Latinovits Zoltán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Latinovits Zoltán
magyar színművész
Született:
1931. szeptember 9. Budapest
Meghalt:
1976. június 4. (44 évesen) Balatonszemes

Latinovits Zoltán (Budapest, 1931. szeptember 9. – Balatonszemes, 1976. június 4.): magyar színész.

Tartalomjegyzék 1 Életrajz 1.1 A színésszé válás útján 1.2 Pályájának alakulása 1.3 Szerepei 1.4 Latinovits, az előadóművész 1.5 Latinovits, a magánember 1.6 Filmszerepek 1.7 Hanglemez - rádiófelvétel 1.8 Könyvek 1.9 Kitüntetései 1.10 Egyéb 2 Külső hivatkozások 3 Irodalom

[szerkesztés] Életrajz

[szerkesztés] A színésszé válás útján

1931. szeptember 9-én, Budapesten született, saját bevallása szerint nagyapja, Gundel Károly éttermében, "éppen Krúdy Gyula bácsi asztala alatt". Édesapja Latinovits Oszkár gazdálkodó, édesanyja Gundel Katalin. Az édesapa gyermeke születése után nem sokkal elhagyta a családot, ami élete végéig fájdalommal töltötte el Latinovitsot. Édesanyja 1941-ben férjhez ment Frenreisz István orvoshoz, akitől még két gyermeke született: István (1942), aki Bujtor István néven színész, és Károly (1946), aki Frenreisz Károly néven zenész lett. A konyhaművész Gundel unokájaként a tizenhárom nagybácsi, a gyermeklélek számára csodás-misztikus állatkert, és a nevezetes étterem alkotta hangulatos légkörben nevelkedett. „Tört fényű kagylókkal érkeztem a világra, babonás füvekkel, virégszirmokkal, ördögfintorral, gömbölyű boszorkánykavicsokkal. Felhők, napok, csillagok szikráinak barlaghomályos rajzát hurcoltam magammal, elkezdett kanyaros vonalakat, kis görcsörs köröket, befejezetlen görbéket.""- vallja. Hatévesen iratkozott be a Damjanich utcai elemi iskolába, majd 1949-ben érettségizett a budapesti Szent Imre Gimnáziumban. 1952-ig "bizonyos koráramlat" folytán asztalostanonc, majd hídépítő munkás lesz, de hamarosan beiratkozik a Budapesti Műszaki Egyetemre, és 1956-ban építészmérnöki diplomát szerez. Mindeközben 1951-től már NBI-es (tartalék) játékos a Haladás SE kosárlabdacsapatában, ezenkívül nagyon jó vitorlásversenyző. Az egyetemi évek alatt is folyamatosan szaval, Lehotay Árpád és Galambs Sándor tanítványaként, valamint tbk. a MÁVAG színjátszó csoportjának tagjaként ismerkedik a színészmesterség fortélyaival, s mint később bevallja: igencsak nehezen ment neki. 1956-ban mégis szerződtetik Debrecenbe segédszínésznek, és már Márkus László mellett dolgozhat. A Csokonai Színházban Molnár Ferenc: Játék a kastélyban című darabjával kezdi munkásságát.

[szerkesztés] Pályájának alakulása

• 1959-től kezdve egészen haláláig filmez.
• 1959-1961. Miskolci Nemzeti Színház.
• 1961-1962. Debreceni Csokonai Színház.
• 1962-1966. Vígszinház. Első ottani szerepe ismét a Játék a kastélyban. Legnagyobb sikere talán Shakespeare Rómeó és Júliája volt, melyet 1963 januárjában mutattak be. Júlia Ruttkai Éva volt.
• 1966-1968. Thália Színház. Benne: Örkény István: Tóték.
• 1969-1971. Vígszinház.

Ezután gyakorlatilag pesti bojkottra ítélték. Haláláig már csak vidéken játszhatott a Veszprémi Petőfi Színházban.

[szerkesztés] Szerepei

Latinovits Zoltán modern játékstílusát intellektuális szerepértelmezés, az indulatok aprólékos ábrázolása, kivételes ironizáló hajlam jellemezte. Művészi pályáján elsősorban klasszikus hősöket, valamint torz lelkű gonoszokat formált meg kivételes találékonysággal, alázatos, tiszta alakításokkal. Színházi munkáinak sorából kiemelkedik a Rómeó és Júlia címszerepe (Júlia Ruttkai Éva volt), a Játék a kastélyban (Ádám), a Mario és a varázsló (Cipolla), a Tóték (Őrnagy), Az ügynök halála(Willy Loman). Jelentős kései alakítása fűződik a Ványa bácsi c. Csehov-darabhoz, amelynek címszerepét játszotta. Veszprémben megvalósíthatta régi álmát: rendezhetett. Németh László Győzelem c. drámáját valósíthatta meg. Első rendezése az év nagy színházi eseménye volt. Bár a színházi színész-létet sokkal előbbre sorolta, a magyar filmművészet számára is maradandót alkotott: először Krisztyán Tódorként az 1962-es Aranyember-feldolgozásban, majd a Pacsirta, a Szegénylegények, az Alfa Rómeó és Júlia, a Szindbád, A Pendragon legenda, Az ötödik pecsét szerepeiben. Az Utazás a koponyám körül filmadaptációjáért a San Sebastian-i Filmfesztivál legjobb férfiszínésznek járó díját vihette haza.

