Keleti nevek magyar helyesírása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
| Magyar helyesírás |
|---|
Rögzítése:
|
| Alapelvei: |
| További jellemzői: |
| Egyes területei: |
| Nevezetes szabályai: |
| Írásjelek helyesírása: |
| Érdekességek: |
| szerkeszt |
A Keleti nevek magyar helyesírása a magyar helyesírásnak az élő és kihalt keleti nyelvek átírását részletesen tárgyaló kötete.
Létrejöttéről 1963-ban döntött az MTA Elnökségi Helyesírási Bizottsága, de csak 1981-ben jelent meg az Akadémiai Kiadó gondozásában, Budapesten. A legújabb, 1984-es szabályzat is hivatkozik rá a 220. pont alatt. (Az átírás terén nem módosult a szabályzat az előzőhöz képest.)
A kötetben tárgyalt nyelvek közül a legújabb helyesírási kézikönyv, az Osiris-féle Helyesírás hatnak közli a mai magyar átírását (kínai, japán, koreai, héber/jiddis, arab és szanszkrit – ezeket lentebb „OH.” jellel jelöltük); a többi nyelveknél tehát a fenti kötet továbbra is irányadó értékű.
Az egyes részek az adott nyelvek ismertetésével kezdődnek, gyakran kitérve a hangállományukra és az átírás konkrét kérdéseire, majd egy szójegyzékkel zárulnak. Az illető nyelvek egyes jeleinek magyar megfelelőit nem közli a kötet.
[szerkesztés] Szerzői
Szerzőit a szakma legjobb tudósai közül igyekeztek kiválogatni: Bíró Margit (grúz), Csongor Barnabás (kínai), Ecsedy Ildikó (kínai, japán), Földi Ervin (Délkelet-Ázsia nyelvei), Hahn István (héber, ivrit), Istvánovits Márton (grúz), Iványi Tamás (arab), Jeremiás Éva (iráni), Kákosy László (óegyiptomi), Kakuk Zsuzsa (török), Kara György (mongol, Délkelet-Ázsia nyelvei), Komoróczy Géza (ékírásos nyelvek), Kőhalmi Katalin (mandzsu-tunguz), Major István (ind, dárd és dravida), Maróth Miklós (délarab, etióp), Mártonfi Ferenc (koreai), Róna-Tas András (a Szovjetunió keleti nyelvei), Sárközi Alice (mongol), Scher Tibor (ivrit), Schütz Ödön (örmény), Terjék József (tibeti), Töttösy Csaba (klasszikus ind), Wojtilla Gyula (klasszikus ind).
[szerkesztés] Elvei
A tudományos átírás helyett azt a módszert választotta, amely a szűkebb magyar ábécé betűivel közelíti az eredeti alakokat, így mindenki számára érthetővé téve az olvasást, még ha ennek érdekében olykor több hangot kellett is ugyanazzal a magyar betűvel jelölni (pl. a háromféle arab h-t egyazon betűvel). A szabályos átírástól eltérően meghonosodott alakokat változatlanul hagyták (pl. a helyes sáh helyett az elterjedt sah, a mamlúk helyett mameluk, Himálaja helyett Himalája, Pejcsing helyett Peking).
[szerkesztés] Tartalma
Terjedelme 960 oldal, amelyből 342-t (több mint harmadát) két mutató tesz ki (a földrajzi nevek, valamint a nevek és közszavak mutatója). Törzsanyagát kilenc nagyfejezet alkotja, az alábbiak szerint:
- Az ókori Kelet nyelvei
- Sémi nyelvek
- Az arab nyelv – OH. – 62 o.
- Az ivrit nyelv – OH. – 12 o.
- A délarab nyelv és az etióp nyelv – 8 o.
- A szír nyelv – 4 o.
- Iráni nyelvek
- afgán, beludzs, valamint középiráni, középperzsa, óiráni nyelvek, illetve az óperzsa és a kurd nyelv – 36 o.
- Török nyelvek – 32 o.
- Török nyelvek
- Hódoltságkori török nevek és szavak
- Mongol nyelvek – 24 o.
- Dél-Ázsia nyelvei
- Ó- és középind nyelvek – szanszkrit (OH.), prákrit és páli nyelv – 16 o.
- Dél-Ázsia mai nyelvei – asszámi, bengáli, bihári, dárd, dravida, gudzsaráti, hindi, kannada, kasmíri, malajálam, maráthi, nepáli, orija, pahári, pandzsábi, rádzsasztáni, szingaléz, szindhi, tamil, telugu, tibeti, urdu nyelv – 61 o.
- Délkelet-Ázsia nyelvei
- burmai, khmer, lao, szanszkrit, thai – 17 o.
- A Távol-Kelet nyelvei
- Kína nyelvei
- A kínai nyelv – OH. – 44 o.
- A tibeti nyelv – 24 o.
- Kína török nyelvei – 3 o.
- Kína mongol nyelvei – 8 o.
- Kína mandzsu-tunguz nyelvei – 6 o.
- A koreai nyelv – OH. – 16 o.
- A japán nyelv – OH. – 36 o.
- Kína nyelvei
- A Szovjetunió keleti nyelvei
- A grúz nyelv – 18 o.
- Az örmény nyelv – 18 o.
- A Szovjetunió iráni nyelvei – 6 o.
- A Szovjetunió török nyelvei – 19 o.
- A Szovjetunió mongol nyelvei – 7 o.
- A Szovjetunió mandzsu-tunguz nyelvei – 5 o.
