Ruggero Leoncavallo

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Ruggero Leoncavallo

Ruggero (Ruggiero) Leoncavallo (Nápoly, 1857. április 23. - Montecatini, 1919. augusztus 9.) olasz zeneszerző és zongorista, a Pagliacci komponistája.

Tartalomjegyzék

1 Élete és munkássága
2 Operák
3 Operettek
4 Hanganyag
5 Forrás
6 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Élete és munkássága

Zenei tanulmányait a nápolyi San Pietro a Majella konzervatóriumban végezte. Mikor 1875-ben befejezte a tanulmányait megkezdte első operát, a Chatterton komponálását, amely Thomas Chatterton angol költő életét dolgozza fel. Az elkészült művet egy impresszárió gondjaira bízta, aki végül becsapta őt, így Leoncavallo kávéházi zongoristaként illetve zenetanárként volt kénytelen fenntartani magát. Zongoristaként fellépett Angliában, Franciaországban és Egyiptomban is. Itt az alkirály testvérének volt a házi muzsikusa, majd az egyiptomi hadsereg zenekarainak inspektora lett. Az 1882-es egyiptomi-angol háború idején csak Lesseps Ferdinánd segítségével tudta elhagyni az országot. Később egy kávéházban ismerkedett meg Victor Maurel világhírű baritonistával, aki felismerve az ifjú tehetségét Milánóba hívta. Milánóban a A Ricordi zeneműkiadó megígérte, hogy Leoncavallo tervezett operatrilógiájának első részét, az I Medicit megjelenteti, később azonban nem tartotta be az ígéretet. Az opera a bemutatón megbukott.

A zenei világban a Pagliacci (Bajazzók) opera írása után lett ismert. A művet fél év leforgása alatt írta, majd a Sonzogno Kiadóhoz fordult, aki megvette a partitúrát. Az operát 1892. május 17-én, Toscanini vezényletével mutatták be Milánóban a Teatro del Verme színházban. Ezt a sikert későbbi operáival megközelíteni sem tudta.

1897-ben megzenésítette Puccini Bohéméletének librettóját, azonban vetélytársával szemben alulmaradt. 1900-ban elkészült a Zaza operájával és a pagliacci sikerének köszönhetően sikerült színrevinnie a korábbi műveit Chattertont és a Medicieket. Mindkét opera megbukott, azonban II. Vilmos német császár, a Medici darab folytán felfigyelt a tehetséges szerzőre, és anyagilag támogatta A berlini Roland megírásában. Az opera mérsékelt sikert ért el Németországban. Az elkövetkező években írt még vagy tíz művet, azonban egyik sem bizonyult sikeresnek.

Leoncavallo zenéjét Mascagni Parasztbecsülete mellett az úgynevezett verista irányzat, a „verisimo” alapművének tekinti a zenetörténet.

[szerkesztés] Operák

Pagliacci (1892. május 21. Teatro Dal Verme, Milánó)
I Medici (1893. november 9. Teatro Dal Verme, Milánó) [befejezetlen trilógia első része]
Chatterton (1896. március 10. Teatro Argentina, Róma) [eredetileg 1876-ban íródott a mű]
La bohème (1897. május 6. Teatro La Fenice, Velence)
Zazà (1900. november 10. Teatro Lirico, Milan)
Der Roland von Berlin (1904. december 13. Deutsche Oper, Berlin)
Maia (1910. január 15. Teatro Costanzi, Róma)
Zingari (1912. szeptember 16. Hippodrome, London)
Mimi Pinson (1913 Teatro Massimo, Palermo) [rev. of La Bohème]
Edipo Re (1920. december 13. Opera Theatre, Chicago) a szerző halála után.

[szerkesztés] Operettek

La jeunesse de Figaro (1906, USA)
Malbrouck (1910. január 19. Teatro Nazionale, Róma)
La reginetta delle rose (1912. június 24. Teatro Costanzi, Róma)
Are You There? (1913. november 1. Theatre Prince of Wales, London)
La candidata (1915. február 6. Teatro Nazionale, Róma)
Prestami tua moglie (1916. szeptember 2. Casino delle Terme, Montecatini) NB: A cím magyar fordítása = „Add nekem kölcsön a feleséged”
Goffredo Mameli (1916. április 27. Teatro Carlo Felice, Genova) Mj. A Fondazione Leoncavallo inkább operának minősíti a művet, mint operettnek.
A chi la giarrettiera? (1919. október 16. Teatro Adriano, Róma) Magyar fordítás = „Kié ez a harisnyakötő?”
Il primo bacio (1923. április 29. Salone di cura, Montecatini) a szerző halála után lett csak bemutatva
La maschera nuda (1925. június 26. Teatro Politeama, Nápoly)a szerző halála után lett bemutatva