Határozószó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

A határozószó olyan szófaj, amelynek fő mondattani funkciója az ige által kifejezett cselekvés, történés vagy állapot körülményeinek pontosítása. Egyes határozószók a cselekvő állapotát jelölik (állapothatározó-szók), mások pedig a cselekvés vagy a történés eősségét (fokhatározó-szók). Ez utóbbiak melléknevet vagy más határozószót is kiegészíthetnek.

Egyes nyelvekben, például az újlatin nyelvekben, a határozószó változatlan alakú szófaj, azaz nem ragozható. A magyar nyelvben viszont legalábbis egyes határozószók toldalékolhatók: fent → fentebb, fentről.

Tartalomjegyzék 1 Osztályozás 1.1 Mondattani osztályozás 2 Jegyzetek 3 Források

[szerkesztés] Osztályozás

A határozószókat többféle szempontból lehet osztályozni.

• alakulásuk szempontjából:

– nem képzett határozószók: ma, itt, már

– képzett határozószók: szépen, gyorsan, magyarul

– szófajváltás nyomán keletkezett határozószók: este, éjjel, reggel

• konkrét vagy elvont jellegük szempontjából:

– konkrét határozószók, azaz érzékelhető tartalmúak: lassan, gyorsan

– elvont határozószók, azaz nem érzékelhető tartalmúak: így, úgy, nagyon

• Jelentésük szempontjából mindegyik határozószó-fajtának megfelel egy határozófajta:

– módhatározó-szók:

– tulajdonképpeni módhatározó-szók: jól, rosszul, betegesen

– fok- és mértékhatározó-szók: nagyon, kevésbé, sokkal

– helyhatározó-szók: itt, ott, fent

– időhatározó-szók: most, már, még

– állapothatározó-szók: egyedül, együtt, külön^[1]

Ebből a szempontból lehet még szó a következő két határozószó-kategóriáról:

– szakosodott (specifikus) határozószó, amelynek csak egy jelentése van, azaz csak egyféle határozó lehet: jól (csak módhatározó-szó), holnap (csak időhatározó-szó)

– több jelentésű (nem specifikus) határozószó: közel (helyhatározó- vagy módhatározó-szó)

• A körülmény kifejezésének közvetlen vagy közvetett jellegének szempontjából van:

– nem névmás jellegű határozószó (a legtöbb), amely közvetlenül fejezi ki a körülményt: kint, bent, lent, fent

– névmás jellegű határozószó, amely a szövegkörnyezetében található, a körülményt közvetlenül kifejező szóra utal:

– mutató határozószó: itt, ott, így (példa mondatban: Jól bírja a hideget, mert Szibériában nőtt fel, és ott nagyon hideg van.)

– kérdő határozószó: hol?, mikor?, hogyan?

– vonatkozó határozószó: ahol, amikor, ahogyan^[2]

– határozatlan határozószó: máshol, valamikor, valahogy

– tagadó határozószó: sehol, soha

• a fokozhatóság szempontjából:

– fokozható határozószók: jól, nehezen, közel, későn

– nem fokozható határozószók: így, alig, még

[szerkesztés] Mondattani osztályozás

Mondattani szempontból a határozószók több kritérium szerint osztályozhatók:

• mondatszó vagy mondatrész jellegük szempontjából:

– önmagukban tagolatlan mondatot képező határozószók (mondatszók): – Igen., – Nem., – Persze.^[3]

– mondatrészként létező határozószók (a legtöbb)

• mondattani funkciójuk létezése szempontjából:

– mondattani funkció nélküli határozószók (elégtelen lexikális tartalmuk miatt): azaz, csak, legalább

– mondattani funkciót betöltő határozószók: közel, holnap, szándékosan

• az alárendelés szempontjából:

– igének, melléknévnek vagy más határozószónak alárendelt határozószók: szépen énekel, nagyon csúnya, túl lassan

– alárendelő határozószók (amellett, hogy más mondatrésznek alárendeltek): Messze lakom a várostól.

• kötőszóval való viszonyban állásuk szempontjából:

– kötőszóval viszonyban álló határozószók (összetett mondatban): Úgy jelezz nekem, hogy senki más ne lássa.

– kötőszóval viszonyban nem álló határozószók: Soha nem mondtam, hogy ne gyere ide.

[szerkesztés] Jegyzetek

[szerkesztés] Források

• Avram, Mioara [2001]: Gramatica pentru toţi (Nyelvtan mindenkinek). Humanitas, Bukarest
• Constantinescu-Dobridor, Gheorghe [1980]: Mic dicţionar de terminologie lingvistică (Nyelvészeti terminusok kisszótára). Albatros, Bukarest
• Nagy Kálmán [1980]: Kis magyar nyelvtankönyv. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest