Jan Dantyszek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Jan Dantyszek, latinos név: Johannes Dantiscus de Curiis, családi név: Flachsbinder (Gdańsk, 1485. november 1. – Lidzbark, 1548. október 28.) lengyel költő, diplomata, „a lengyel diplomácia atyja”.

Jan Dantyszek portréja

Munkáit latin nyelven alkotta. 1530 és 1537 között chelmi, 1537-től warmiai püspök volt. Gdański német családból származott. Krakkóban tanult, 1504-től királyi írnok, együttműködött Jan Łaskival és Piotr Tomickival. Európai utazgatásain kívül a Szentföldre is eljutott. 1515-ben a lengyel küldöttség titkára volt a bécsi udvarban, s ebbéli minőségében részt vett a Bécsben tartott kongresszuson is. Miksa császártól nyert nemességet (1516), jogi doktor, comes palatinus volt. Az első lengyel költő, akit a császár babérral koronázott meg. 1524 és 1532 közt állandó lengyel követ V. Károly mellett. Kapcsolatban állt kora jeles humanistáival (Morus Tamás, Philipp Melanchthon, Johannes Eck). 1538-ban tért végleg haza, I. Zsigmond és Bona királynő főtanácsadója lett. Mint warmiai püspök, Lidzbarkban tudományos központot létesített, könyv- és képtárat alapított.

A lengyel világi költészet egyik megalapítója volt. Verses munkáiban az állami élet legfontosabb eseményeit írta le, igy például I. Zsigmond és Zápolya Borbála esküvőjét („Epithalamium in nuptiis inclyti Sigismundi ac Barbarae”, Nászdal a dicső Zsigmond és Borbála esküvőjére, 1512). Megénekelte a kor háborúit is, valamint több tucat himnuszt is írt, különféle versmértékekben.