Lengyel–lovagrendi háború (1435)
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
| A Német Lovagrend és Lengyelország háborúi |
| 1309 – 1326–30 – 1331–32 – 1401–04 – 1409–11 – 1414 – 1422 – 1431–32 – Huszita háborúk – 1435 – Tizenhárom éves háború – 1519–21 |
Az 1435-ös lengyel–lovagrendi háború a Teuton Lovagrend és Lengyelország konfliktusa, a még 1431-ben kirobbant teuton-lengyel háború folytatása.
Közvetlen előzménye 1433-ban a német lovagok ellen intézett közös táborita-lengyel hadjárat, mely feldúlta Kelet-Pomerániát és Konitz térségét.
A német lovagok elfoglalták Nieszawát, de a lengyelek bevették Neumarkot (ma Nowa Marchia, Lengyelország). Ekkor a lovagok feladták Nieszawát, s a vilkomiri csatában a kardtestvérek segítette Švitrigaila felett is győzelmet arattak a lengyelek. Még az év végén békét kötöttek II. (Jagelló) Ulászlóval Brześć Kujawskiban. Ez a békeszerződés is, akárcsak a melmoi az 1411-es toruńi megerősítése volt, de a vereség immár negyedik csapás volt 1410 után a német lovagrend katonai erejére, amely seregét már főleg német zsoldosokból toborozta.
[szerkesztés] Forrás
- Weiszhár Attila – Weiszhár Balázs: Háborúk lexikona, Atheneaum kiadó 2004.
)