A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Magyar-török háborúk
A nándorfehérvári diadal egy ismeretlen XIX. századi festő alkotásán
Dátum: 1374 - 1520 (a harc második szakasza az 1521-től 1699-ig tartó magyarországi háborúk alatt történik) Helyszín: Magyar Királyság: Magyarország, Horvátország és Erdély területén és a balkáni területeken Boszniában, Havasalföldön, Moldvában és Bulgáriában Eredmény: 1520-ig tartó harcok váltakozó eredménnyel teltek, 1526-ban a törökök kerekedtek felül, s az ország jórészére rátették a kezüket. A végső 1683-tól 1699-ig tartó harcokban a keresztény államoknak sikerült döntő győzelmet kiharcolni, amelyből Magyarország is nagy szerepet vállalt
Harcoló felek
Oszmán Birodalom  Krími Tatár Kánság Szerb, bolgár és egyéb hűbéresek	Magyar Királyság  Horvátország  Szerbia  Bosznia  Moldva  Havasalföld  Albánia  Bulgária  Lengyel Királyság  Német-római Birodalom  Cseh Királyság  Francia Királyság  Aragóniai Királyság  Kasztíliai Királyság  Svájci Konföderáció  Angol Királyság  Skót Királyság  Pápai Állam  Velencei Köztársaság  Genovai Köztársaság  Nápolyi Királyság  Johannita Lovagrend  Német Lovagrend  Burgundi Hercegség
A török hűbéres román fejedelmek csak a 15. század hódoltak be, korábban gyakran álltak a magyarok oldalán, vagy épp fordítva, igazán csak az 1470-es évektől figyelhető meg átállás Havasalföld részéről, míg Moldvánál később. A tatárok is csak 1475-ben lesznek a szultán hűbéresei, bár néhány betörést tettek ezelőtt és ezután is főleg Erdélybe, de nem a török támadások keretében. A Magyarországgal való összecsapás a Krími kánság részéről csak közvetve történik, így 1475-ben Moldvában kerül egy ilyenre sor. Egyes országok, mint a svájciak, vagy a skótok legfeljebb csak egy alkalommal vettek részt a török elleni harcokban. Szerbia, vagy Bosznia később teljesen török uralom alá kerültek, önállóságukat véglegesen elvesztve.

Magyar–török háborúk

1374–77 – 1395–96 – 1438–41 – Hosszú hadjárat – 1444–48 – 1454–56 – 1458–65 – 1471–76 (moldvai-török) 1474–80 – Otrantói expedíció (1481) – 1481–82 – 1491-95 – 1500-04 – 1513–20 – Török háborúk Magyarországon

A Magyar–török háborúk I. Lajos uralkodása idején indultak a Magyar Királyság és az Oszmán Birodalom között. A történelem könyvek Lajost tartják az első európai uralkodónak aki az oszmánokkal megütközött. A Bulgáriában, 1377-ben aratott győzelmet jelentősnek ítélik a magyar történészek, mert további nagyobb hadmozdulatok 1389-ig nem történtek a területen. Még a század végén sor került a két ország közötti nyílt háborúra, I. (Luxemburgi) Zsigmond uralkodásá kezdetén.
A háborúk szünetében a törökök rendszeresen portyáztak az ország déli végein, sőt néha mélyen behatoltak az országba, 1421-ben például Vasvárt is elérték.^[1] Az állandó török támadásokat leginkább a délvidéki területek szenvedték meg.

Tartalomjegyzék 1 Magyar-oszmán összecsapások 1.1 Első Magyar-török háború 1.2 Második Magyar-török háború 1.3 Harmadik Magyar-török háború 1.4 A Hosszú hadjárat 1.5 Negyedik Magyar-török háború 1.6 Ötödik Magyar-török háború 1.7 Hatodik Magyar-török háború 1.8 III. István harca a török hódítók ellen 1.9 Hetedik Magyar-török háború 1.10 Itáliai magyar expedíció 1.11 Nyolcadik Magyar-török háború 1.12 Kilencedik Magyar-török háború 1.13 Tizedik Magyar-török háború 1.14 Tizenegyedik Magyar-török háború 1.15 A nagy török háborúk korszaka 1.16 Lábjegyzet 1.17 Források

[szerkesztés] Magyar-oszmán összecsapások

[szerkesztés] Első Magyar-török háború

I. Lajos Havasalföldre vezetett török-ellenes hadjárata, Magyarország és az Oszmán Birodalom első összecsapása. A kezdet azonban balszerencsésen indult, mert a románok nem Lajost, éppen fordítva a pogányokat támogatták a magyarok ellen, de az Erdélybe betört török martalócokkal szemben eredményesen harcolt. Lajos serege 1377-ben bolgár területen csatát nyert egy másik török sereggel szemben.
A vereség után több mint egy évtizeddel a törökök nagy hadjáratot vezettek Szerbia ellen, amely próbált koalícióba tömörülni (a magyar király nélkül) a többi szomszédos országgal, de végzetes vereséget szenvedett Rigómezőnél.

