Pánspermia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Pánspermia (görög πάς/πάν (pas/pan, összes/mind) σπέρμα (sperma, mag)) egy hipotézis, miszerint az élet „magjai” jelen vannak mindenhol az Univerzumban és a földi élet is ilyen magvakból jöhetett létre, valamint ugyanígy más lakható bolygók is megtermékenyülhettek.

Gyakran keverik össze az Exogenezis (görög „külső származás”) hipotézisével mely csupán annyit feltételez, hogy a Földre az élet az Univerzumból érkezett, ám nem próbálja megbecsülni az élet előfordulási gyakoriságát a kozmoszban. A keveredés oka, hogy a „pánspermia” kifejezés sokkal ismertebb.

Gyakran jelenik meg sci-fi történetekben.

[szerkesztés] Kialakulása

Első említése i.e. 5.századi görög filozófus, Anaxagoras nevéhez fűződik. Egészen 1743-ig rejtve maradt, ekkor feltűnt Benoît de Maillet írásaiban, aki azt feltételezte, hogy egysejtű szervezetek hullhattak le az űrből, melyek később kialakították a mai élővilágot. A 19. században egy modernebb formában került elő Jöns Jacob Berzelius (1834)^[1], Kelvin (1871)^[2], Hermann von Helmholtz (1879) később pedig Svante Arrhenius (1903) munkáiban. A Pánspermia elméletben létrejöhet mind intersztelláris (csillagközi), mind interplanetáris (bolygóközi) távolságokon. Mechanizmusai lehetnek a sugárnyomás (Arrhenius) illetve a litopánspermia (köveken utazó mikroorganizmusok(Kelvin))^[3][4]. Az irányított pánspermia ötletét az űrből a Földre (Orgel és Crick, 1973)^[5] valamint a Földről az űrbe (Mautner 1979, 1997)^[6][7] szintén felvetették.

Nincs meggyőző bizonyíték sem a pánspermia mellett sem ellene, de a csillagközi pánspermiát nagyon valószínűtlennek tartják a hosszú úton felmerülő túlélési nehézségek miatt. 2006-ban azonban a mérnök Thomas Dehel új erőt adott a hipotézisnek, mikor azt állította, hogy a magnetoszférából kidobott plazmoidok megfelelő sebességre gyorsulhatnak ahhoz, hogy a Földről felemelt néhány spórát átjuttathassák csillagközi távolságokon mielőtt az utazás hatásai végzetesek lennének.^[8][9]

Sir Fred Hoyle (1915–2001) és Chandra Wickramasinghe (1939-) nagy támogatói az hipotézisnek, sőt azt is állították, hogy élő mikroorganizmusok jelenleg is folyamatosan jutnak ily módon a Földre, továbbá hogy ezek felelősek lehetnek epidémiák kitöréséért és új betegségek megjelenéséért.

A pánspermia nem oldja meg az élet kialakulásának problémáját, de megnöveli a rendelkezésre álló időt és környezeteket. Továbbá azt sem sugallja, hogy az élet csak egy alkalommal alakult ki.

A pánspermia legerősebb formájában azt állítja, hogy az élet nem alakult ki, hanem mindig is létezett. Ez már alapjaiban ellentmondd az univerzum születéséről alkotott, és a tudományos világban szinte egyezményesen elfogadott Ősrobbanás elméletnek, ami a világegyetem születését olyan szélsőséges történésnek tartja ahol az élet semmilyen formája nem létezhetett.

Az intersztelláris pánspermia feltételezett mechanizmusai teljesen hipotetikusak és bizonyítatlanok, de az interplanetáris anyagtranszport megfigyelt és jól dokumentált jelenség (jó példák erre a földre hullott, marsi eredetű meteoritok). Az ilyen meteoritok tanulmányozása során azonban sosem sikerült bebizonyítani, hogy tartalmaztak földön kívüli életformákat vagy azok nyomait. Voltak ilyen jellegű feltevések, de eddig mindről kiderült, hogy vagy földi fertőződés eredménye, vagy tévedés, vagy csalás.

[szerkesztés] Referenciák