József-hegyi-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

A József-hegyi-barlang Budapest II. kerületében, a Rózsadombon található. Ezen a területen mintegy hatvan másik barlang is van (közülük a nagyobbak, a teljesség igénye nélkül: Pál-völgyi, Mátyás-hegyi, Felhévizi, Ferenc-hegyi), azonban ez az egyetlen kristálybarlang, ráadásul Magyarországon az ötödik legnagyobbnak számít 5600 méteres ismert hosszával.

[szerkesztés] Felfedezése

A József-hegyen a nyolcvanas évek elején két lakótelepet kezdtek el építeni. 1984. január végén az egyik épület alapozásakor egy gömbfülkét találtak az építtetők. A hideg időben a feltételezett barlangból páraoszlop emelkedett a magasba. A budapesti barlangászok közül több tucatnyian kezdtek dolgozni a helyszínen, de sokáig nem találtak semmi említésre méltót. Számuk gyorsan fogyott, egy hét múlva már csak a Rózsadombi Kinizsi SE tagjai folytatták a kutatást Adamkó Péter és Leél-Őssy Szabolcs kutatásvezetők irányításával. A 10 fős csapat két hónapos kemény munka után, április 2-án ért le mintegy 30 méter mélyre, elérve a járatrendszer legmagasabb pontját. Az év végére már mintegy két kilométernyi járatot sikerült felfedezniük. A rákövetkező két évben 4 kilométer fölé nőtt az ismert járatok hossza. 1986 után, 10 év alatt 5,5 km-es lett a barlang, de a kutatók még további 10-12 km-nyi potenciális járatot feltételeznek.

[szerkesztés] Látnivalói

A barlangba a zárt telken lévő mesterséges főbejáraton keresztül lehet bejutni. A hajdani, ma már befedett alapozógödörbe egy létrán mászhatunk le.

Forrás: Adamkó Péter – Dénes György – Leél-Őssy Szabolcs: Budai barlangok; Fővárosi Önkormányzat kiadványa; Budapest; 1992; http://jozsefhegyi.extra.hu

• A hatalmas Kinizsi-pályaudvar 67 m hosszú, 20-25 m széles és 5-12 m magas. Ez a világ legnagyobb hévizes eredetű barlangterme. Neve a felfedező csoportra utal, a szokatlan „pályaudvar” elnevezés pedig arra, hogy ez nem szokványos barlangterem. A terem alja 60-65 méterrel húzódik a bejárat alatt, egy behavazott és zajló folyóra hasonlít; a barlangot kitöltő meleg víz első visszahúzódása után a terem alját borító oldási maradék felcserepesedett. Az elemzések szerint ez kb. 220000-2300000 éve következett be. 210000 évvel ezelőtt azonban újra megemelkedett a vízszint, majd 200000 éve egy kicsi tavat alkotó meleg vizes forrás a felszínre is feltört. A barlangot ismét kitöltő meleg víztől kalcitkéreg lepte el az agyaglemezeket. Felszínükre napjainkban is válik ki a gipsz, amely sajátosan csillogóvá teszi ezeket a képződményeket. A terem északi oldalán helyenként még láthatók aragonit tűk és gipszkristályok. Az oldalfalat is beborítják a kalcitlemezek. A terem nyugati, elkeskenyedő vége felé, az oldalfalon pár milliméteres falvastagságú, néhány centiméter átmérőjű gipszhólyagok borítják a falat.
• A Fagylaltos-folyosó bejáratánál láthatjuk a barlang legnagyobb, körülbelül egy méter nagyságú gipsz kristálycsoportjait, amik a terem szélén lógnak le a mennyezetről. A folyosó oldalán kalcit anyagú, általában hófehér borsókőre és aragonit kristálytűkre kiváló gipsz látható.
• Az egyik termet az ELTE 1980-ban elhunyt földrajzprofesszoráról, a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat elnökéről, Láng Sándorról nevezték el. Itt a lehullott nagy gipsz kristályokat tartalmazó Gipsztemetőn kívül a fekete alapszínű oldalfalból kiálló, helyenként szögletes, hófehér borsókő a leglátványosabb.
• A Láng Sándor-teremből a legjobban óvott mellékágakba lehet eljutni: a 15 cm-es gipszkígyókat tartalmazó Vörös-tengerbe, a legdúsabb aragonit kiválásokkal díszített Természet templomába és a barlang legmélyebb szakaszára vezető, kalcitlemezekkel és üveggömb borsókővel borított Üvegpalotába. Ezekbe a járatokba a szigorú védelem miatt többnyire nem lépnek be a kutatók sem.
• A Repülőtéren vastag kalcitkéreg borítja az aljzatot és az oldalfalat is. Ennek felületén vékony gipszhártyák csillognak. A Repülőtér különlegessége a mennyezetről lehullott márgatömböket borító, de a magasból csepegő víztől kilyuggatódott vékony kalcitkéreg.
• Egy másik különleges látnivaló az első héten felfedezett 308 méteres barlangszakaszból nyílik: a Kagylós-ágban levő Árvalányhaj nevű, hajszál vékonyságú gipsz szálakról van szó. Ezek hossza néha az egy métert is megközelíti. Az Árvalányhaj nagyon sérülékeny, még a beszédhangra is elkezd lengedezni. A Kristály-teremben a szálak néha vattaszerűen a földön fekszenek, máshol a mennyezetről lógnak le, vagy az oldalfalból állnak ki.

