Metakommunikáció
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
 |
Ez a szócikk (vagy szakasz) nem tünteti fel a forrásokat, melyek segítségével készült. Segíts megbízható forrásokat találni, hogy alátámaszthassuk, ami a lapon olvasható! |
Metakommunikációnak nevezik a kommunikációs folyamatban a nem verbális jelek használatát.
Fajtái:
Tartalomjegyzék |
Megjegyzendő, hogy a terminológia zavaros. A metanyelven a nyelvészek nem is olyan régen még a nyelvi leírás nyelvét értették (nyelvet leíró nyelv). A görög "meta" előtag általában a valamin túl/kívül/felül stb. levő dolgokra vonatkozik.
A zavar nagyjából az alábbiakból adódik:
A kommunikációnak számos eszköze van, ezek egyike a verbális nyelv. A siketek viszont korlátozottan használják. Aztán vannak a fentiek is, pl. a mimika stb., ami látható, ezeket meg a vakok nem használják.
Ezek tehát nem metakommunikációs, hanem kommunikációs eszközök. Az állatok is kommunikálnak, és az állati kommunikáció is ugyanazt az eszköztárat veszi igénybe, mint az emberi, csak éppen, mivel minden kommunikáló állatnak mások az a képességei, igényei, motivációja, célja stb., más tételeket válogat ki belőle.
[szerkesztés] Mimika
Összesen hét érzelem tükröződik az arcon: öröm, meglepetés, félelem, szomorúság, harag, undor és az érdeklődés. Az arc mimikai szempontból legfontosabb fő vonalait és pontjait használják fel az érzelem kifejezésére. Ezek a szem pontja, a szemöldök és a száj vonalai.
[szerkesztés] Tekintet
A tekintet mint kommunikációs csatorna magasabb rendű állatoknál is megfigyelhető. A tekintet az, amelyből észlelni lehet, hogy a másik lény percepciós (észlelhető) terében vagyunk-e. A tekintet arról kelt képet, hogy a másik mit észlel, mit vesz észre és ezáltal könnyíti a kontrollt a helyzet felett. A tekintet irányának és tartalmának mindig jelzés értéke van. A tekinteten át történő kommunikáció többnyire öntudatlan. A tekintetnek szabályozó szerepe van, befolyásoló jelzéseket tartalmazhat.
[szerkesztés] Vokális kommunikáció
Ide tartoznak az úgynevezett paralingvisztikai tényezők (azaz a nyelven túli), például hangnem, hanghordozás, hanglejtés, hangsúly. A hangból megállapíthatjuk a közlő nemét, korát, karakterét, természetét, illetve a használt dialektust.
[szerkesztés] Mozgásos kommunikáció
A mozgásos kommunikációs csatornák, (négyféle ilyen csatornát különböztetünk meg): gesztusok, testtartás, térközszabályozás, kinezika.
A gesztusok közé a fej, kezek és a karok mozgását soroljuk. E testrészek a közvetlen kommunikációban általában mozgásban vannak. E mozgásoknak jelentésük van, egy részük tudatos, másik felük öntudatlan. A gesztusok szabályozó funkciót töltenek be, a kommunikáció folytatását, gyorsítását, megszakítását, magyarázatát kérve. A gesztusok nagyon sok zavarjelet közvetítenek, például a feszültség jelét. A gesztusokban gyakran tükröződnek a szimbólumok, például a karikagyűrűjével játszó nő a házasságának gondjaival küzd.
[szerkesztés] Testtartás
Viszonyt, álláspontot, szubjektív értékelést fejez ki. Különböző szociális viszonylatokban, szerephelyzetekben meghatározó testtartás kívánatos. Az interakciós helyzetben akaratlanul és öntudatlanul is átvesszük egymás testtartását.
[szerkesztés] Térközszabályozás - Proxemika
Zónatávolságok Itt találhatóak azok a Metakommunikációk zónák és távolságaik, melyeket érdemes a kommunikációban figyelembe venni.
[szerkesztés] Intim zóna
15-45 cm. Csupán a hozzá érzelmileg közelállóknak szabad érzelmileg az intim zónába behatolni. Ide tartoznak a szülők, házastárs, közeli barátok. Létezik egy belső zóna is, amely legfeljebb 15 cm-re terjed a testtől és csupán fizikai érintkezés során érhető el, ez a szoros intim zóna.
[szerkesztés] Személyes zóna
46cm - 1,2 m. Ekkora távolságra állunk másoktól koktélpartikon, hivatalos és társas összejöveteleken és társas találkozókon.
[szerkesztés] Társadalmi zóna
1,2 m - 3,6 m. Ekkora távolságra állunk idegenektől, mindazoktól, akiket nem ismerünk eléggé.
[szerkesztés] Nyilvános zóna
3,6 m- . Ez a megfelelő távolság, ha nagy létszámú csoporthoz intézzük szavainkat.
[szerkesztés] Kinezika
A kinezika a kifejező erejű testmozdulatok vizsgálatának tudománya, magában foglalja a mimika és a gesztusmozgások, valamint a testtartások jelenségeit is és még sokkal több, más finom megnyilvánulásokat. A kinezikus mozgások értelmezése öntudatlan, spontán a mindennapi életben.
[szerkesztés] Kronémika
Az interakció időviszonya, vagyis hogy a beszélgetés résztvevői a beszélgetési szakaszokra, mint a búcsú, üdvözlés, hogy ezekre mennyi időt fordítanak.
[szerkesztés] Proxémia
A testtartásnak (proxemia) ezen belül az állásmódnak megnevezései: egyenes, peckes állás, púpos, görnyedt, roggyant, alázatos, kevély, tartózkodó tartás, délceg, katonás stb. testtartás a testi állapot mellett lelki tulajdonságokra is utalnak. A kommunikációs folyamat során legcélravezetőbb az egyenes testtartás, a pici terpesz- vagy „pihenj” állás (bár ez utóbbi „ingadozást” eredményezhet).
A metakommunikáció az élőszóbeli kommunikáció légkörét - atmoszféráját - tükrözi. Kifejezi a kommunikációs folyamatban résztvevők viszonyát (hangulatát) egyrészt egymáshoz - közlő < befogadó -, másrészt a résztvevő-résztvevők viszonyulását a közlemény tartalmához. A nemverbális jelek csak közlő eszközök a metakommunikáció folyamatában. A kommunikációnak számos eszköze van, ezek egyike a verbális nyelv. A siketek viszont korlátozottan használják. Aztán vannak a fentiek is, pl. a mimika stb., ami látható, ezeket meg a vakok nem használják. Ezek tehát nem metakommunikációs, hanem kommunikációs eszközök. Az állatok is kommunikálnak, és az állati kommunikáció is ugyanazt az eszköztárat veszi igénybe, mint az emberi, csak éppen, mivel minden kommunikáló állatnak mások az a képességei, igényei, motivációja, célja stb., más tételeket válogat ki belőle.
A kommunikációnak két alfaja van: verbális (tehát szavakkal való kommunikáció) és non-verbális kommunikáció (azaz a testbeszéd, pl. gesztusok, mimika, stb.) A metanyelvet lényegesen nagyobb arányban (65-70%) használjuk, mint a verbális jeleket.
