Nándorfehérvár elfoglalása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
- A Nándorfehérvárnál aratott 1456. évi törökök feletti győzelmet lásd a Nándorfehérvári diadal c. szócikkben!
| Nándorfehérvár eleste | |||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
.jpg/310px-Nándorfehérvár_ostroma_(1521).jpg) Wolfgang von Resch: Nándorfehévár 1521. évi ostroma (Nürnberg, 1522) |
|||||||||
|
|||||||||
| Szemben álló felek | |||||||||
 Oszmán Birodalom |
 Magyar Királyság |
||||||||
| Parancsnokok | |||||||||
| I. Szulejmán szultán Piri Mehmed nagyvezír Ahmed ruméliai belgerbég |
Móré Mihály Oláh Balázs |
||||||||
| Szembenálló erők | |||||||||
| Első szakaszban: kb. 25-30 000 fő Második szakaszban: kb. 60 000 fő |
700 magyar és szerb vitéz városi lakosság |
||||||||
| Veszteségek | |||||||||
| Jelentős | Kb. 628 várkatona és számos civil áldozat | ||||||||
| Magyar–török háború (1521–26) |
| Szabács ostroma – Nándorfehérvár elfoglalása – Zimony ostroma – Knin bevétele – Klissza ostroma (1) – Osztrovica ostroma – Rednek ostroma – Szávaszentdemeteri csata – Szörény ostroma – Klissza ostroma (2) – Jajca ostroma – Pétervárad elfoglalása – Újlak elfoglalása – Krassói csata – Mohácsi vész – Pilismaróti harcok – Mátrai harcok – Bácsi harcok – Péterváradi harcok |
Nándorfehérvár eleste 1521. augusztus 29-én következett be. A várat, „Magyarország kulcsát” az anatóliai hadak (utolsó periódusban az európai erőkkel kiegészülve) vették be Piri Mehmed nagyvezír, majd I. Szulejmán vezetésével. A várat Móré Mihály védte eleinte, azonban amikor átszökött a törökökhöz, a vezetést Oláh Balázs hadnagy vette át. Az erősség 66 napig tartott ki, s végül megadta magát, miután a felmentő seregről semmi hír nem jött.
Két másik vár elfoglalásával a törökök hosszú rést ütöttek a déli magyar védvonalon, amellyel nyitva volt az út előttük Magyarország belsejébe.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Előzmények
Nándorfehérvárt I. (Luxemburgi) Zsigmond szerezte meg a szerb despotától magyarországi birtokokért cserébe, hogy a lassan kiépülő déli végvárvonal kulcsává tegye. A vár az Al-Duna mentén állt. Ha ezt a pontot ellenséges had megszerzi a Duna vonalán fel északnak törhet a főváros ellen.
A vár leghíresebb ostroma 1456-ban volt, amikor a védősereg mellett néhányezer reguláris katona, valamint keresztesek véres harcokban elverték a szultáni haderőt az erősség alól és ezzel világra szóló diadalt arattak. De a török később sem tett le róla, hogy valamiképp bevegye Nándorfehérvárt, akár erővel, akár csellel.
1492-ben, Mátyás király halála után két esztendővel a törökök megpróbálkoztak újabb ostrommal, de Kinizsi Pál alsó-magyarországi főkapitány elkergette az ostromlókat. Újabb két év múlva a törökök megvesztegették az őrség egy részét, akik Mátyás egykori fekete seregének zsoldosai voltak. Az éber Kinizsi ezúttal is megakadályozta a vár elvesztését és az árulókat kegyetlen kínzások közepette ölette meg.
Kinizsi halála után a végvárvonalat egyre jobban elhanyagolták. Az új uralkodó család, a Jagellók trónralépésével megerősödtek az önös érdekeket képviselő bárói csoportok, akik a gyenge kezű király lévén nagy hatalomra tettek szert, melyet saját vagyonuk gyarapítására használtak és semmibe vették az ország érdekeit.