[szerkesztés] Kialakulása, kőzettana

Hasonlóan a többi budai barlanghoz, a József-hegyi-barlang kialakulásában is jelentős szerepe volt a tektonikának. A hegyben kialakult réseket a meleg vizes oldatok barlangjáratokká tágították. A József-hegyi-barlang fő hasadékai K-Ny-i irányúak, a kereszthasadékok pedig általában 30-40o-os szöget zárnak be velük. A mai gyógyforrásokkal, illetve a mintegy 15 méterrel mélyebben elhelyezkedő Molnár János-barlanggal való valószínűsíthető kapcsolatát bizonyítja, hogy a József-hegyi-barlang átlagos hőmérséklete 13 oC felett van, azaz közel 2 oC-kal magasabb a többi Rózsadomb környéki barlangénál.

A barlang kőzettani felépítése változatos. Felső és középső szintjének egy része 36-38 millió éves „bryozoás márgában” alakult ki, a fő járatszintet nagyrészt a „Szépvölgyi Mészkő” kb. 40 millió esztendővel ezelőtt képződött kőzettömege alkotja, míg az alsó szint aknáinak és hasadékainak nagy része a triász időszakban képződött, több mint 200 millió éves „Mátyáshegyi Mészkő” helyenként nagyon márgás rétegeiben oldódott ki.

A barlang labirintusos alaprajzú járatrendszere három fő szintre osztható:

• Az alsó szint triász mészkőben kialakult járatai hosszú, tektonikus hasadékok, nagyméretű aknák, melyek csak kevés helyen vannak járható összeköttetésben a felettük levő, eocén mészkőben kialakult folyosókkal. A keskeny, magas járatokat nem tagolják termek. A falak egyes részeken képződménymentesek vagy kristályokkal gyengén borítottak, míg máshol a barlang kristályokban leggazdagabb, legértékesebb szakaszai alakultak itt ki.
• A második fő járatszinthez tartoznak a 30-40 méter vastag eocén mészkőben és a márga legalsó, néhány méteres szintjén kialakult termek és folyosók, a barlang járatainak mintegy 80%-a. Ezen a szinten a több méter, néhol 10-15 m magas folyosók, 20-30 m magas termek a jellemzők. Itt alakult ki a Kinizsi pályaudvar is. Ez a szint képződményekben gazdag: a falakat többnyire aragonitkristályok, borsókövek borítják, amikre gipszkéreg vált ki. A képződménymentes szakaszokon a járatokat nagyon szép oldási formák díszítik. A folyosók, termek alját törmelék, agyagfeltöltés borítja. Ezek többnyire a mészkő oldási maradékát jelentik, de többfelé igen jelentős a felső szintről történt agyagbemosódás is.
  

  

  Kristály a barlangból
• A harmadik - felső - szint már teljes egészében márgában fejlődött. Itt csak kisebb, néhány méteres termek találhatók, amelyek az omladékos, töréses zónában alakultak ki. A márgában akár 5-10 méter átmérőjű, több méter magas termek is létrejöhetnek. Ezeknek csak kis része ismert, pedig akár 1-2 méterre is megközelíthetik a felszínt.

Mivel a barlang a feltárásig zárt volt, sem régészeti, sem őslénytani leletet nem tartalmazott, de ásványkiválásokban nagyon gazdag. Makroszkóposan hét, műszeres vizsgálattal további nyolc ásvány ismerhető fel (pl. „mangános bevonat”, „limonit”, barit, aragonit, kalcit, gipsz, hidromagnezit, huntit, kvarc, piroxén, gránát, cirkon). Budán máshol ismeretlenek a fél-egy méteres, több tíz kilogrammos gipsz kristálycsoportok, és a Rózsadomb térségében sehol sem fordultak elő ilyen mennyiségben a tűs aragonit kristálycsoportok. Egyedül itt található „limonit anyagú” cseppkő és a csepegő vízből kiváló gipszcső. A cseppkő mellett egyes borsókő változatok és gipszkérgek ma is növekednek.

[szerkesztés] Források

• Adamkó Péter – Dénes György – Leél-Őssy Szabolcs: Budai barlangok; Fővárosi Önkormányzat kiadványa; Budapest; 1992.
• National Geographic Magazin 2003. április; 90-95. oldal
• Székely Kinga: Magyarország fokozottan védett barlangjai; Mezőgazda Kft.; 2003. 255-259. oldal
• A József-hegyi-barlang honlapja