Kazár Birodalom
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
 |
Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szövegét, tartalmát. Részletek a cikk vitalapján. |
A régészeti feltárások alapján mind világosabb képet nyerünk a szarmata–alán alapokra építkező, különböző – belső-ázsiai nomád hatásokat is magába olvasztó – kazár kultúráról.
A kazárokról és a Kazár Birodalomról – ami a 7–9. században kulcsfontosságú szerepet játszott Kelet-Európa életében – igen nehéz egységes képet alkotni, annak ellenére, hogy a kazár történet nincs híján részletes arab, örmény, bizánci görög, és más forrásoknak. Milyen népek alkották, milyen területeket fogott össze államában, milyen társadalmi-gazdasági és kultúrális élet jellemezte? A források nyújtotta töredékes kép egységes egésszé való összeállítása nem mindennapi nehézségeket ró a kutatókra.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A kezdetek
Igen bonyolult már maga a kezdet, a kazár eredet kérdése. A Kazár Birodalom a Kaukázus, a Volga és Don által bezárt területen alakult meg a 7. század közepén. A Kaukázus északi előterében 463 óta éltek különféle ogur-bolgár törzsek, majd az 500-as évektől kezdve a szavirok költöztek ide. Láthattuk, hogy a belső-ázsiai türk hatalomátvételt követően, az 560-as évektől kezdve a nyugati türkök gyakoroltak fennhatóságot a kaukázusi ogur törzsek fölött, de ez a függés nem lehetett túl erős. A 600-as évek elején a Kubány vidéki ogur-bolgárok önállósodtak, de az önálló Bulgáriának Kovrat kagán halála után (642) hamarosan vége szakadt. Éppen a kazárok azok, akik a 650-es években itt hatalomra jutottak, s a bolgár törzsek egy részét szétvándorlásra késztették. De kik voltak a kazárok? A kazárok nevét és eredetét illetően igen sok elmélet látott napvilágot, de megnyugtatóan egyik sem tisztázta a kérdést. Központi területük Derbent városától {139} északra, a Káspi-tó északnyugati partvidékén húzódott. Egyes források szerint a kazárok ott éltek, ahol a berszilek. A berszilek pedig egy ogur-bolgár törzs volt, melynek egy része a volgai bolgároknál is megtalálható volt (barszula), és a magyar Bercel (név) is e bolgár törzs emlékét őrzi. Mind a berszil, mind a kazár a hatalmas területen széttelepedett tielö törzsszövetségből szakadhatott ki. Emlékezhetünk, hogy maguk az ogur-bolgár törzsek is a tielö törzsszövetség legnyugatibb tagjai voltak, s amennyiben a berszilek ogurok voltak, a társaságukban szereplő kazárokról is feltehető ez. Annál is inkább, mert a nemrégen előkerült és publikált terhi ujgur feliraton (756 körül) a berszil és a kaszar (a kazár név alakváltozata) nevek egymás társaságában fordulnak elő. Tehát a 8. században Mongóliában e két törzs az oguz–ujgur törzsszövetség tagja volt, ugyanakkor két hasonnevű törzs, a berszil és kazár már száz évvel korábban a Kaukázustól északra élt. Milyen történeti tényeket takarhat ez a kettősség? Csak azt, hogy a berszil és kaszar/kazár törzsek egy része valamikor (lehet, hogy a 463-as priszkoszi vándorláskor, de lehet, hogy az előtt vagy után is; sajnos semmilyen forrás nem szól róla) nyugatra húzódtak, a Kaukázus vidékére. A kazároknak a nyugati türkökkel, a kazár nyelvnek pedig egy köztörök nyelvvel való azonosítása ezek után nem valószínű.
[szerkesztés] A birodalom kialakulása
Első Arsaces uralkodása alatt, azon nagy belháborúk következtében, melyek a Kaukázus hegységben, név szerint a bolgárok földjén támadtak.
682-ben Izrael püspök leírja, hogy "keresztyén templomok épültek a hunok országában", beszámol a hunok Derbendtől északra fekvő fővárosáról, "a fénypompás Varachanról", amelynek utcái, terei vannak, ahol "ügyes ácsok" dolgoznak, akik egy állatmotívumokkal díszített hatalmas keresztet is állítottak; ötvöseik arany- és ezüstszobrokat készítenek. 692-es adat szerint a kangar törzsek kipcsák törzsekkel élnek együtt a Fekete Irtis és a Szür-Dárja között (azaz a mai Kazahsztán területén), ez az az időszak, amikorra a besenyő törzsszövetség kialakulása datálható.
541-ben Szír források kangar népet említenek a bizánci-perzsa háborúkkal kapcsolatban.
