Rókák
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
|
|||||||||||||
Rendszertan | |||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
|||||||||||||
|
|||||||||||||
|
|||||||||||||
A rókák a ragadozók (Carnivora) rendjén belül a kutyafélék (Canidae) családjának rövidlábú képviselői. A róka név alatt gyakran csak a vörös rókát (Vulpes vulpes) értik.
Rendszertani szempontból megkülönböztethetjük a rókák (Vulpini) nemzetségét a kutyafélék másik ágától, a valódi kutyaformáktól (Canini). A rókák nemzetségébe tartozik többek között a vörös róka Vulpes vulpes), a sivatagi róka (Vulpes zerda), az ezüsthátú róka (Vulpes chama) a sarki róka (Alopex lagopus), a szürkeróka (Urocyon cinereoargenteus) és a lapátfülű róka vagy lapátfülű kutya (Otocyon megalotis).
A fentieken kívül rókának nevezik a Dél-Amerikában őshonos pamparókák fajait is (Pseudalopex és Cerdocyon nemek), bár ezek rendszertani szempontból a valódi kutyaformák nemzetségének tagjai. A rókák nemzetségével nincsenek közeli rokonságban, elsősorban az azonos életmód miatt fejlődtek hasonló alakúvá. (Ezt a jelenséget konvergens evolúciónak nevezik.) Az Ausztráliában élő erszényes róka (Trichosurus vulpecula) ugyanakkor a neve ellenére csupán némi külső hasonlóságot mutat a rókák nemzetségének fajaival, hiszen ez az állat az erszényesek közé tartozik és békés növényevő! (A párhuzamos evolúció egy érdekes esete.) Az állatot a rókákkal való téves rokonítás miatt többnyire közönséges rókakuzuként hívják újabban magyarul, az erszényes róka név már nemigen használatos.
Egyes rovarevő rókafajoknál, így a dél-amerikai deres róka (Pseudalopex vetulus), a Közel-Keleten élő ezüsthátú róka és az afrikai lapátfülű róka esetében a nőstény jár élelemért és a hím vigyázza a kicsinyeket. Ez ritkaság, mert az hogy a hím is részt vesz valamilyen módon az utódok gondozásában, mindössze az emlősök 5-10%-ára jellemző. A szereposztás feltehetőleg azért így alakult ki, mert (legalábbis a lapátfülű rókáknál) míg a hím sem a szájában nem tud rovarokat hazavinni, sem a lenyelt táplálékot nem képes visszaöklendezni, addig a nőstény a rovarral szervezetébe bevitt táplálék energiáját tejével át tudja adni kölykeinek.[1] A rókák emlős állatok, és van belőlük sok színű.
Testfelépítés
A szemük alkalmazkodott a sötétben való tájékozódáshoz. Hallásuk is a kiszemelt áldozat érzékelésére szolgál. Olyan frekvenciáú hangokat is érzékelnek.(pl.:a füvön keresztül futó egér) A rókáknak nem csak a pofájukon van "bajszuk" hanem a lábukon is, ez segíti a tájékozódásban őket. Hossza: kan:112cm, szuka:108cm Testtömege :kan:5,9kg, szuka:5,2kg
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Rendszerezésük
- Rókák (Vulpini) nemzetsége
- Alopex
- Sarki róka (Alopex lagopus) vagy (Vulpes lagopus)
- Vulpes (Frisch, 1775)
- Indiai róka vagy bengál róka (Vulpes bengalensis)
- Afgán róka (Vulpes cana)
- Ezüsthátú róka (Vulpes chama)
- Pusztai róka (Vulpes corsac)
- Tibeti róka (Vulpes ferrilata)
- Fakóróka (Vulpes pallida)
- Homoki róka (Vulpes rueppellii)
- Kitróka (Vulpes velox)
- Vörös róka (Vulpes vulpes)
- Töris róka (Vulpes solomayericus)
- Sivatagi róka (Vulpes zerda)
- Urocyon (Baird, 1857) – 1 faj
- Szürkeróka (Urocyon cinereoargenteus)
- Szigeti szürkeróka (Urocyon littoralis)
- Otocyon (Müller, 1836) – 1 faj
- Lapátfülű róka, lapátfülű kutya vagy kanálfülű kutya (Otocyon megalotis) vagy (Vulpes macrotis)
- Alopex
[szerkesztés] A róka a kultúrában
- A mesék gyakori szereplői a rókák, általában negatív figurák, akik „ravaszságukkal” csapják be a többi állatot.
- Fekete István Vuk című meseregényének, és a belőle készült rajzfilmnek rókák a főszereplői.