Réger Zita

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Réger Zita (Veszprém, 1944. november 1.-Budapest, 2001. január 4.): nyelvész. Az antropológiai nyelvészet és a gyermeknyelvi kutatás világhírű alakja.

Klasszika-filológusnak készült, majd az 1970-es évek elején kezdett magyar-lovári (cigány) kétnyelvű gyermekek nyelvelsajátításával, illetve nyelvfejlődésével foglalkozni. Elsők között mutatott rá, hogy kétnyelvűségből fakadó hátrányok leküzdésére csak integrált osztályokban van reális esély.

Vekerdi Józseffel folytatott vitájában meggyőzően bizonyította, hogy a csak szóbeliségben létező, kisebbségi nyelvek vizsgálatára a normatív szemléletű, ún. "nemzeti" nyelvtudomány alapjaiban alkalmatlan.

Az 1980-as évektől munkatársaival több, nagyszabású pszicho- és szociolingvisztikai kutatást végzett, érdeklődése homlokterébe ekkor az anya-gyermek kommunikáció és a nyelvi szocializáció réteg- és közösségspecifikus sajátosságai kerültek.

Úttörő érdemei közé tartozik annak felismerése, hogy a nyelvi hátrányként ismert jelenségcsoport oka nem az eltérő anyanyelv, hanem a többségitől eltérő nyelvi szocializáció és normarendszer.

"Utak a nyelvhez - nyelvi szocializáció nyelvi hátrány" c. könyve több egyetemen és főiskolán tananyag.