Nagyharsányi csata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

A nagyharsányi csata, vagy második mohácsi csata (1687. augusztus 12.) Siklósnál, a Harsányi-hegy lejtőin ment végbe Károly lotaringiai herceg, Miksa bajor fejedelem, Lajos badeni őrgróf és Savoyai Jenő herceg egyesült osztrák-magyar-bajor-horvát hadtestei és Szulejmán török nagyvezér serege között.

A császári vezérek az Eszék körül táborozó nagyvezért azzal akarták ütközetre bírni, hogy visszavonulást szinlelve, átkeltek a Dráván és Mohács felé húzódtak. A nagyvezér, követve őket, az 1526. évi mohácsi csata színhelyének közelében, a Karasica patak melletti Baranyavárnál táborozott. Lotaringiai Károly herceg azonban Mohácsról Siklósra, a harsányi hegy lejtőre vonult és csak itt bocsátkozott ütközetbe.

Az ötvenezres keresztény és a hatvanezres török sereg összecsapása az utóbbinak teljes vereségével végződött. Nyolcezer török elesett, sokan menekülés közben a Karasicába és a Drávába fúltak, körülbelül hétezer törököt pedig a magyarok elfogtak. A győztesek nagy zsákmányt szereztek. A diadal teljes kiaknázását (Belgrád visszaszerzését) csak a keresztény vezérek közti viszálykodás akadályozta meg.

A csata lélektanilag is fontos volt, hisz a közelben vívott első csata Magyarország bukását jelentette annak idején, s ezért a törökök a síkot mindig a „szerencse mezeje” néven említették. Most ők szenvedtek súlyos vereséget ugyanitt.

Ez a szócikk részben vagy egészben a Pallas Nagy Lexikonából való, ezért szövege és/vagy tartalma elavult lehet. Segíts nekünk korszerű szócikké alakításában, majd távolítsd el ezt a sablont.