Az állampénzek elherdálása és az alacsony jövedelem következtében nem volt lehetőség olyan hadszervezett fenntartására, mint amilyen a Mátyás-kori volt. A végeken kevesebb és kevesebb katona szolgált, s fennmaradtak a korszerűtlen 14. századi banderiális egységek, melyek a török hadsereg elleni harcra felszereltségük és képzettségük miatt nem voltak alkalmasak. Képzett reguláris erőket alig tartottak nagyobb számban. A várakat elhanyagolták, a 16. században rendkívül rossz állapotban álltak.
A katasztrófa ott lógott a levegőben és 1521-ben elinduló török támadással be is következett.
[szerkesztés] Szulejmán Magyarországon
I. Szulejmán török szultán 1520-ban jutott trónra, s az Oszmán Birodalmat hatalma csúcsára emelte több mint negyvenöt esztendeig tartó uralkodásával. Első háborúját a Magyar Királyság ellen vívta, de nem is annyira ennek az országnak a leigázására törekedett. Érdeklődése a gazdagabb Nyugat felé fordult, s olyan terv fogant meg benne, hogy Bécset foglalja el.
1521. május 18-án elindított hadjáratnak még nem volt megfogalmazva a programja. A dívánon folyó hosszas vita után csapatait kétfelé osztotta a szultán: míg az ázsiai Nándorfehérvár ellen vonultak, addig a ruméliai hadak Szabács ostromába fogtak bele.
Szabács védői július 7-ig védték a várat és mind egy szálig elestek, de nem adták meg magukat.
[szerkesztés] Az ostrom
[szerkesztés] A török had
Piri nagyvezír irányította anatóliai hadak (kb. 25-30 ezer fő) Nándorfehérvár ostromára készülődtek, amikor Szabács ostroma kezdetét vette. Június 25-én a portyázók már megjelentek a vár alatt. Július 1 és 3 között ezer janicsárt és a hajóhadat csoportosították ide. A nagyvezír óvatosan és körültekintően vezette a vár körülzárását. Mindenekelőtt a közeli Zimony zavarta, mert tudta, hogy 1456-ban Hunyadi János itt rendezte csapatait a felmentő akcióra, s tartott tőle, hogyha a király megjön a felmentő sereggel, akkor bizonyos, hogy Zimonyt fogja megszállni. Éppen ezért kirendelte a szendrői parancsnokot, Hüszrev béget, hogy vegye ostrom alá a várat, amit az pár nap alatt meg is tett.
[szerkesztés] A védők és helyzetük
Július 11-én már a teljes török sereg a vár alatt volt. A várnak ekkor parancsnokai Héderváry Ferenc és Török Bálint voltak. Héderváry a két szabácsi parancsnokkal, Sulyok Istvánnal és Sulyok Balázzsal Budára mentek, hogy pénzt és ellátást szerezzenek a várőrség számára, amit már ideje már nem kaptak. Addig sem Török sem Héderváry nem akarta vezetni a védelmet. Mialatt távol voltak, addig a vezetést Móré Mihályra és Oláh Balázs hadnagyra bízták. A várnak alig 700 katonája volt, magyarok mellett sok szerb is. A falak elhanyagoltak voltak és várnak nem volt tüzérsége.[1] A katonák mellett a város szerb és magyar lakosait is bevonták a harcba. A védők igyekeztek mindaddig kitartani míg a felmentő hadak össze nem gyűlnek.
[szerkesztés] Nándorfehérvár 66 napja
A védők eleinte eredményes vették fel a harcot a törökkel szemben. A szárazföldi tüzérség és az aknászok az első támadáskor rést nyitottak a falakon, majd a janicsárság rohamra indult. De a támadást nemcsak hogy több ízben visszaverték, hanem jó pár kirohanást is tettek és több ágyút beszegeztek[2]
Több eredménytelen roham után július végén a nagyvezír az ágyúzáshoz tért vissza. Nem sokkal később megérkezett a szultán ruméliai beglerbéggel, Ahmed pasával az európai erők élén, akik a Vizivárost vették célba ágyúikkal és jelentős kárt tettek benne.
Az ostrom alatt egyszer sem próbálták meg az ellenség zavarását a szomszédos kisebb várak, mint a korábbi ostromok során.
