Inês de Castro

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Inês de Castro (1320/1325 – 1355) kasztíliai nemesasszony volt, Péter infáns (a későbbi I. Péter portugál király) kedvese, akit utólag – a halála után – Portugália királynéjává nyilvánítottak.

[szerkesztés] Élete

Inês de Castro befolyásos kasztíliai családból származott, apja, Pedro Fernández de Castro gróf (?–1343), jelentős szerepet töltött be a kasztíliai királyi udvarban; anyja a gróf kedvese, Aldonza Suárez de Valladares volt, Inês tehát házasságon kívüli kapcsolatból született.

Életében 1340-ben következett be jelentős fordulat. A korban szokásos dinasztikus egyeztetések eredményeképpen IV. (Bátor) Alfonz (1291–1357), a Burgundiai-házból származó portugál király fia és örököse, Péter infáns (1320–1367), a későbbi I. (Kegyetlen, vagy Igazságos) Péter király, ekkor vette feleségül Konstancia Mánuelt (1316?–1345), egy kiemelkedő kasztíliai államférfi és jelentős író, az El Escritor („Az író”) néven emlegetett János Mánuelnek (1282–1348), Villena urának a lányát, a Burgundiai-házból származó III. (Szent) Ferdinánd (1201?–1252) kasztíliai és leóni királynak a dédunokáját, aki az infáns második felesége lett. (A félreértések elkerülése végett meg kell említeni, hogy a portugál királyokat adó Burgundiai-ház nem azonos a Trastámarai-ház uralomra jutása előtt Kasztília és León királyait adó Burgundiai-házzal. Ebben az időben ugyanis két Burgundia létezett: a Burgundiai Hercegség, amely a Francia Királyság hűbérese, valamint a Burgundiai Grófság (később palotagrófság, francia elnevezése szerint Franche-Comté), amely a Német-Római Császárságtól függő terület volt, mielőtt a 17. század második felében véglegesen a Francia Királyság része lett, amelyhez ténylegesen már egyes, korábbi időszakokban is kapcsolódott. A portugál királyokat adó Burgundiai-ház a Burgund Hercegséget uraló első hercegi dinasztiából, a Capet hercegi dinasztiából eredt, amely az első francia királyi családnak, a Capet-háznak az oldalága volt. Kasztília és León Burgundiai-házbeli uralkodói viszont a Burgund Grófságot uraló Ivreai-házból (más elnevezés szerint Ivreai–Burgundiai-házból) származtak, amelynek az őse, Ivreai Adalbert (?–973?) Itália királya volt, anyai ágon a Karoling-házbeli frank uralkodónak, I. (Nagy) Károly (742–814) császárnak a leszármazottja.)

A menyasszonyt kísérő kasztíliai küldöttséggel Portugáliába érkezett a nagyon kedves és feltűnően szép, „hattyúnyakú” Inês is. Közte és Péter trónörökös között hamarosan mély és őszinte szerelem bontakozott ki. IV. Alfonz király azonban ellenszenvvel figyelte a házasságon kívüli kapcsolatot, ugyanis – éppen saját fjúkori tapasztalatai alapján – tisztában volt azzal, hogy a „fattyú” gyermekek és a „törvényes” utódok ellentéte számtalan belső viszály forrása lehet. Ezért elküldte Inêst az udvartól, azonban a szerelmesek kapcsolata nem szakadt meg.

Péter és Konstancia Mánuel házasságából 1345-ben megszületett Ferdinánd infáns (1345–1383), a későbbi I. (Szép, vagy Állhatatlan) Ferdinánd király. Konstancia még ebben az évben elhunyt, vannak, akik azt állítják, hogy a férje és Inês szerelme miatti bánat vitte idő előtt sírba.

Péter ekkor, apja akarata ellenére, újra személyes kapcsolatot alakított ki szerelmével. Inêst egy portugáliai kisváros, Coimbra mellett, a Szent Klára-kolostorban helyezte el, ahol nyíltan és boldogan együtt élt kedvesével, kapcsolatukból négy gyermek jött a világra.

