John Archibald Wheeler
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
John Archibald Wheeler (1911. július 9. – 2008. április 13.) kiemelkedő amerikai elméleti fizikus. Egyike Einstein későbbi munkatársainak; megpróbálta megvalósítani Einstein egyesített térelméletét. A fekete lyuk kifejezésünk is tőle származik. Nevéhez fűződik még az egyedfejlődést bizonyos szempontból tökröző Wheeler-barkochba játék kitalálása is.
[szerkesztés] Élete és munkássága
Jacksonville-ben, Floridában született. Doktorátusát a Johns Hopkins Egyetemen szerezte 1933-ban. Disszertációját Karl Herzfeld felügyelete alatt írta a hélium szóródásáról és elnyelődéséről.
A Princeton Egyetemen 1938-tól 1976-ig fizikaprofesszor, majd az austini Texas-i Egyetemen szintén fizikaprofesszori státuszt töltött be. Híresebb tanítványainak listáján találjuk: Richard Feynmant, Kip Thorne-t és Hugh Everettet. Néhány tanárral ellentétben neki rendkívül nagy tehetsége van a tanítás terén. Lelkesedéssel, inspirációval szolgál, képzelet útján tanít. Miután nagy hírnévre tett szert, nem hagyta abba a tanítást, mondván, hogy a fiatal elmék a legfontosabbak. Wheeler nagy szolgálatot tett az elméleti fizikának. 1937-ben bemutatta az S-mátrixot, mely nélkülözhetetlen része lett az elméleti fizikának.
Az atommaghasadás úttörője olyan tudósok társaságában, mint Niels Bohr és Enrico Fermi. Több vezető tudóssal egyetemben a II. világháború alatt félbeszakította akadémiai karrierjét, hogy részt vegyen az amerikai atombomba előállításában, a Manhattan-tervben, a Washington állambeli Hanfordban, ahol reaktorokat építtettek, hogy plutóniumot termeljenek a bombához, amelyet később Nagaszakira dobtak le. Majd folytatta munkáját az amerikai hidrogénbomba előállításában a Matterhorn B-terv keretei között.
Ezután visszatért Princetonba, hogy folytathassa karrierjét. 1957-ben, mialatt az általános relativitáselmélet kibővítésén munkálkodott, bevezette a köztudatba a féregjárat fogalmát, ezzel nevén nevezve a téridőben fellelhető alagutakat.
Az '50-es években megalkotta a geometrodinamika elnevezésű elméletét a fizikai jelenségek fizikai és ontológiai redukciója céljából, melyben olyan magyarázatok keresését tűzi ki céljául, mint például a gravitáció és elektromágnesesség visszavezetése egy görbült téridő geometriai tulajdonságáig. Mivel elmélete a teret az anyaggal azonosítja, gyakran kritizálták úgy, mint a Descartes és Spinoza filozófiájának továbbfejlesztett változatát. Wheeler geometrodinamikája nem tudott néhány fontos fizikai jelensége megmagyarázni, például a fermionok létezését vagy a gravitációs szingularitásokat. Ezért Wheeler elvetette ezen elméletét a '70-es évek elején.
Általános relativitáselméletbeli munkájában, mely tartalmazza a gravitációs összeomlás elméletét; bevezette a fekete lyuk fogalmat 1967-ben. Úttörője volt továbbá a kvantumgravitáció területén is (Bryce DeWittel) a Wheeler-DeWitt egyenlet (vagy ahogyan ő hívja "az Univerzum hullámfunkciója") megalkotásával.
1979-ben Wheeler beszédet tartott az American Association for the Advancement of Science (AAAS)-ben, melyben arra kérte őket, hogy utasítsák ki a parapszichológiát körükből (melyet egyébként ő 10 évvel korábban Margaret Mead kérésére elismert. A parapszichológiát áltudománynak nevezte. (Gardner 1981) Ezt a javaslatát elutasították, és a Parapszichológiai Társaság máig tagját képezi az (AAAS)-nek.
Egy irodát vezetett a Princeton-i Jadwin Hallban 2006-ig. Filozófiailag is aktív volt, fizikai témában igen sok könyvet írt.
[szerkesztés] Díjai
- Enrico Fermi-díj (1968)
- Oersted Medál (1983)
- Albert Einstein Medál (1988)
- Matteucci Medál (1993)
- Wolf-díj (1997)
[szerkesztés] Források
- John Archibald Wheeler
- Elhunyt a fekete lyukak atyja – Hírek.csillagászat.hu; Kovács József | 2008. április 15.