Klobusiczky Péter

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

klobusiczi Klobusiczky Péter (Fehérgyarmat, 1752. június 26. – Kalocsa, 1843. július 2.) szatmári püspök, kalocsai érsek.

[szerkesztés] Élete

Klobusiczky László megyei főszolgabíró, földbirtokos és kölcsei Kende Anna fia. Tanulmányait Nagykárolyban kezdte, majd Kassán és Nagyszombaton folytatta. 1769-ben a Jézus Társaság trencséni novitiátusába lépett be, melynek befejezése után Győrött, majd ismét Nagyszombaton tanult. 1771. szeptember 15-én tette le a fogadalmat. A Jézus Társaság feloszlatása, 1773 után a nagyváradi egyházmegyébe lépett és 1774. szeptember 25-én pappá szentelték. Első miséjét Debrecenben tartotta. Gyorsan egymásután püspöki titkár, majd Váradolaszi plébánosa lett és amikor püspöke, Kollonich László 1787-ben kalocsai érsek lett, magával vitte őt titkári posztjában. 1790-ben kalocsai plébánossá, majd még abban az évben kanonokká nevezték ki. Később a káptalant az országgyűlésen képviselte. 1807. július 10-én szatmári püspökké és szentjobbi apáttá avatták, majd végül 1821. december 18-án kalocsai érsek lett. Még ebben az évben megyei zsinatot tartott. 1822-ben valóságos belső titkos tanácsossá, 1825-ben a hétszemélyes tábla tagjává nevezték ki. 1827-ben a Lipót Rend nagykeresztjét nyerte el. 1832-36-ban az országgyűlés felső tábláján nagy erélyt fejtett ki a katolikus ügyek védelmében. Nagy vendégszerető volt, s ezt bizonyítandó püspökségének négy éve alatt 70.000.-en fordultak meg nála, ő maga pedig sokat bőjtölt és szűken táplálkozott. Az 1831. évi nagy kolera idején az egész város szegényeit ő látta el rumfordi levessel, és ő gondoskodott a halottak eltakarításáról. Minden ájtatosságot, körmenetet egész éven át ő maga vezetett. Még 90 éves korában is prédikált Úrnapján és ekkor utoljára.