A köztudomású kapcsolat azonban a portugál arisztokrácia jelentő részében ellenérzéseket váltott ki. Egyes előkelőségek – mintegy féltve Portugália függetlenségét – nehezményezték a kasztíliai befolyás növekedését, hiszen Inêsszel Portugáliába érkeztek a rokonai is, akik a trónörökös környezetébe kerültek. 1354-ben pedig Inês féltesvérét, Juana de Castrót (?–1374), Pedro Fernández de Castro grófnak a házasságából született lányát, feleségül vette a Burgundiai-házból származó kasztíliai és leóni király, I. (Kegyetlen, vagy Igazságos) Péter (1334–1369). (A spanyol uralkodónak egyébként ez a harmadik házassága volt, amit a klérus jelentős része – az előző házasságainak rendezetlensége miatt – bigámiának tartott.)

Az Inêsszel szembenálló nemesek szinte rendszeresen azzal érveltek IV. Alfonz előtt, hogy Inês gyermekei veszélyeztetni fogják Ferdinánd infáns örökségét. Ez a nemesi csoport végül elérte célját. IV. Alfonz összehívta a Koronatanácsot, amelynek ülésén Inêst felségárulással vádolta és ő maga mondta ki rá a halálos ítéletet. A könnyelmű Pétert egyes udvarbeli hívei hiába figyelmeztették az Inêsre leselkedő veszélyre, nem rejtette el Inêst. Három nemes, Pêro Coelho, Álvaro Gonçalves és Diogo Lopes Pacheco, kihasználva az alkalmat, hogy Péter vadászat miatt távol volt, Inês pedig védtelen maradt, végrehajtották a halálos ítéletet, és 1355. január 7-én megölték Inêst.

Péter infáns kegyetlen haragra gerjedt Inês megölése miatt. Fellázadt az apja ellen, Portugáliában polgárháború tört ki. Egyikük sem tudott azonban a másik fölé kerekedni, végül – úgy-ahogy – kibékültek.

1357-ben IV. Alfonz meghalt és Péter – I. Péter néven – Portugália királya lett. 1360-ban I. Péter a kasztíliai-leóni király I. Péternél elérte azt, hogy a Kasztíliába menekült gyilkosok közül Pêro Coelhót és Álvaro Gonçalvest kiadták neki. Őket – a hagyomány szerint – kíméletlen módon kivégeztette, ezért kapta a „Kegyetlen” előnevet a portugál uralkodó. A harmadik gyilkos, Diogo Lopes Pacheco, kellő időben továbbmenekült Kasztíliából, később elnyerte I. Péter bocsánatát, hazatérhetett Portugáliába, ahol 1383-ban halt meg.

A bosszúállás után, 1360-ban, I. Péter ünnepélyesen eltemetette Inês de Castrót, mint Portugália királynéját, és egyúttal kijelentette azt, hogy 1354-ben – titokban – feleségül vette Inêst, aki így a harmadik felesége lett. Azonban, mind a mai napig, ebben többen kételkednek. Tény azonban az, hogy Péter és Inês de Castro gyermekeit 1361-ben törvényesítették, és I. Péter már nem nősült meg újra, sőt végakaratában azt kérte, Inês mellé temessék el, ami meg is történt.

I. Péternek – Inês halála után – volt még egy kedvese, Teresa Lourenço. Kapcsolatukból született János infáns (1357 – 1433), az Avis Lovagrend Nagymestere, aki I. Ferdinánd halála után az első portugál király lett az Avis – házból, ő I. (Nagy, vagy Jó) János király.

Inês de Castro tragikus sorsa több irodalmi és képzőművészeti alkotást ihletett.

[szerkesztés] Gyermekei

• Alfonz infáns (? – ?), fiatalon meghalt.

