Saxo Grammaticus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Saxo Grammaticus (kb. 1150 – 1220) középkori dán történetíró volt. Életéről majdnem semmit sem tudunk. Fő műve – és egyben létezésének fő bizonyítéka – 16 kötetes dán krónikája, a Gesta Danorum.

A krónika a fő forrása Hamlet félig legendás történetének, amit aztán sokan feldolgoztak, többek közt William Shakespeare.

Tudjuk, hogy Saxo Absalon érsek "követője" volt, ami valószínűleg azt jelenti, hogy az érsek hivatalnoka volt, nem tudni milyen státuszban, talán írnokként.

Absalon végrendeletében elengedi egy bizonyos Saxo két és fél ezüstmárkás adósságát és egyben kötelezi, hogy adja vissza a két kéziratot, amelyet az érsek kölcsönzött a Sorø kolostornak. A Saxo név mintegy tucatnyi említése közül a korból ez az egyetlen, amit általában a krónikás személyéhez kötnek.

A Gesta Danorum előszavában azt írta saját magáról, hogy apja és nagyapja I. Valdemár dán királyt szolgálták fegyverrel és hogy ő maga II. Valdemár királyt szeretné szolgálni, de egy spirituálisabb módon. Mindezeken kívül nem tudunk róla biztosan semmilyen konkrétumot.

Későbbi források állítása szerint Sjællandon született. Elegáns latinja és ókori római ismeretei arra utalnak, hogy valahol külföldön tanulhatott, talán valamelyik nagy franciaországi egyházi iskolában.

Saxo Grammaticus nem a valódi neve volt. A Grammaticus (latinul az írás tanítója) melléknevet később kapta, a Chronica Jutensis szerzőjétől 1342 körül, aki a névvel arra utalt, hogy Saxo művelt stílusa nagy élvezetet okozott neki. Miután Christiern Pedersen nyomtatásban is kiadta a Gesta Danorumot, a Grammatikus melléknév rajtamaradt a krónikáson.

A dán nyelvű Chronica Sialandie úgy nevezte: Saxo, cognomine Longus, ami durván azt jelenti "a hosszúnak nevezett Saxo".

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Runeberg project Saxo Grammaticusról és a Gesta Danorumról: Saxo Grammaticus