[szerkesztés] Második Magyar-török háború

Zsigmond király 1396-ban egy nagy törökelleni hadjáratra indult hadaival, amelynek egy részét tették csak magyarok a többiek Európa különböző helyeiről toborzott csapatok voltak, többek közt spanyolok, csehek, olaszok, franciák, stb. A nikápolyi csatában súlyos vereséget szenvedett nyílt csatában a szultáni főseregtől. A vereség hasznos tanulságul szolgált Zsigmondnak, aki ezután védelemre rendezkedett be.^[2] Erre idő bőven kínálkozott, mert a törökök 1402-es veresége után a birodalom szétesett egy időre.

[szerkesztés] Harmadik Magyar-török háború

A törökök 1438-ban indítottak újabb nagy hadjáratot Magyarország ellen,^[3] s feldúlták Dél-Erdélyt. 1439-ben Szendrő is a kezükre jutott és a déli területeket alaposan feldúlták. Sikerükhöz hozzájárult, hogy Erdélyben 1437-ben nagy felkelést dúlt Budai Nagy Antal vezetésével, amely legyengítette az országrészt katonailag. 1441-ben Hunyadi János benyomult Szerbiába, egy évvel később leverte a ruméliai beglerbéget Erdélyben.

[szerkesztés] A Hosszú hadjárat

IV. Jenő pápa ösztönzésére Hunyadi délnek egy nagy hadjáratot vezetett a Török Birodalomba, kihasználva, hogy a törökök keleten a perzsákkal háborúznak. A német és cseh zsoldosoktól is erősített magyar-lengyel hadak (akikhez szerb és bolgár sereg is csatlakozott) kis híján elérték Drinápolyt, a birodalom fővárosát. 1444-ben Váradon béke született a szultán kezdeményezésére, de a Julian Cesarini bíboros feloldotta esküje alól I. Ulászlót, hogy a török elleni háborút folytatni lehessen.

[szerkesztés] Negyedik Magyar-török háború

A Magyarországból Lengyelországból, Rómából, Velencéből, Burgundiából, Genovából és Havasalföldből álló koalíció (több nemzetiségű egységekkel kiegészülve) 1444-ben újabb törökelleni hadjáratra indult. A magyar hadak behatoltak Bulgáriába, de a genovai flotta állítólagos árulása miatt a szultán Várnánál várta Hunyadiékat. A város alatt vívott csatában I. Ulászló elesett, mert Hunyadi intése ellenére megrohamozta a janicsárokat. Hunyadi az elkövetkező években kormányzóként vezette az országot, s 1448-ban majdnem Macedóniáig nyomult seregével, hogy egyesülhessen Szkander bég albán vezérrel. Rigómező mellett II. Murádtól újabb vereséget szenvedett. A szultáni fősereget egész a 17. század végéig nem tudja senki leverni Európában.

[szerkesztés] Ötödik Magyar-török háború

A Bizánci Birodalom 1453-as bukása után Hunyadi újból a török ellen fordította fegyvereit és jelentős hadicselekményeket hajtott végre a Balkánon. II. Mehmed is készült egy Magyarország elleni nagy támadásra és 1456-ban hatalmas serege Nándorfehérvárt ostromolta. Hunyadi keresztesekkel megerősített csapataival áttörte az ostromgyűrűt és erősítést vitt a várba. Később az utolsó nagy rohamot is sikeresen visszaverték, világraszóló diadalt aratva, de Hunyadi nemsokkal később meghalt pestisben.

[szerkesztés] Hatodik Magyar-török háború

Mátyás király trónrakerülésétől kezdve kevesebb mint egy évtizedig folytatta a törökelleni harcot. Visszahódította Galambócot, 1463-ban elfoglalta Jajcát és Bosznia még török kézben levő területeit. Mátyás világosan látta, hogy az egyre kiterjedtebb Oszmán Birodalommal szemben Magyarország ereje már kevés, ezért nyugatra a németek és a csehek ellen vezetett háborúkat, amellyel a német-római császári trónt akarta megszerezni. Ha Mátyás német császár lesz akkor a magyarokkal, a németekkel és a csehekkel fordulhat a törökök ellen és kiűzheti őket Európából.