585-ben az eftalita birodalom területéről - az Imaus hegyétől - három szkíta testvérnép indult útnak, s a Káspi-tavat délről megkerülve, átkelt a Kaukázuson. E három népet három testvér vezette. Mikor a Donhoz értek, a vezérek egyike, Bulgarios tízezer embert vett magához, elvált véreitől s Maurikiosz császár engedélyével az al-Dunánál telepedett le. A másik két testvér az alánok országába jött, melyet Barsiliának hívnak, és amelynek városait, mint például a Toraje (Derbend) kapunak nevezett Caspiát, a rómaiak építették. Az ezeken a helyeken lakozó bulgárok és wugurok régen keresztyének voltak. Mikor pedig idegenek kezdték uralmuk alá vonni az országot, ezeket kazároknak nevezték az idősebb testvér, Khazarig neve után. Aztán megerősödött és elhatalmasodott az a nép ..."
Sebeos örmény történetíró 661 körül a kazárokat eftalitának (tetal) nevezi.
A Kazár Birodalom születése és későbbi sorsa is szorosan összefüggött Derbent városával. Ez a fontos kereskedőváros a Káspi-tó nyugati partján fekszik, s az északi nomád és déli iráni világ között volt az ütközőpont. Ma is imponálóan hatalmas erődítményrendszere van, várfalait Huszrau Anúsirván perzsa uralkodó idején, az 550-es években kezdték építeni, s létrejötte éppen az északi nomád ellenség, a kazárok elleni védekezésnek volt köszönhető. Az 530-as évektől kezdve Bizánc és Irán, a két nagyhatalom állandó harcban állt egymással. Mint emlékezhetünk, az 560-as években a türk–bizánci kapcsolatok felvételének is a bizánci–iráni ellenségeskedés állt a hátterében. A perzsákat annyira lekötötte a bizánciak elleni harcuk, hogy nem tudták megakadályozni aszavirok és kazárok betöréseit. 552–553-ban az utóbbiak elfoglalták Derbentet és a kaukázusi Albánia északi részét. Az 562-ben megkötött bizánci–perzsa béke lehetővé tette azonban, hogy a perzsák kiépítsék a derbenti falat, sőt más kaukázusi erődök felépítését is vállalták a nomád betörések ellen. Ezekben az építkezésekben a szintén érdekelt Bizánc is anyagi támogatást nyújtott.
Az albániai nomád betörés vezetői a szavirok voltak, hiszen ez idő tájt az avarok, majd türkök megjelenéséig a szavirok voltak a legerősebb hatalom az Észak-Kaukázusban. A kazárok és más ogur-bolgár törzsek csak mint a szavirok szövetségesei vehettek részt a betörésekben. Mielőtt továbbhaladnánk, pár szót ejtsünk Albániáról, ahol a nomádok mintegy tíz évig, az 560-as évekig tartózkodtak. A kaukázusi Albánia már az ókorban ismert lakott terület volt a Kura folyó bal partja és a Kaukázus között elterülő vidéken. Népessége egy ma már kihalt kaukázusi nyelvet, az albánt vagy aluánt beszélte (vigyázzunk, a névnek nincsen köze az Európában élő, indoeurópai nyelvet beszélő albánok nevéhez). Földjük ősidők óta ütközőterület volt a Római, illetve később a Bizánci Birodalom és Irán között. Az albánok a szomszédos örmények révén igen hamar, már a Kr. u. 4. században megismerkedtek a kereszténységgel. Albánia a perzsa Szászánida-dinasztia {140} idején iráni fennhatóság alá került, s a 6. század közepén is még Irán birtoka volt, amikor Albánia északi részén megerősítették Derbent falait.
A 650-es években tehát, a kubányi bolgárok fél évszázados uralmának intermezzója után a kazárok kerültek hatalomra az észak-kaukázusi térségben. Soknemzetiségű birodalmukban különböző ogur-bolgár törzseket, a szavirokat és az iráni alánokat fogták össze. A kazárok olyan történelmi pillanatban lettek ennek a területnek az uraivá, amikor a terület politikailag igen felértékelődött. A 7. század ugyanis nagy világtörténeti események tanúja volt a Közel-Keleten és Bizáncban, lévén ez az évszázad az iszlám kialakulásának és első, viharos gyorsaságú hódításainak a kora.
