San Franciscó-i Modern Művészetek Múzeuma
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
 |
||
| A múzeum adatai | ||
|---|---|---|
| Teljes neve | San Francisco Museum of Modern Art | |
| Alapítás dátuma | 1935 | |
| Település | San Francisco, Kalifornia, Egyesült Államok | |
| Címe | 151 Third Street San Francisco, California | |
| Becenév | MoMa | |
| Igazgató | Neal Benezra | |
| Hivatalos oldala | ||
San Francisco Museum of Modern Art (SFMOMA), Kalifornia Állam, USA
A modern és kortárs művészetet bemutató múzeumot 1935-ben alapították, helyileg San Francisco belvárosában működött, a Van Avenue–n, a neoklasszicista stílusú Háborús Veteránok Emlékházának 1. emeletén és tetőterében. Abban az időben ez volt az USA nyugati részén az egyetlen múzeum, amely csak a 20. századi művészeti anyagot gyűjtötte, mégis egyszerűen Művészeti Múzeum (Museum of Art) volt a neve, 1975-től vette fel mai nevét, amely sokkal inkább kifejezi tevékenységének tartalmát.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A gyűjtemény története
A múzeum gyűjteményét Albert M. Bender mintegy 40 képből álló adománya alapozta meg, ezek közt volt a híres mexikói festő, Diego Rivera (1886-1957) Virágszállító c. festménye.
Már 1936-ban időszakos kiállítást rendeztek Henri Matisse (1869-1954) tiszteletére. Helyi gyűjtők adták össze a kiállítás anyagát, azokat a képeket odaajándékozták a múzeumnak. Vásároltak fauvista képeket. John Humphrey, a múzeum igazgatója a fényképek gyűjtését is napirendre tűzte, lassanként hatalmas fotótár jött létre. Igen hiteles és keresett lett a múzeumnak ez a gyűjteménye, melyben Ansel Adams (1902-1984) San Franciscó-i születésű híres amerikai tájfotóstól is találhatók képek. Számos jeles időszaki kiállítást szerveztek és szerveznek, köztük Paul Cézanne művészete; Pablo Picasso életművének kiállítása; Fantasztikus művészet, a dada és a szürrealizmus c. tárlat, ez utóbbit Alfred Barr, a New York-i Modern Művészetek Múzeuma igazgatója rendezte.
[szerkesztés] A múzeumi épület története
.JPG/180px-War_Memorial_Veterans_Building_(San_Francisco).JPG)
A múzeum alapításától kezdve évtizedeken keresztül a Háborús Veteránok Házában (Veterans' Memorial Building) az emeletek egyre nagyobb részét foglalta el. Közben igen híres lett ez az épület, benne írták alá 1945. június 26-án az ENSZ alapokmányát, amelyet a II. világháború győztes hatalmai és még számos ország hozott létre.[1] Az 1950-es években a muzeológusok kibővítették a kiállítói teret és felújították az épületet. A múzeum állománya adományok és új beszerzések alapján gyorsan gyarapodott, kezdett nagyon szűk lenni a hely, tágasabb kiállítói terekre lett szükség, ezért új épületre gondoltak. Mario Botta (1943-) olasz építész tervei nyomán felépült a múzeum új otthona, amit 1995-ben avattak fel.
A szimmetrikusan hátrafelé lépcsőző, tégla- és kőborítású épület tetőzetéből egy ferdén félbevágott henger emelkedik ki. A vöröstégla éles kontrasztot alkot a hengeren körbefutó fekete-fehér csíkokkal, amelyek megismétlődnek a főbejáratot szegélyező pilléreken, oszlopokon, falakon és bent az átriumban is. Mario Botta az épületet a modern művészetek templomának tervezte, éppen ezért természetes építő eleme a fény, az épület szellemiségének jelképe, ezt a természetes megvilágítást az égbolt fényét bebocsátó nagy átmérőjű, fedetlen henger biztosítja.[2]
[szerkesztés] Galéria az új épületről
 |
 |
 |
 |
[szerkesztés] Napjainkban
A múzeum napjainkban tágas új otthonában a hagyományos műfaji szempontok szerint gyűjti és rendezi anyagát. Festészeti, szobrászati, építészeti és formatervezési, médiaművészeti, valamint fényképészeti gyűjteménye van. A látogatók megismerkedhetnek a 20. század művészeti mozgalmaival. Számos híres alapművet mondhat magáénak a múzeum, köztük René Magritte Személyes értékek (Les Valuers Personelles) c. képét, Marcel Duchamp Szökőkútját, s számos Robert Rauschenberg- és Ellsworth Kelly-alkotást.
[szerkesztés] Forrás
- Kiss Csaba: Amerikai Egyesült Államok. 2. kiad. Budapest, Panoráma, 1994. ISBN 9632438116
- Camin, Giulia: A világ múzeumai - építészeti remekművek, világhíres gyűjtemények / (a szöveget írta Giulia Camin; az eredeti kiad. mtsai Valeria Manferto de Fabianis, Laura Accomazzo; ford. Dobos Lídia ; szerk. Rózsa Judit). Budapest, Gabo, 2007. 304 ISBN 9789636890773 San Franciscó-i Modern Művészetek Múzeuma l. pp. 284-291.
