Robert Schumann
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Robert Schumann ( Zwickau, 1810. június 8. – Endenich (Bonn mellett), 1856. július 29.), német zeneszerző.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Értékelése
A romantikus zene egyik legkiemelkedőbb és legnépszerűbb alakja, és az egyik legnagyobb tiszteletnek örvendő zenekritikus volt.
Zongoraművek, szimfóniák, dalok alkotója.
Művészi útjának tragédiája abban áll, hogy életművének legkevésbé tervezett 10 – 12 éve zseniálisan sikerült és halhatatlan lett. Viszont érett férfikorának megalapozott, megtervezett, tudatos törekvése az új ideák, a drámai zene felé mindig csak törekvés maradt és remekművekben nem teljesedett ki.
[szerkesztés] Életpályája
Schumann Zwickauban született, családja ötödik, utolsó gyermekeként. Apja könyvkereskedő és könyvkiadó volt, Schumann emiatt fiatalkorában jelentős irodalmi műveltségre tett szert. Sokat olvasott, barátainak felolvasásokat tartott, verseket, színdarabokat is írt. Az irodalmon kívül sok más is érdekelte: filológia, zene, heraldika, a nyelvek (latin, görög, francia, angol).
Első zene- és zongoraóráit Zwickauban kapta Gottfried Kuntsch városi orgonistától. Zenei tehetsége mindinkább előre tör, saját művét (150. zsoltár) vezényli az iskolai zenekar élén. Megismeri Mozart, Rossini és mások operáit, Schubert darabjait.
1826–ban apja meghalt, két év múlva anyja hatására joghallgató lett Lipcsében. Egyetemi órákra nem nagyon járt, inkább zenét írt és koncertekre járt. Zongorázni tanult Friedrich Wiecknél, akinek lányával, Clarával kialakuló románca – évekkel később – házasságra vezetett. 1829-ben Heidelbergben folytatta tanulmányait, de inkább csak komponált. Paganini hatására elhatározta, hogy zongoravirtuóz lesz, ezért megsokszorozta a gyakorlást. Ez – és állítólag egy ujjnyújtó szerkezet – azonban tönkretette a kezét: jobb kezének középső ujja megbénult. Ezután már „csak” komponista lehetett. Depresszióba esett, ami ezután időről-időre visszatért nála élete során. Zeneelmélet órákat vesz, Bachot és más zeneszerzőket tanulmányoz.
A zeneszerzés mellett zeneírói munkálkodását is elkezdi: 1834-ben zenei újságot alapít (Neue Zeischrift für Musik) és szerkeszt. Megismerkedik Mendelssohnnal és Chopinnel. Írásaiban nagyra tartja Berliozt, a fiatal Brahmsot, Wagnert, Lisztet.
1835-ben eljegyzi Clara Wiecket, de a lány apja megtiltja a házasságot. Több évi bonyodalmak, pereskedés után végül 1840-ben kelnek egybe. Clara a kor egyik legelismertebb zongoraművésze, ugyanakkor megértő, áldozatkész feleség, remek művésztárs, aki férje elismertetéséért is sokat tesz. Hét gyermekük születik.
Schumann ezután már nemcsak zongoradarabokat ír, hanem dalokat, szimfonikus és kamarazenei műveket, oratóriumot és operát is. 1843-ban a lipcsei konzervatórium tanára lesz, sikert arat az Éden és a Péri című oratóriumával, és anyagi helyzete rendeződik. Zeneszerzői híre egyre terjed, elismerik munkásságát. 1847-ben fesztivált rendeznek szülővárosában tiszteletére. Kibékül apósával, minden adott a boldog, gondtalan élethez. Hangulatváltozásai, a búskomorság, állandó fejfájásai miatt környezetváltozásról döntenek: Drezdában telepednek le (1844-1850). Az itt tötött évek életének egyik legeredményesebb alkotó periódusának számít, de mivel a megígért színházi karmesteri állást nem kapja meg, a düsseldorfi városi karmesteri megbízást fogadja el. Szimfónia, nyitány, kamarazenei művek kerülnek ki keze alól. Külföldi pihenőutak és sikeres hangversenykörutak színesítik napjait, Lipcsében Schumann-heteket rendeznek tiszteletére. Betegsége egyre súlyosabb, hallucinációk gyötrik, 1854-ben a jeges Rajnába veti magát. Kimentik, és – saját kérésére – a Bonn melletti Endenichbe kerül ideggyógyintézetbe. Két év elteltével itt éri a halál.
[szerkesztés] Művei
Szimfóniák:
- I. Szimfónia, B-dúr, „Tavaszi” Op. 38 (1841)
- II. Szimfónia, C-dúr, Op. 61 (1846)
- III. Szimfónia, Esz-dúr, „Rajnai” Op. 97 (1850)
- IV. Szimfónia, D-moll, Op. 120 (1841, 1851-ben átdolgozva)
Nyitányok
- Manfred-nyitány, Op. 115, (1848)
- Julius Caesar Op. 128, (1851)
- Hermann und Dorothea, Op. 136, (1851)
Dalciklusok:
- Myrthen Op. 25, 26 dal 4 kötetben (Goethe, Rückert, Heine, Byron, Burns és Moore verseire) (1840)
- Liederkreis (Eichendorff) Op. 39, 12 dal (Heine verseire) (1840)
- Frauenliebe und Leben Op. 42, 8 dal (Adalbert von Chamisso verseire) (1840)
- Dichterliebe Op. 48, 16 dal (Heine verseire) (1840)
Színpadi művei
- Das Paradies und die Peri (Az Éden és a Péri) Op. 50, oratórium (1841-43)
- Genoveva, opera (1848)
Művei zongorára
- Papillons, Op. 2 (1829—1831)
- Carnaval, Op. 9 zongoraciklus (1834)
- Kinderszenen, Op. 15 (1838)
- Kreisleriana, Op.16 (1838)
- Album für die Jugend, Op. 68 (1848)
Versenyművek
- Zongoraverseny, a-moll, Op. 54 (1841-45)
- Csellóverseny, a-moll, Op. 129 (1850)
- Hegedűverseny, d-moll, (1853)
[szerkesztés] Hangzó anyagok
Schumann: C-dúr fantázia, Op.17. 1. tétel
Schumann: C-dúr fantázia, Op.17. 2. tétel
Schumann: C-dúr fantázia, Op.17. 3. tétel
[szerkesztés] Külső hivatkozások
[szerkesztés] Források
- Szabolcsi Bence – Tóth Aladár: Zenei lexikon. Zeneműkiadó, Budapest, 1965.
- John Stanley: Klasszikus zene. Kossuth Kiadó, Budapest, 2006.
| Romantika | ||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
Zeneportál: összefoglaló, színes tartalomajánló lap