A szászánida Irán összeomlása és iszlamizálása után a kaukázusi térség a hagyományosan érdekelt Bizánc és a terjeszkedő arabok harcának kereszttüzébe került. A 7–8. század az egymást követő arab hadjáratok kora. Ezekben a harcokban a kazárok a bizánciak hű szövetségesei voltak, a közös érdek állította őket egy csatasorba az arabok ellen. Gyakori hadjáratok folytak a Kaukázus déli részén, Arméniában és Azerbajdzsán-ban, változó sikerrel. Az arabok több alkalommal betörtek kazár területre is, maga Derbent 710–711-ben és 713–714-ben arab kézre jutott. A hosszú harcokban a kazárok végül is kimerültek, így Transzkaukáziáról is le kellett mondaniuk. De az arabok csak a Kaukázusig jutottak el. A kazárok védelmi harcainak a világtörténelmi jelentősége az, hogy feltartóztatták az arab hullámot, s az iszlám terjedésének éppúgy egy hatalmas hegylánc, a Kaukázus vetett gátat a Földnek ebben a térségében, akárcsak Európában a Pireneusok akadályozták meg a további iszlám-arab expanziót.
1016 Az Kijevi-russzok lerombolták a kazárok fővárosát a Krím-félszigeten. Ezzel a kazárok korai időszaka lezárul.
[szerkesztés] Államszervezet
Két fejedelmük volt: a főkirály (khágán) és a mellékkirály (bég, tévesen isa). Ezek közül a tényleges hatalmat az utóbbi gyakorolta (mint a magyaroknál a kende és gyula), ki mint végrehajtó hatalommal felruházott fejedelem jelenik meg az örökös király mellett. A fejedelmet szabad akaratból választották (tekintet nélkül eredetére vagy származására) és pajzsukra emelve napkeletnek fordulva, kilencszer körülhordozták. A katonák és tisztviselők feltétlen engedelmességgel voltak iránta; ő határozta meg az adót és a katonák számát, de hadat csak az egész nép akaratából üzenhetett, amikor aztán az esetleges zsákmányból kiszedte magának azt, ami neki tetszett, a többit elosztotta a katonák közt. A katonák kizárólag lovasokból álltak. Maga a főtörzs csak 10 000 lovast állított ki, de tartottak rendes páncélos zsoldos sereget (7000 főnyit), sőt jó pénzért maguk is elmentek zsoldosnak Bizáncba. Taktikájuk főereje, gyors rohamokban, cselvetésekben rejlett.
[szerkesztés] Gazdaság
A Kazár Birodalom, mint említettük, mind kulturálisan, mind etnikailag sok elemet foglalt egységbe. Gazdaságában is ez a sajátos kevertség jutott érvényre.
- A Kaukázus vidékének fejlett földműves kultúraája és a városi kultúra egyaránt jelen volt benne. Mindez nem maradt nyomtalanul a nomád vezető elem életében sem. Olyanfajta félnomád életet éltek, hogy tavasztól őszig nomadizáltak,télen pedig beköltöztek a városokba.
- Az ország helyzeténél fogva jelentős nemzetközi kereskedelmet bonyolított le.
A Kazár Birodalom az államiság több fontos ismérvét mutatta: fejlett állami hierarchiája és adórendszere volt. Mindenesetre a 8–9. században kétségkívül Kelet-Európa legfejlettebb állama volt, amely a környező területeket és népeket is adófizetéses vazallusi függésben tartotta. A volgai bolgárok éppúgy adót fizettek a kazároknak, mint a keleti szláv törzsek, s feltehetően a magyarok is hosszú ideig kazár adófizetők voltak. A kazároknak, fejlett államiságuk ellenére, kiterjedt írásbeliségük nem volt.[1]
[szerkesztés] Hanyatlás
A 9. században a Kazár Birodalom hatalma gyengülőben volt. E gyengülésnek oka és egyben okozata volt az alávetett népek kiválása. Mind a keleti szlávok, mind a magyarok e században rázták le a kazárok fennhatóságát, ráadásul északról is újabb nomád hullámok, a besenyők és az úzok seregei gyengítették a kazárokat. A végső döfést az orosz–varég seregek adták meg: 965-ben Szvjatoszláv kijevi fejedelem dúlta fel a Volga-torkolatnál fekvő híres kazár fővárost, Itilt. 1016-ban a Bizánci Birodalom és a Kijevi Nagyfejedelemség egyesített erői véget vetnek a kazár kaganátusnak. Ezzel Kazária mint birodalom megszűnt, helyén nem keletkezett új birodalom.
