Ikes ragozás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Az ikes ragozás egy, az irodalmi nyelvre jellemző, visszaszorulóban lévő igeragozási típus a magyar nyelvben az alanyi (általános) és a tárgyas (határozott) ragozás mellett, amely a jelen idejű egyes számú alakokban, mindhárom igemódban érvényesül. Az igéknek azt az ‑ik végződésű csoportját, amelyre kiterjed, ikes igéknek nevezzük.

[szerkesztés] Kialakulása

Az ikes ragozás az ősmagyar nyelvben jött létre eredetileg azzal a céllal, hogy a tárgyat (illetve a cselekvés célpontját) egyértelműen megkülönböztesse az alanytól (a cselekvés végzőjétől). Az ősmagyar kor elején ugyanis elsősorban az alapnyelvi SOV (alany–tárgy–állítmány) szórend jelölte a tárgyat, és a tárgyragot csak a határozott tárgynál tették ki (a határozott (tárgyas) ragozás sem létezett még ekkor). Ha azonban a szórend felborult, vagy az alany, ill. a tárgy elmaradt, máris kétértelműség támadhatott, s ennek elkerülésére jöhetett létre egy azóta átmenetinek bizonyult, elcsökevényesedett ragozás, az ikes ragozás, amelynek eredetileg a mediális, történést kifejező igenemként működött: ez a tör–törik párnál mind a mai napig jól megfigyelhető. A mediális ige ugyanis már önmagában arra utal, akivel/amivel történik valami (tehát ami eredetileg tárgy volt), így egyértelművé teszi, hogy nincs szükség mellette tárgyra.

Erre a grammatikai szerkezet átértékelődésével kerülhetett sor:

Mondat	Elemzés	Mai jelentése	Megjegyzés
Emberek fa törik.	SOV	„Emberek törik a fát.”	Az eredeti mondat; a tárgy jelöletlen. (A névelő csak jóval később jelent meg.)
Fa törik.	OV	„[Ők] törik a fát.”	Az alany nincs említve, és a tárgy kétértelművé válik.
Fa törik.	SV	„Törik a fa.”	Az ige a Víz fagy, Hó hull stb. mondatok mintájára mediálisként értelmeződik újra, a tárgy pedig ennek alanyaként.

Az ikes ragozás időközben elvesztette eredeti szerepét, funkcióját, mivel elterjedt a tárgy teljes jelöltsége, és szétvált az általános és a határozott ragozás. Bár az írók a 17. századig aránylag következetesen használták, és a nyelvtanírók is rendszeresen megkülönböztették ennek alakjait, a félbemaradt ragozás lassú pusztulását nem lehetett megállítani.

Az ikes ragozás visszaszorulása mellett az igetípusok maguk is összekavarodtak: nemcsak egyes ikes igéket használtak iktelenül (pl. búvik ~ búv, rohanik ~ rohan, pökik ~ pök), bizonyos iktelen igéket is elkezdtek ikesen ragozni (pl. szök > szökik, fekszen > fekszik, fesel > feslik). Míg eredetileg az ‑l rag (pl. eszel) kifejezetten az ikes ragozáshoz tartozott, a szerzők egyre inkább használni kezdték s/sz tövű igéknél az eredeti ‑sz rag helyett is (feltehetőleg a két hasonló hang elkerülésére): nézesz helyett nézel, olvassz helyett olvasol, sőt másfajta igéknél is, amelyeknél időközben eltűnt: hívsz, látsz helyett hívol, látol. Mára lényegében kialakult az új rendszer, miszerint az s/sz/dz végű igék többnyire ezt a ragot használják.

[szerkesztés] Fajtái

Balázs Géza Nyelvhelyességi lexikonjában az alábbi típusokat különbözteti meg:^[1]

