Heptarchia
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Anglia történelme
 |
|
| A Brit-sziget őstörténete | (43 előtt) |
| Britannia provincia | (43–410) |
| Az angolszász Anglia | (410–1066) |
| A normannkori Anglia | (1066–1154) |
| Plantagenet-ház | (1154–1485) |
| Tudor-ház | (1485–1603) |
| Stuart-ház | (1603–1714) |
| Egyesült Királyság | (1707 után) |
A heptarchia az ókor végén, a középkor elején Nagy-Britannián (a szigeten) lévő hét önálló királyság összefoglaló neve. Később ezek országok egyesültek, s így jött létre Anglia. A mai Skócia és Wales területén is több kisebb királyság osztozkodott ebben az időben.) A fogalom legrégebbi leírt alakja a 12. századból Henry of Huntingdon történésztől származik, de csak a 16. században vált széles körűen elterjedté.
Megállapodás szerint ezt a kifejezést a területen 450 és 850 között létrejött országokra, s erre az időszakra használják, Britannia felszabadulásától a királyságok egyesítéséig, amit Wessexi Egbert hajtott végre.
A heptarchia szó arra utal, hogy a mai felfogás szerint hét királyság alkotta az Angol Királyság alapját. Ezek a következők voltak: Northumbria, Mercia, Kelet-Anglia, Essex, Kent, Sussex és Wessex. Ez a korszak valószínűleg addig tartott, míg a királyságok el nem kezdtek nagyobb egységekbe szerveződni, de ezeknek az átalakulásoknak a pontos ideje vitatható. A megegyezés szeriniti időszakon belül is hol Northumbria, hol Mercia, hol pedig Wessex uralkodói gyakoroltak nagyobb területen befolyást. Legkésőbb azonban Edwy és Edgar idején már még mindig léteztek az angol lakosságon belül kisebb önálló csoportokként működő királyságok.
Valójában a heptarchia megszűnése egy hosszabb ideig tartó folymat erednénye volt. A 9. században a vikingek lehetővé tették egy dán kolónia létrehozását. A közös ellenség elleni közös fellépés szükségességét nagyjából akkor ismerték fel, mikor Nagy Alfréd megállította a dánok előretörését a 10. században, s mint a csapatok vezére, egyre nagyobb szerepet játszott a többi királyság életében is. Az őt követő wessexi uralkodók, mint az ő leszármazottai, egyre inkább eröltették az egységes királyság létrejöttét, s mindvégig szűkítették a királyok hatáskörét, míg végül létük is lényegtelen lett.
A legfrisebb ásatások azt mutatják, hogy néhány királyság (nevezeteen Essex és Sussex) a többi királyságtól eltérő státusszal rendelkezett. Tehát a hét királyság egységén kívül egyéb politikai közösségek is megjelentek, melyek sokkal fontosabb szerepet játszottak, mint addig a tudósok ezt gondolták. Ilyenek voltak Bernicia és Deira Northumbrián belül, vagy a Lindseyi Királyság a mai Lincolnshire, Hewicce Midland területén. További nagyobb önállósággal rendelkező területek voltak:
- Magonsaete vagy Magonset Merciában
- Wihtwara a Wight-szigeten
- Cantwara Kentben
- Haestingas a mai Hastings környékén
Jelenleg a heptarchia fogalmát már a történészek körében sem gyakran használják, mert a 20. század eélejétől úgy érzik, nem írja le teljesen pontosan azt az időszakot, amire használni szokták. Ennek ellenére Anglia fejlődésénél, kialakuláséánál még gyakran használják hivatkozásnak.
