Helyettesítő rejtjel

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

A helyettesítő rejtjel vagy helyettesítő kód a kriptográfiában egy eljárás, ahol a szöveg minden elemét egy szabályos rendszer alapján alakítják át rejtjelezett szöveggé; ezek az elemek lehetnek betűk (ez a leggyakoribb), betűpárok, betűtriók, vagy ezek keveréke. A fogadó fél a rejtjelezett szöveget egy előre elkészített inverz (az enkripciós módszerrel ellentétes) helyettesítő eljárással fejti meg.

A helyettesítő rejtjelezéstől eltérő módszer a transzpozíció, ahol az eredeti szöveg elemeit összekeverik (nem ritkán igen bonyolult sorrendben), de magának a szövegnek az elemei érintetlenül maradnak. Ezzel ellentétben a helyettesítő módszer az elemeket a helyükön hagyja, de megváltoztatja azokat.

[szerkesztés] Változatok

A helyettesítő kódok változatai:

ha betűcsoportokat változtat meg, poligrafikus rejtjelről beszélünk
a monoalfabetikus rejtjel a szöveg teljes egészében ugyanazt a helyettesítést használja
a polialfabetikus rejtjel ezzel szemben a szöveg különböző részein mást és mást – a homofónok esetében például a gyakoribb elemekre több lehetséges leképezést is lehetővé tettek.

Bár a helyettesítő rejtjelezés sokfajta kulccsal használható (az angol ábécé esetében $26! \approx 2^{88,4}$ , vagyis mintegy 88 bit), az eljárás nagyon könnyen feltörhető, az egyes betűk ismert szövegbéli gyakoriságát felhasználva.

Bár önmagában a helyettesítő rejtjelezést ma már nem használják, a modern blokk-alapú titkosító algoritmusok, pl. a DES vagy AES algoritmusokban is szerepet kapnak (S-box).