1951-ban hozta létre a tanzániai kormányzat a Serengeti Nemzeti Parkot.

1959-ben elkerítettek a gnúk számára egy legelőt az esős évszakokra a Serengeti délkeleti részén, a Ngorongoro kráternél, amely csupán természetvédelmi terület besorolást kapott, így a maszájok is odahajthatják a csordáikat. Ebből az apropóból született ugyanebben az évben Bernhard és Michael Grzimek díjnyertes filmje, A Serengeti nem halhat meg.

[szerkesztés] Növény- és állatvilága

Ezen a vidéken több mint 1,6 millió növényevő és több ezer ragadozó állat él. Elterjedtek a gnúk, gazellák, zebrák, bivalyok.

A gnúkra, zebrákra, a Thomson-gazellákra és a jávorantilopokra elsősorban kiterjedt vándorlás jellemző, amire a száraz és esős évszak váltakozása miatt indulnak. A pleisztocén kor óta minden évben keresztülvándorolnak a Serengetin északról délre haladva, átlépve a szomszédos Masai Mara Nemzeti Parkba is, majd vissza ugyanezen az útvonalon.^[1]

[szerkesztés] Konfliktusok

Az állatok élőhelyének védelme egyben az őslakosok jogainak korlátozását is jelenti. A területen eredetileg élő embereket az ötvenes években szigorúan áttelepítették, akik földjükre többé nem léphettek. Kárpótlásképpen igyekeztek a park határára áttelepített lakók életkörülményeit javítani, ami még több embert vonzott a régióba, így nagyobb nyomás nehezedett a parkra.

Emiatt a természetvédők az utóbbi időben újabb stratégiát folytatnak. Az őslakosoknak át kell venniük a védett terület egy-egy részét (ezek az ún. „Wildlife Management Areas”), ezzel felelősséget is kell vállalniuk a területükért. Az idegenforgalom révén hasznot termelhetnek a rájuk bízott területen, így a saját érdekük, hogy megóvják. Csak utóbb fog kiderülni, hogy ez a stratégia sikeresnek bizonyul-e.

[szerkesztés] Filmdokumentációk

• A Serengeti nem halhat meg. Michael Grzimek és Dr Bernhard Grzimek dokumentumfilmje. Németország 1959, Asta/Okapia-Film, 85 perc
• Serengeti Szimfónia. Hugo Van Lawick dokumentarfilmje. 1998, Nature Conservation Films BV, 82 perc

[szerkesztés] Források

• Ez a szócikk a(z) Serengeti című Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul.,
• Markus Borner: Mythos Serengeti. Wenige Landschaften ziehen uns so in ihren Bann wie diese große Ebene - Dafür gibt es gute Gründe, in: National Geographic Deutschland August 2006, S. 30-39
• Robert M. Poole: Harte Zeiten für die Savanne. In der Serengeti konkurrieren Tiere, Touristen und Einheimische - Gehen die Massai leer aus?", in: National Geographic Deutschland August 2006, S. 40-67

[szerkesztés] Külsö hivatkozások

• A Serengeti Nemzeti Park hivatalos weboldala
• A Serengeti Nemzeti Park Tanzániában
• Az UNESCO bejegyzése a Világöröksége listáján (angolul) (franciául)
• Az UNEP-WCMC adatlapja (angolul)
• A Frankfurti Zoológiai Társaság Serengetit segítő törekvéseinek dokumnetációja