Lakó György
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Lakó György (1908. szeptember 26. Jánoshalma – 1996. július 15., Budapest) nyelvész, finnugrista.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Kutatási területe
Munkássága szinte az összes finnugor nyelvre kiterjed, legjelentősebb eredményeit a vogul és permi nyelvek, a finnugor összehasonlító hangtan és alaktan és a magyar szókészlet története. Az utóbbi területen legjelentősebb eredménye A magyar szókészlet finnugor elemei (AKadémiai Kiadó, 1967–1978) szerkesztése.
[szerkesztés] Életpályája
Iskoláit nagyrészt Kiskunhalason végzi. 1926-tól Budapesten magyar–német szakon tanul, az Eötvös Collegium tagja. Zsirai Miklós tanítványa. Az 1930/1931-es tanévre Finnországba, Helsinkibe, az 1931/1932-es tanévre Észtországba, Tartuba, az 1934/1935-ös tanévre Svédországba kap ösztöndíjat – mindhárom helyen az első magyar ösztöndíjasok egyike. 1935-ben rövid tanulmányutat tesz a lulei lappokhoz, nyelvi anyagot gyűjt. 1935–1936-ban az Országos Széchényi Könyvtárban gyakornok, 1936 és 1939 között Jászapátiban, 1939–1940-ben Budapesten dolgozik gimnáziumi tanárként. 1940-ben visszatérhet a nyelvészethez, az MTA Szótári Bizottságában kap munkát. Budapest ostroma alatt munkahelye olyan károkat szenved, hogy új állás után kell néznie. 1945 és 1949 között ismét az Országos Széchényi Könyvtárban dolgozik. 1948-ban lesz az MTA levelező tagja.
1949-ben, az MTA akkor megalakuló Nyelvtudományi Intézetének Finnugor osztályára nevezik ki osztályvezetőnek. 1953--ban és 1954-ben az MTA I. Osztályának titkára. 1954-től 1967-ig a Nyelvtudományi Közlemények szerkesztője. 1956-ban kinevezik az ELTE BTK Finnugor Nyelvtudományi Tanszékére tanszékvezetőnek, félállásban azonban a Nyelvtudományi Intézetben folytatja A magyar szókészlet finnugor elemei című szótár szerkesztését. Az ő nevéhez fűződik az első finnugor szak megalapítása Magyarországon, 1963-ban. 1957-től 1976-ig a Magyar Nyelvtudományi Társaság finnugor szakosztályának elnöke, 1976-tól társelnöke. 1970-ben a Finn Tudományos Akadémia külső tagjának választja, 1976-ban a jyväkyläi geyetem tiszteletbeli doktorává avatja. 1978-ban vonul nyugdíjba.
[szerkesztés] Kitüntetései
- 1951. A Magyar Népköztársasági Érdemrend arany fokozata
- 1968. A Finn Oroszlánrend parancsnoki fokozata
[szerkesztés] Fő művei
Munkáinak jelentős része folyóiratokban jelent meg. Önálló kötetként következő munkáit adták ki.
- A magyar nyelv finnugor alapjai. Bevezetés. Hangtan. ELTE BTK, 1964 (egyetemi jegyzet)
- A magyar hangállomány finnugor előzményei Nyelvtudományi Értekezések 47., 1965 = 'Proto Finno-Ugric Sources of the Hungarian Phonetic Stock, Budapest – Bloomington, 1968.
- Svéd-magyar szótár. Akadémiai Kiadó, 1969. (1992-ig hat kiadás)
- Sajnovics János. A múlt magyar tudósai, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1973. * Budenz József. A múlt magyar tudósai. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1980.
- Szinnyei József. Akadémiai Kiadó, A múlt magyar tudósai. Budapest, 1986
- Chrestomathia Lapponica. Tankönyvkiadó, Budapest, 1986.
- A magyar mondatszerkezet finnugor sajátosságai. Pécs, 1991
[szerkesztés] Irodalom
- Kálmán Béla: Lakó György 70 éves. In: Lakó-emlékkönyv. Nyelvészeti tanulmányok. ELTE, Budapest, 1981. 1–6.
- Lakó György: Pályám emlékezete. In: A nyelvészetről – egyes szám, első személyben. MTA Nyelvtudományi Intézete, Budapest, 1991. 151–161.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Honti László: Emlékbeszéd Lakó György rendes tag felett