• Beatrix (1347 – 1381). 1373-ban feleségül vette Sancho (1342 – 1374), Alburquerque grófja, a Burgundiai – házból származó XI. (Bosszúálló, vagy Igazságos) Alfonz (1311 – 1350) kasztíliai és leóni királynak a házasságon kívül született fia, II. (Trastámarai) Henrik (1333 – 1379) kasztíliai és leóni királynak az öccse. A házasságkötés I. Ferdinánd király és II. Henrik békekötését volt hivatott megerősíteni: II. Henrik ugyanis – hosszú polgárháború után – 1369-ben megdöntötte féltestvérének, XI. Alfonz király házasságból született fiának és utódának, I. (Kegyetlen, vagy Igazságos) Péter királynak az uralmát, szóváltás után sajátkezűleg megölve elődjét. II. Henrikkel a Burgundiai – ház helyett a Trastámarai-ház került Kasztília és León trónjára, amire azonban – rokoni kapcsolatra hivatkozással – I. Ferdinánd is igényt tartott. A portugál uralkodóval kialakult háborút zárta le 1373-ban a a Beatrix és Sancho házasságkötésével megpecsételt békeszerződés.

• János infáns (1349 – 1387). Első feleségét, Maria Teles de Menezest (1337? – 1379), akinek a második férje volt, saját kezűleg ölte meg, a sógornője felbújtására. A sógornőjének, Leonor Teles de Menezesnek (1345? – 1386), I. Ferdinánd király a második férje volt, és a királyné attól tartott, hogy az első férjével kötött házasságának érvénytelenítését később törvénytelennek fogják tartani; ebben az esetben pedig gyermekük, Beatrix (1372 – 1409) is törvénytelennek minősül, nem örökölheti a trónt, ami viszont János infáns esetleges trónigényének esélyeit növelheti. A királyné a nővérével egyébként birtokviszályba is keveredett. Leonor ezért a hiszékeny sógorát felbújtotta a felesége ellen, ölje meg, mivel megcsalja. Az infáns így is tett, azonban nem maradt más választása, mint az, hogy felesége rokonainak bosszúja elől Kasztíliába kellett szöknie, ott is halt meg. Második felesége Konstancia (? -?) volt, II. (Trastámarai) Henrik király házasságon kívüli leánya, akit még 1379-ben vett el, és ekkor János infánst az uralkodó Valencia del Campo hercegévé tette. János első házasságából az Eça – család, házasságon kívüli kapcsolatából a Vasconcelhos e Menezes – család származott.

• Dénes infáns (1354 – 1397), Cifuentes ura. 1373-ban, amikor I. Ferdinándnak és Leonor Teles de Menezesnek a frigyét ellenzők megmozdulását leverték, nem volt hajlandó az uralkodói pár által elvárt módon a hódolatát kifejezni a királyné felé, nem csókolt neki kezet. Állítólag a király a kardjával emiatt le is akarta szúrni. Dénes az esetleges megtorlás elől Kasztíliába távozott (ott is halt meg). Saját magát 1383-ban, I. Ferdinánd király halálakor, II. Dénes néven Portugália királyává nyílvánította, azonban a portugál nép és nemesség túlnyomó többsége I. Péternek a házasságon kívüli fiát, Dénesnek és testvéreinek – valamint I. Ferdinándnak – a féltestvérét, János infánst emelte Portugália trónjára, ő I. (Nagy, vagy Jó) János király, az Avis – ház megalapítója. Dénes még 1376-ban feleségül vette Johannát (? – ?), II. (Trastámarai) Henrik király házasságon kívüli leányát, e házasságból származott a Torres e Portugal – család.

[szerkesztés] Források

• Diccionario de historia de España I-III, Madrid, 1968-1969.
• Ludwig Vones: Geschichte der Iberischen Halbinsel im Mittelalter, 711-1480. Reiche – Kronen – Regionen. Sigmaringen. Thorbecke Verlag. 1993.
• Crescencio Gallego Pellitero: Síntesis histórica de los reyes en España (Años 364-1994), Vigo, 1994.
• Britannica Hungarica Világenciklopédia, Budapest, 1994-.
• http://fmg.ac/
• http://www.genealogie-mittelalter.de/
• http://www.homar.org/genealog/