Iszidórosz (gnosztikus filozófus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Iszidórosz, Isidorus (Kr. u. I. század vége) Görög gnosztikus filozófus

Baszileidész fia és tanítványa volt, életéről semmi egyebet nem tudunk. „Exégétika tu prophétu Parkhór” (Parkhór próféta magyarázata) című, mára csupán szemelvényekben ismert művében egy általa költött próféta, Parkhór alapján igyekezett kimutatni, hogy a görög filozófusok a prófétából merítettek. Fikcióját ügyesen rejtette a barbár név mögé, és érvelése hatásosan aknázta ki a hellenisztikus filozófia közhelyeit. „Ethika” (Etika) című művének fennmaradt részlete Újszövetségi kommentár. „Peri proszphüusz pszükhész” (A testhez kötött lélekről) című könyve a kettős lélekkel – az „értelmes” (to logisztikon), és a testtel együtt nőtt (proszphüész) lélekkel – foglalkozik, s lényegében az értelem hatalmát hirdeti az ösztönök felett. Dualizmusa szervesen beépült a gnózis rendszerébe. Erkölcsi tanait még az egyházatyák sem támadták, cáfolatával Alexandriai Kelemen foglalkozott.

[szerkesztés] Források

• Ókori Lexikon I–VI. kötet, szerk. PECZ Vilmos, Franklin Társulat, Budapest 1904.