[szerkesztés] III. István harca a török hódítók ellen

III. István moldvai fejedelem nem volt hajlandó a török hűbért elismerni, ezért szembeszállt az ellenséggel. Ehhez segítségül hívta a magyar uralkodót és IV. Kázmér lengyel királyt. István a vászlói ütközetben lengyel-magyar segítséggel győzelmet aratott a török-tatár-bolgár-havasalföldi sereg fölött.

[szerkesztés] Hetedik Magyar-török háború

1475-ben a törökök Váradig nyomultak előre, de 1476-ban elvesztették Szabács várát. 1479-ben Kinizsi Pál a Kenyérmezőnél szétverte a török sereget, s többször mélyen behatolt Szerbiába, számtalan győzelmet aratva a törökökön, s támadásaiknak újabban sikerült elején vennie.

[szerkesztés] Itáliai magyar expedíció

Egy török hadtest 1480-ban elfoglalta a nápolyiaktól Otrantot, ahol hídfőállás kiépítésébe kezdtek. II. Ferdinánd nápolyi király veje, Mátyás segítségét kérte, aki elküldte Itáliába Magyar Balázst és visszafoglaltatta Otrantot egy 2100 fős sereggel, aminek javarésze nem tért haza és a segítséget senki nem hálálta meg nekik.

[szerkesztés] Nyolcadik Magyar-török háború

A háború főleg szerb területen zajlott, amit Kinizsi Pál vezetett. Kiváltó oka, hogy egy 1481-es török támadás, amit Kinizsi megkívánt torolni. Az általa vezette délvidéki magyar-szerb hadak mélyen benyomulva 1482-ben gyors sikereket értek el és a szendrői béget is leverték. A sikeres hadjárat tartós eredménnyel járt, mert nagyon oszmán támadás majdnem tíz évig nem következett be.

[szerkesztés] Kilencedik Magyar-török háború

II. Ulászló a török ellen küldte Mátyás fekete seregét, de mivel nem tudta fizetni őket, azok fellázadtak. Kinizsi a lázadó zsoldosokat szétverte. A király halála után 1492-ben a törökök megkísérelték bevenni Nándorfehérvárt, de Kinizsi elűzte az ostromlókat és hadat vezetett Szerbiába. Ezután a Délvidéken többször legyőzte a benyomuló törököket, majd megakadályozta, hogy a várkatonaság árulása folytán Nándorfehérvárat elfoglalják 1494-ben. Még ebben az évben vezetett egy hadjáratot a törökök ellen, majd meghalt. 1495-ben a szultán és a király 3 éves békét kötött egymással.

[szerkesztés] Tizedik Magyar-török háború

A pápa által létrehozott magyar–francia–lengyel–velencei szövetség 1500-ban még egy törökelleni háborút indított. A magyar sereg elérte Bulgáriát, de Vidin elfoglalásán kívül mást nem tudott felmutatni és a hadjárat eredményelen volt. Ezt a háborút is béke zárta le 1504-ben, s 1510-ben újra meghosszabították.

[szerkesztés] Tizenegyedik Magyar-török háború

Legnagyobb részt a horvát-bosnyák végvárak környékén zajlott le, s a horvát csapatok a dubicai ütközetben, Jajcánál és Korenica mellett arattak győzelmet a törökökön. E harcok hőse Beriszló Péter volt, akinek halálával (1520) ezek a győzelmek semmivé lettek. 1514-ben van olyan terv, hogy önkéntesekből álló kereszteshadat toboroznak Magyarországon, de az a magyar történelem legnagyobb parasztháborújához vezetett.

[szerkesztés] A nagy török háborúk korszaka

A 16. században egyre csak gyengült Magyarország katonai ereje, addig a törökök terjeszkedési vágya felélénkült. I. (Nagy) Szulejmán európai területek felé fordította figyelmét. 1521-ben indul a nagy török támadás, majd 1526-ban a szultáni sereg mélyen benyomul az ország területére. A mohácsi vészben ahol ismét odaveszett az ország királya és az egész sereg, eldöntötte az ország sorsát és hosszú távon olyan következményekkel járt amelynek még a 20. században is komoly hatásai voltak.

[szerkesztés] Lábjegyzet

[szerkesztés] Források

• Csorba Csaba - Estók János - Salamon Konrád: Magyarország képes története, Magyar Könyvklub, Budapest 1999. ISBN 963 548 961 7
• Markó László: A Magyar Állam főméltóságai Szent Istvántól napjainkig, Magyar Könyvklub, Budapest 2000. ISBN 963 547 085 1