[szerkesztés] Latinovits, az előadóművész

Már 3 éves kora óta szavalt, majd az egyetem évei alatt folyamatosan mondott verset. Színészként a magyar előadóművészet talán legnagyobb alakjává vált. Ady Endre, József Attila, Illyés Gyula, Kosztolányi Dezső és más költők verseinek ihletett előadójaként összetéveszthetetlen, fülsimogató baritonján senki máshoz sem fogható művészi elevenséggel élte meg a magyar sors minden aspektusát. "Gondolatom az, hogy az előadóművésznek magát a költőt kell megjátszania, vagyis az alkotás hosszú folyamatát kell olyan röviden összefoglalnia, mint maga a vers, a költőt kell életre keltenie úgy, ahogy ő a költőt a mű első élményében, az alkotás küzdelmében elképzeli." - vallotta. Újfajta látásmódjával szakított az egyoldalú, távolságtartó versmondói stílussal, és ezerárnyalatú, hajlékony előadóművészetével hű folytatója lett Ascher Oszkár és Egressi Gábor versmondói munkásságának. Szavalatainak hangulata, csengő-bongó rímei előre kimunkált hangsúlyozással és artikulációval párosultak.

[szerkesztés] Latinovits, a magánember

Összeférhetetlennek, "rendszerellenesnek" tartották egyéni véleménye, meg nem alkuvó életszemlélete, nehéz természete miatt. Mindenkinek az igazat mondta, ha néha kíméletlenül és túlzottan szigorúan is, de mindenképpen találóan és bátran. Alkatából kifolyólag élete utolsó éveiben alig kapott szerepeket, és folytonos zaklatásoknak volt kitéve. Latinovits azonban - a néha-néha felbukkanó, de mindenképpen pejoratív ítéletekkel ellentétben - nem volt botrányhős, csupán tudatos, felelősségteljes művész, aki színészi érzékenysége, kompromisszumoktól való irtózása folytán került összetűzésbe "ellenfeleivel." Ellenkezőleg: az örök idealisták és meg nem alkuvók nagy családjának tagja volt. Alázatos, nem csak a színpadon becsületes, elvhű ember, aki életérzéssé merte és kívánta artikulálni a korabeli színházi és politikai viszonyok ellen meggyőződésből lázadó ember (jobbító szándékú) haragját. Ennyiben, és még sok más aspektusban is inkább az "izgága", az "összeférhetetlen" Adynak rokona volt, mintsem József Attiláé - utóbbi költővel tbk. az köti össze, hogy haláluk körülményei azonosak voltak: Latinovits is egy Balaton-menti településen, Balatonszemesen hunyt el, midőn késő délutáni sétája alkalmával a megérkező tehervonat kerekei halálra gázolták. A mai napig vitatják, hogy szándékos öngyilkosság, vagy baleset történt-e: a legtöbb tény az utóbbit igazolja. Halála után Pilinszky János, Illyés Gyula, Örkény István és a magyar irodalom számos jeles alakja búcsúztatta. Illyés Búcsú L.Z.-tól c. expresszionista versében emlékezik a magyar nemzet színészóriására. A hatvanas években Latinovits igazi ikercsillagra lelt Ruttkai Éva személyében. Regényesen nagy, szenvedélyes szerelmük számos, közös filmalkotásukba és színházi produkciójukba átviharzott.

[szerkesztés] Filmszerepek

Számos filmben szerepelt, először 1959-ben a Gyalog a mennyországban.