Tiszta, szabályos, állandó: ‑m, ‑l, ‑ik, pl. tetszik, alszik, nyugszik, eszik, iszik, költözik, mászik, dolgozik, fogódzik stb.
Ingadozó: ‑m vagy -k, ‑l vagy ‑sz, -ik pl. álmodozik, botlik, ébredezik, költözik, lakik, mérkőzik, távozik, ugrik, utazik, vágyik.
Álikes: csak a 3. személyben ikes, pl. hazudik, lábadozik, illik, megjelenik, tűnik, válik, törik, születik, bomlik, bújik, egerészik, gyűlik, hullik, züllik.
- Analógiás hatásra más személyben is megjelenhet, pl. hazudsz helyett hazudol, ez azonban szükségtelen, hiszen itt nem valódi ikes igéről van szó; Vörösmarty például még iktelenül használta ezt az igét: „Jókedvet és ifjuságot hazud” (Előszó).
Ingadozó álikes: még a 3. személyben is lehet iktelen, pl. egerész(ik), heverész(ik), akadoz(ik), bomol/bomlik, tündököl/tündöklik.
Ikesedés: ‑s, ‑sz, ‑z, ‑dz végű igék egyes szám 2. személyben ‑l végződést kapnak: mosol, teszel, hiszel, nézel, edzel.
- Az ‑l rag más végződésű igéknél csak nem standard nyelvhasználatban fordul elő, pl. adol, kapol, fogol, sütöl, a standard nyelvben adsz, kapsz, fogsz, sütsz. Ugyanígy, olykor az ikes ragozásra jellemző ‑m is előfordul iktelen igéknél, pl. beszállhatom, haladjam, edzem – a javasolt alak: beszállhatok, haladjak, edzek, hiszen a beszáll, halad, edz nem ikes igék.

Fontos tehát felismerni, hogy az ‑ik megléte még nem garancia arra, hogy valódi ikes igével állunk szemben. A megjelenik igénél például kifejezetten furcsán hatna egyes szám 1. személyben az ‑m végződés használata („megjelenem”), a megjelenek azonban minden téren tökéletesen megfelelő. Az ikes ragozás következetes használata elsősorban a tiszta ikes igéknél ajánlott (1. csoport). Az iktelen igék (pl. áll) ikesként való ragozása (pl. álljék) a köznyelvben kerülendő (javasolt alak: álljon).

[szerkesztés] Az ikes ragozás

A tisztán ikes igék eredeti ragozása:

	Első személy	Második személy	Harmadik személy
Kijelentő mód	eszem	eszel	eszik
Felszólító mód	egyem (*)	egyél	egyék (*)
Feltételes mód	enném (*)	ennél	ennék (*)

A csillaggal jelölt alakok ma már az irodalmi nyelvben sem jellemzőek: egyem helyett egyek, egyék helyett egyen, enném helyett ennék, ennék helyett pedig enne használatos. Az ikes ragozás tehát az irodalmi nyelvben a kijelentő mód első és harmadik személyben őrződött meg némely igéknél, egyes szavaknál a felszólító módban is használatos (pl. szíveskedjék), a feltételes módból azonban gyakorlatilag kiveszett. A köznyelvben főként csak kijelentő módban és az igék egy szűkebb körénél használatos.

Megjegyzés: az alábbi táblázatban a jelen idejű, egyes számú, általános (alanyi) ragozású alakok szerepelnek. (Érdemes megjegyezni, hogy eredetileg az enném, hazudnám, dolgoznám alakok is mindkét értelemben használhatók voltak, tehát pl. Enném egy keveset.) Ahol egy cellában két alak van, ott az első a hagyományos, eredeti alak, a második a ma terjedőben lévő ragozás.

	Tisztán ikes igék		Nem tisztán ikes igék		Iktelen igék (összevetésként)
	S/sz/z/dz tövű	Nem ilyen	S/sz/z/dz tövű	Nem ilyen	S/sz/z/dz tövű	Nem ilyen
Kijelentő mód	eszem (eszek)	lakom (lakok)	akadozok	hazudok	olvasok	írok
	eszel	(lakol) laksz	akadozol	hazudsz	olvasol	írsz
	eszik	lakik	akadozik	hazudik	olvas	ír
Felszólító mód	(egyem) egyek	(lakjam) lakjak	akadozzak	hazudjak	olvassak	írjak
	egyél	lakj[ál]	akadozz[ál]	hazudj[ál]	olvass[ál]	írj[ál]
	(egyék) egyen	(lakjék) lakjon	akadozzon	hazudjon	olvasson	írjon
Feltételes mód	(enném) ennék	(laknám) laknék	akadoznék	hazudnék	olvasnék	írnék
	ennél	laknál	akadoznál	hazudnál	olvasnál	írnál
	(ennék) enne	(laknék) lakna	akadozna	hazudna	olvasna	írna