Báthory András, a nádor testvére megpróbálta összevonni a marosi és tiszai naszádosokat, hogy ellátmány vigyen a várba, de sikertelenül. Végül Budán egy kisebb hajórajt állított fel, amely nem érte Nándorfehérvárt, csak Batáig hajózott ki.
Móré átszökött a szultán táborába és a vár védelmét ezután Oláh vette kezébe, s augusztus 3-án visszavert még egy török rohamot. Az áruló Móré megmutatta a falak gyenge pontjait, így augusztus 8-án a védők és a lakosság a fellegvárba szorult vissza. Itt két általános oszmán rohamot vertek vissza (augusztus 15, augusztus 26). A harmadik rohamot augusztus 27-én indította a török sereg és felrobbantotta a Nebojsza bástya, másnéven a Kőles külső falát.
A várban élelmiszer- és hadianyaghiány lépett fel és már csak 72 katona maradt életben. Mivel felmentő hadak nem jöttek, ezért Oláh Balázs a szabad elvonulás fejében megadta magát.
A város szerb lakosságát Szulejmán ezután hajókra rakatta és a fővárosba vitte.
[szerkesztés] Következmények
Mikor Nándorfehérvárt ostrom alá vették, az udvar csak július végén adott parancsot a mozgósításra. Egész addig sem a király, sem a királyi tanács nem érzékelték a veszély komolyságát. II. Lajos felszólította a vármegyék nemeseit és nemtelenjeit a nemesi- és közfelkelésre. Az ország a török elleni segítségre cseh, morva és német zsoldoscsapatok érkeztek. Hanem amikor a király kis bandériumával megérkezett a tolnai gyülekező helyre, rajta kívül egy fegyveres csapat nem volt ott. Egy héttel Nándorfehérvár eleste után a zsoldoscsapatokkal néhány főúri és főpapi bandérium is ősszegyűlt, amely Mohácsig menetelt. Közben a törökök elpusztították a szerémségi földeket és emberek sokaságát fűzték rabszíjra. Lajos azon volt, hogy seregét egyesítse egy Zentánál gyülekező másik haderővel, valamint az erdélyi és a horvátországi hadakkal, velük együtt így a törökkel azonos számú erőt tud kiállítani. Ezekkel vissza akarta szerezni Szabácsot, Nándorfehérvárt és a többi elvesztett erősséget. De Mohácsnál kitört a pestis és a had szétoszlott.
A következő években folytak az acsarkodások a nemesség között, ugyanolyan intenzitással mint azelőtt, s közben saját érdekeiket igyekeztek megvalósítani a gőgös főnemesek.
Nándorfehérvár annak ellenére, hogy elesett addig feltartóztatta a törököket, meddig is már közel volt az ősz és az oszmán hadsereg október közepénél tovább nem háborúzhatott. A szultán szeptember 15-én erős helyőrséget hagyva a várakban visszatért Isztambulba. Nándorfehérvárt 1000 katonával erősítette meg, akik hozzáláttak a falak megerősítéséhez és a rombolások kijavításához.
A török veszélyt egyedül komolyan vevő Tomori Pál és néhány másik előkelő most azon voltak, hogy egy új védvonalat szervezzenek. Ennek megfelelően második szakaszban Pétervárad vette át Nándorfehérvár szerepét. Ez idő alatt egyetlen figyelemre méltó győzelmet sikerült kiharcolni Szávaszentdemeternél, ahol török sajkákat pusztítottak el.
A következő évben a török folytatta előrenyomulását, s megszerezte a boszniai magyar területeket. Sikereik során Pétervárad bevétele tette fel a koronát. Végül eljött az tragikus 1526. augusztus 29-i nap, a mohácsi csata napja, amely az egész ország sorsát eldöntötte.
[szerkesztés] Lábjegyzet
[szerkesztés] Források
- Magyarország hadtörténete, Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1985. szerk.: Liptai Ervin ISBN 9633263379
- Szilágyi Sándor: A Magyar Nemzet Története - VI. fejezet, Nándor-Fejérvár eleste
[szerkesztés] Külső hivatkozások
Törökország-portál: összefoglaló, színes tartalomajánló lap
