Núbiai kőszáli kecske
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
 Veszélyeztetett. Státusz: végveszélyben
|
|||||||||||||||||||
 |
|||||||||||||||||||
| Rendszertan | |||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
|||||||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||
| Capra nubiana (F. Cuvier, 1825) |
|||||||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||
A núbiai kőszáli kecske (Capra nubiana) a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába és a kecskeformák (Caprinae) alcsaládjába tartozó faj.
Egyes rendszerezések szerint az alpesi kőszáli kecske (Capra ibex) alfaja Capra ibex nubiana néven.
Lásd még: Kőszáli kecske
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Előfordulása
Egyiptom, Etiópia, Izrael, Jordánia, Omán, Szaud Arábia, Szudán és Jemen területén honos. Sziklás, sivatagi hegyek lakója.
[szerkesztés] Megjelenése
Testhosszúság: 105-125 centiméter, vállmagasság: 65-75 centiméter, testtömeg: 25-70 kilogram. Szőrzete világos vörhenyesbarna, a hátsó végtagok halványabb árnyalatúak. A hasi rész szinte fehér, a farok felső része pedig sötétebb. A bakok mellső lábain és hátán sötét csík található, és sötét szakálluk van. A félkör alakú szarvak fel- és hátrafelé, majd lefelé görbülnek. Jóllehet mindkét nem rendelkezik szarvakkal, a bakoké sokkal nagyobb, mint a nőstényeké. A bakok szarva egészen 120 cm hosszúra nő, és a külső kanyarulaton 24-36 dudor található. A nőstények jóval vékonyabb, rövidebb szarva 35 cm hosszúra nőhet.
[szerkesztés] Életmódja
A sivatagokban egynemű csordákban él, fűvekkel és levelekkel táplálkozik. A melegebb időszakot a magasabban lévő területeken vészeli át, az éjszakát védett helyeken, például barlangokban és kiálló sziklanyúlványok alatt tölti. A leopárd, a saskeselyű és a sasok zsákmányállata.
[szerkesztés] Szaporodása
A párzási időszak a késő nyári hónapokra, főleg októberre esik. 5 hónapi vemhesség után, 1-2 utódot hoz a világra, általában márciusban, melyet még 3 hónapig gondoz. Ivarérettségét 2-3 éves korban éri el és maximum 17 évig él.
A párzás idején a bakok nyaka, mellkasa, vállai, lábai felső részé és oldalának a színe sötétbarnára, szinte feketére változik.
[szerkesztés] Védettsége
Az IUCN (Nemzetközi Természetvédelmi Unió) 1996-ban veszélyeztetett fajnak minősítette, amely 1986-ban 1200-as lélekszámú populációval rendelkezett.
[szerkesztés] Képek
 Bak |
 |
 Nőstény rádiókövetős nyakörvvel |
 Gida |
