Louis Bonaparte
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
| I. Lajos Hollandia királya |
||
|---|---|---|
 |
||
| Louis Bonaparte Hollandia királya |
||
| Uralkodása | 1806. július 5. – 1810. július 1. | |
| Teljes neve | Louis Bonaparte | |
| Címei | Hollandia királya Saint-Leu grófja |
|
| Születése | 1778. szeptember 2. Ajaccio, Korzika |
|
| Halála | 1846. július 25. Livorno, Itália |
|
| Következő uralkodó | II. Lajos | |
| Felesége | Hortense de Beauharnais | |
| Utódai | Napoleon Charles Bonaparte Napoléon Louis Bonaparte Charles Louis Napoléon Bonaparte |
|
| Dinasztia | Bonaparte | |
| Apja | Carlo Buonaparte | |
| Anyja | Letizia Ramolino | |
Louis Bonaparte eredeti olasz nevén Luigi Buonaparte, magyarul Bonaparte Lajos (Ajaccio, 1778. szeptember 2. – Livorno, Itália, 1846. július 25.) francia katona, I. Napóleon harmadik életben maradt fivére, 1806–1810-ig Hollandia királya, III. Napóleon császár apja.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
Hollandia királyaként megvédelmezte alatvalói érdekeit. Nem akart csatlakozni Napóleon Anglia elleni kontinentális zárlatához, ezért konfliktusba került a császárral.
A châlons-i katonai iskola elvégzése után Napóleont elkisérte az itáliai hadjáratra, majd az egyiptomi hadjárat idején szárnysegédje volt.
[szerkesztés] Házassága, gyermekei
1801. január 4-én Louis Bonaparte Párizsban feleségül vette Hortense de Beauharnais hercegnőt, Jozefina francia császárné első házasságából való leányát, akinek apja a jakobinus diktatúra idején kivégzett Alexandre de Beauharnais márki volt. A házasság az első konzul akarata szerint történt, de Hortense anyja, Joséphine de Beauharnais is erősen ösztönözte, mert a Bonaparte-családdal való szoros családi kapcsolatban látta biztosítva gyermekeinek jövőjét. Az esküvőt Caprara bíboros celebrálta. A házasságból 3 gyermek született:
- Napoléon Louis Charles Bonaparte (1802–1807), kisgyermekként meghalt.
- Napoléon Louis Bonaparte (1804–1831); 1810-ben két héten át II. Lajos néven holland király.
- Charles Louis Napoléon Bonaparte (1808–1873), a későbbi III. Napóleon, a franciák császára.
A Napóleon utasítására kötött kényszerházasság nem bizonyult sikeresnek. Sok boldogtalanségot hozott Louis számára, és erősen neheztelt bátyjára, amiért később sem engedte azt felbontani. A fiatal és csinos Hortense anyja nyughatatlan vérét örökölte. Szerelmes volt Duroc marsallba, Napóleon testőrségének parancsnokába (egyes kortársak szerint viszonyuk is volt). Louis Bonaparte viszont 1801–1802-ben, az itáliai hadjáratok során nemibetegségeket szedett össze (valószínűsíthetően szifiliszt vagy gonorrheát), amit sohasem kezeltetett. Betegesen féltékeny volt feleségére, betegségeinek szövődményei rányomták bélyegüket testi és szellemi képességeire (pl. üldözési mániában is szenvedett). A gyermekek születése csak átmenetileg javított a házastársak viszonyán.
Napóleon császárrá koronázása után, 1804-ben Louis-t tábornokká léptették elő, a következő évben pedig Párizs kormányzója lett. Császári hercegi rangra emelkedett. Megvásárolta a Saint-Leu kastélyt, amely egészen az 1815-ös restaurációig a család tulajdona maradt.
[szerkesztés] Hollandia királya
1806. július 5-én Napóleon megtette a Holland Királyság uralkodójává. A császár már kedzettől fogva Louis szemére vetette, hogy túl engedékenyen bánik alattvalóival. 1809-ben Napóleon már Hollandia annektálását fontolgatta, hogy véget vessen a titkos holland-angol kereskedelemnek.
Miután nem sikerült egyezségre jutnia sem Angliával, sem pedig Louis-val, a császár 1810-ben csapatokat küldütt Hollandia megszállására. Louis lemondott a trónról fia, Louis Napoléon herceg javára és elmenekült a királyságból. A hatéves II. Lajos király „uralkodása” mindössze két hétig tartott, július 9-én Napóleon a Francia Császársághoz csatolta Hollandiát.
Louis kinevezte magát Saint-Leu grófjának, majd egy darabig Csehországban, Ausztriában és Svájcban élt. Később Itáliában telepedett le, s főként írással foglalkozott.
Megírta a Történelmi dokumentumok és elmélkedések Hollandia kormányzásáról háromkötetes művet (1820). Emellett két töredékes művet is írt: Marie, avagy a szerelem gyötrelmei (1812, 2 kötet) és A visszatérés (1846) címmel.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