A Kelet-Európában feltörekvő új hatalom, az oroszok máshol, a kazároktól nyugatabbra, Kijev központtal kezdték meg államuk kiépítését. Az egykori kazár terület hosszú időre központi hatalom, igazi gazda nélkül maradt: egykori apró részeire hullott szét, melyet a 11. század közepétől a térségben jelenlevő kun-kipcsakok sem szerveztek egységes állammá. E terület is, mint oly sok más Belső-Ázsiában, csak a mongol hódítások nyomán, a 13. században lett újra egy központosított hatalom, jelen esetben az Arany Horda államának részévé. Kazária politikai és kulturális öröksége jelentős: mind a keleti szlávok, mind a magyarok sokat köszönhetnek a 8–9. század kelet-európai birodalmának.
[szerkesztés] Magyar vonatkozások
894 a bokharai emír rablóhadjáratot indított az úzok ellen, ez utóbbiak az elszenvedett tetemes anyagi kárt a kazárokkal szövetkezve a besenyők kifosztásával siettek pótolni.
895ben viszont a besenyők a volgai bolgárokkal szövetkezve a magyarok etelközi szálláshelyeit rohanták le, arra kényszerítve a magyarokat, hogy átkeljenek a Kárpátokon.
A térképen látható Atil-khazary illetve bármilyen oda egyértelműen mutató magyar szállásterületet elvethető. Hiszen jól látszik hogy akkor az ollóba fogott magyarság délre Irán felé indulna el.
Viszont némely forrás szerint a besenyő-magyar honfoglalók népazonosságáról akkor a "besenyő támadás" pontos mibenlétét ki kéne nyomozni, illetve nem lehet elveszett a besenyők csángó nyelve hiszen az a magyar. De amennyiben a besenyőket É-K-ről és K.-ről ért 894 támadás kimozdította az Eti-khazary város mellől valőszínű hogy nyugat felé mozdulnak el, és egy év leforgása alatt akár teljes létszámban elérhetik a Kárpát-medencét, ahol akkor is testvéreik az avarok éltek. Illetve a már korábban odaköltözött besenyők. De a honfoglaló τυρκοισ-okat mégis "Etelközinek" és magyarnak nevezi a magyar tudomány.
[szerkesztés] Irodalom
- SINOR 269–274.
- A kazár történelem nem szűkölködik hasznos monográfiákban: D. M. DUNLOP, The history of the Jewish Khazars. Princeton, 1954 (utánnyomás: 1967); M. I. ARTAMONOV, Istorija hazar. Leningrad, 1962; D. LUDWIG, Struktur und Gesellschaft des Chazaren-Reiches im Licht der schriftlichen Quellen. Münster, 1982; M. G. MAGOMEDOV, Obrazovanie Hazarskogo kaganata. Moskva, 1983. – Mindezekben, különösen Ludwig könyvében, bő irodalmi jegyzék.
Új, nem túl sikeres monográfia a kazárokról, nem szaktudós tollából: K. A. BROOK, The Jews of Khazaria. Northvale: New Jersey–Jerusalem, 1999 (a könyv fő célja, A. Koestleréhez hasonlóan, annak bizonyítása, hogy a kelet-európai zsidóság részben kazár eredetű; a szerző szakirodalmi ismeretei hiányosak, és sokszor kritikátlan).
- A Ludwig és Magomedov monográfiái óta eltelt húsz év pár fontosabb cikke:
{143} M. GOLDEMAN, On the Location of the Khazarian City of Al-Bayda’. AEMAe 10(1998–1999), 63–71; P. B. GOLDEN, Khazaria and Judaism. AEMAe 3(1983), 157–182; Th. S. NOONAN, Khazaria as an Intermediary Between Islam and Eastern Europe in the Second Half of the Ninth Century: The Numismatic Perspective. AEMAe 5(1985), 175–200; Th. S. NOONAN, The Khazar Economy. AEMAe 9(1995–1997), 253–318; Th. S. NOONAN, The Khazar–Byzantine World of the Crimea in the Early Middle Ages: The Religious Dimension. AEMAe 10(1998–1999), 207–230; POLGÁR Sz., Városfejlődés a kora középkori Kelet-Európában. A Volga melletti kazár főváros létrejöttének kérdése. In: Hadak útján. Szerk. BENDE L.–LŐRINCZY G.–SZALONTAI Cs. Szeged, 2000. 341–351; POLGÁR Sz., Sarkel. In: A Kárpát-medence és a steppe. Szerk. MÁRTON A. Budapest, 2001. 106–126. (MŐK 14); ZIMONYI I., A kazárok szerepe Kelet-Európában. Magyar Tudomány 103(1996), 952–957.
[szerkesztés] Forrás
A cikk a [1] "A Kazár Birodalom /Belső-Ázsia nyugati nyúlványa: a kelet-európai steppevidék" alapján készült.
[szerkesztés] Jegyzetek
- ^ Ezt kijelentést talán a latin betűs irások hiányára lehet alapozni.
