Mithrász
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Mithrász (Mithras) a római császárkor egyik legnagyobb istene, a köré szerveződött misztériumvallás központi alakja.
Mithras, Mithra néven az ind hitregékben a felkelő nap istene, később a perzsa vallásban egyre jobban előtérbe kerül, s a világosság istene, a perzsa vallás megváltója lesz, aki a jóság és az igazság küzdelmében a diadalmas vezér szerepét játssza.
Egyes mítoszok szerint december 25-én született egy szűztől (más mítoszok szerint sziklából). Nagy mesternek tartották, ő volt a bölcsesség, az igazság és a hit. Funkciója miatt, megváltónak is hívták.
Perzsiából Babilonba , onnan Kis-Ázsiába, majd az 1. században Rómába került, s a Római Birodalom egyik legnépszerűbb istenévé lett egészen az 5. századig. Commodus császár uralkodásának idején kultuszát már államilag támogatták. A 3. században szerepe egyre jelentősebbé vált kultusza Sol Invictussal – A legyőzhetetlen Nappal összeolvadva az egyik legfontosabb állami kultusszá vált Aurelianus császár idejére. 307-ben, a keresztényüldöző Diocletianus idején a birodalom fő védelmező istenévé nyilvánították. Hivatalos kultusza még a kereszténynek tartott I. Constantinus császár alatt is megőrizte befolyását.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A kultusz
[szerkesztés] A Perzsa Mithra
A perzsa Mithra isten ősi és nagyhatalmú alakja indeurópai vallásnak, neve feltűnik az Avesta eposzaiban és a Pontus vidékén is fontos szerepet töltött be a Kr. e. 3. századtól (lásd uralkodók nevei: pl. Mithridatesz).
[szerkesztés] Római Birodalom
Mithrasz római kultusza a legújabb elméletek szerint csak minimális hasonlóságot mutat a eredeti perzsa mítoszokkal. Kultusza valószínűleg az 1. században mesterségesen alapított misztériumvallás [1].
Misztériumvallásként a hívek csak beavatások során kerülhettek a teljes tudás birtokába. A kultusz hét beavatási fokozatot ismert: Holló, Jegyes, Katona, Oroszlán, Perzsa, Napfutó és Atya. A teljes tudás birtokába csak a hetedik szakaszba lépő Atya ( pater) juthatott.
A Mithrász-vallás tartalmáról, az általa közvetített tudásról és a beavatási szertartásokról gyakorlatilag semmi biztosat nem tudunk. Jobbára barlangokban és speciálisan kialakított alaprajzú, földbe mélyített szentélyekben gyűltek össze. Régebbi elméletek szerint bikát áldoztak Mithrásznak, majd a tetemet közösen elfogyasztották, de a feltárt szentélyekben nincs nyoma az erre utaló szokásos jeleknek (gödörnek vagy más, vér felfogására alkalmas mélyedésnek).
A Mithrász szentélyek (mithreumok) természetes barlangok, vagy hosszúkás alakú, félig földbevájt üregek voltak, a templom egyik végén a központi Mithrász-domborművel. Ezeken Mithrász sziklából született frigiai sapkás, sziklából kikelő ifjú, aki egy hatalmas bikát öl meg. A szentélyekben gyakran megtalálhatók további egységes kompozíciójú reliefek, pl. Mithrász sziklából születik meg, amelyek a vallás egyes további részleteiről nyújtanak homályos információt. Ezekben a kompozícókban és elsősorban a kozponti bikaölő jelenetben minden valószínűség szerint számos asztrológiai elem jelenik meg. (Bika, Holló, Skorpió, Kutya, Ikrek stb.)
A Mithrász kultusz legnépszerűbb a Birodalom európai területein volt, mithreumok tucatjai ismertek a elsősorban a nyugati limes mentén. A katonaság körében különösen elterjedt volt. Csak Aquincum polgárvárosainak területén négy mithreum ismert. Szentélye ismert Pannonia szinte összes római városában, sőt több magánbirtokán (lásd pl. fertőrákosi mithreum).
Kultuszának csak a kereszténység terjedése vetett véget, Mithrász képe 323-ban tűnik el a római pénzekről. Julianus Apostata császár ismét vissza akarta Mithrászt helyezni jogaiba, de szándékát korai halála meghiúsította. A Mithrász-vallás több mint egy évszázadon át a kereszténység komoly ellenfele volt.
A hivatalos állami tiltásokkal és a feltételezhetően programszerű erőszakos pusztításokkal párhuzamosan Mithrász szentélyei lassan romba dőltek, kultusza egyre jobban visszaszorult. A kultusz tárgyi és feliratos emlékei azonban azt mutatják, hogy volt idő, amikor Mithrász vallása is világvallás volt, amely Perzsiától az Atlanti-óceán partjáig kielégítette a római katonák vallásos lelki szükségleteit.
[szerkesztés] Mithras ábrázolások (képek)
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Mithraizmus-A Római Birodalom utolsó pogány államvallásának öröksége
- Julius Evola: A Mithrász-misztériumokról
- A fertőrákosi szentélyről
- A fertőrákosi Mithras-szentély honlapja
[szerkesztés] Források
- ^ 1 Tóth István: Mithras Pannonicus, Budapest 2007.
- Franz Cumont: The Oriental Religions in Roman Paganism
- Ulansey, David: The Origins of the Mithraic Mysteries: Cosmology and Salvation in the Ancient World (Oxford University Press, 1991) ISBN 0195067886
- Tolnai Világlexikon (1928) 12. köt. 116.old.
- Interjú Mráv Zsolt régésszel (Népszabadság Magazin, 1999-11-13., 30. old.)
- David Fingrut: Mithraizmus – A Római Birodalom utolsó pogány államvallásának öröksége
- Egyetemes történelmi kronológia I. (Tankönyvkiadó, Budapest)
- Tóth István: Mithras Pannonicus (Budapest, 2007)
- László L., Nagy L., Szabó Á. (szerk.): Mithras és misztériumai I-II. (Budapest, 2005)
Ókorportál: összefoglaló, színes tartalomajánló lap