• Ki látott engem? (1977)
• Az ötödik pecsét (1976)
• Ballagó idö (1976) ....
• 141 perc a befejezetlen mondatból (1975)
• Amerikai anzix (1975)
• A Pendragon legenda (1974)
• A dunai hajós (1974)
• A magyar ugaron (1973)
• "Les Évasions célèbres" (1972) TV-sorozat
• Volt egyszer egy család (1972)
• Csárdáskirálynő (1971)
• Szindbád (1971)
• A legszebb férfikor (1971)
• Szerelmi álmok (1970)
• Utazás a koponyám körül (1970)
• Isten hozta örnagy úr (1969)
• Az alvilág professzora (1969)
• Alfa Romeó és Júlia (1969)
• Az örökös (1969)
• Hazai pálya (1969)
• Komédia a tetön (1969) (TV)
• A Nagy kék jelzés (1969)
• Régi nyár (1969) (TV)
• Keresztelö (1968)
• Kártyavár (1968) .... Dr.Bán
• Falak (1968)
• Egri csillagok (1968) ..
• Csend és kiáltás (1967)
• Egy szerelem három éjszakája (1967)
• Fiúk a térröl (1967)
• Tanulmány a nökröl (1967)
• Kárpáthy Zoltán (1966)
• Aranysárkány, Az (1966)
• És akkor a pasas... (1966)
• Hideg napok (1966)
• Egy magyar nábob (1966)
• Minden kezdet nehéz (1966)
• Az orvos halála (1966)
• Sok hüség semmiért (1966)
• Fény a redöny mögött (1965)
• Iszony (1965)
• Sellö a pecsétgyürün I (1965)
• Szegénylegények (1965)
• Az Aranyfej
• Karambol (1964)
• Fotó Háber (1963)
• Oldás és kötés (1963)
• Pacsirta (1963)
• Az aranyember (1962)
• Kertes házak utcája (1962)
• Gyalog a mennyországba (1959)

[szerkesztés] Hanglemez - rádiófelvétel

• Krúdy - Fantázia Török Tamás rádiókompozíciója Magyar Rádió 1974. Hungaroton 1978. 2005.
• Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül
• Hangosversek

[szerkesztés] Könyvek

• 1973. Ködszurkáló
• 1985. Emlékszem a röpülés boldogságára (összegyűjtött írások)

[szerkesztés] Kitüntetései

• (1966) – Jászai Mari-díj
• (1970) – Balázs Béla-díj
• (1975) – érdemes művész
• (1990) – Kossuth-díj (posztumusz)

[szerkesztés] Egyéb

A Gundel családból származott, ennek kapcsán megérte a rendszer származás szerinti diszkiminatív politikáját. Személyes tragédiája az volt, hogy apja még születése előtt elhagyta a családot. Emiatt egész életében e méltatlan sorssal szemben a „szeretetre érdemesség” bizonyítási kényszere fűtötte.

Sok vetélytársa, irigye volt, akik ott próbálták kikezdeni, ahol lehetett és ahol abban az időszakban szokás volt.Ruttkai Évával való együttléte mellett, egyszer azt mondta: „az összes díjamat, szerepet és sikeremet elcserélném két kisgyerekre”.

Ezt nem adta meg neki a sors. Élete vége felé még Bagó nevű pulikutyájában találhatott barátot, és halála után hirtelenül sok-sok „barátja”, noha életében tehetetlen volt a politikai köntösbe bújtatott vagy egyéb módon álságos rágalmazássokkal szemben, melyek gyakran érték.

Latinovits Zoltán családja és testvérei véleménye szerint Molnár Gál Péter színikritikus jelentései – aki III./3-as ügynökként megfigyelte Latinovitsot – hozzájárulhattak a színész halálához. Molnár G. Péter ezeket a vádakat, miközben Latinovitsról szóló könyvét dedikálta, „marhaságnak” nevezte. Korábban ő jelentette ki: „csak önmaga lelkiismeretével kell elszámolnia, a 90 besúgott színésszel szemben nem”. A Latinovits és Gundel család tagjai mélységesen felháborodtak e nyilatkozaton. .

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Latinovits Zoltán a PORT.hu-n
• Versek Latinovits előadásában
• Sulinet életrajz
• A nemzet legnagyobb színésze
• Latinovits az IMDb-n
• A TV2 videója
• A Napkeltében is jön
• Latinovits szavalatok zenével
• Magasból a mélybe. Latinovits Zoltán levelei Beke Alberthez.

[szerkesztés] Irodalom

• Hegyi Béla: Latinovits. Legenda, valóság, emlékezet. Gondolat, Budapest, 1983. ISBN 9632812719 373. old. illusztr.
• Abody Béla: Emlékezetem pályája, Gondolat, 1981.
• Bános Tibor: Pályák és sorsok. Kozmosz könyvek, 1981.
• Kelecsényi lászló: Latinovits Zoltán. Filmbarátok kiskönyvtára, 1981.
• Koltai Tamás: Színházfaggató. Gondolat, 1978.
• Latinovits Zoltán: Ködszurkáló. Magvető, 1973.
• Latinovits Zoltán: Verset mondok. Tanulmányok, niylatkozatok, műsorok. A dokumentumokat összegyűjtötte és a kötetet összeállította: Surányi Ibolya. Budapest, Népművelési Propaganda Iroda
• Latinovits Zoltán: Bagó story. Vigilia, 1976. 2-3. szám
• Latinovits Zoltán: Verset mondok. Népművelési Propaganda Iroda, 1978.
• Latinovits Zoltán (A színész arca, 4. MOKÉP kiadvány, 1978)
• Mezei Mária: Vallomástöredékek. A Magyarországi Református Egyház zsinati irodájának kiadása 1981.